Donald Trump és Vlagyimir Putyin régóta várt találkozója kézzelfogható eredmény nélkül ért véget, de ennél is laposabbra sikerült Volodimir Zelenszkijjel és az európai vezetőkkel folytatott egyeztetés a Fehér Házban. Láthatólag az oroszok a katonai siker birtokában sehova nem sietnek.
Augusztus 15-én megtörtént, amire mindenki várt – ki jeges rémülettel, ki optimizmussal telve: négy év után először találkozott az Egyesült Államok és Oroszország elnöke. Donald Trump az egykor orosz tulajdonú Alaszka legnépesebb városába, Anchorage-be, az Elmendorf–Richardson katonai támaszpontra hívta Vlagyimir Putyint, hogy közösen nagy lépést tegyenek az orosz–ukrán háború lezárása felé. Trump a találkozó előtt vegyes várakozásokat keltett: előrevetítette, hogy ez a személyes megbeszélés valójában csak egy következő tárgyalást van hivatva előkészíteni, azaz ott és akkor még nem fog véget érni a háború, ugyanakkor jelezte azt is, hogy a csúcs könnyen eredményezhet tűzszünetet, és
kemény nyomásgyakorlással fenyegette Putyint arra az esetre, ha ebbe nem menne bele.
A nagy nap aztán jött és ment: a vezetők megérkeztek Alaszkába, Trump és Putyin az amerikai elnök limuzinjába szállva a repülőtértől a tárgyalási helyszínig beszélgettek csak négyszemközt, majd 3-3 formátumú megbeszélésre került sor az államfők, külügyminisztereik (Marco Rubio és Szergej Lavrov), valamint illetékes külpolitikai sameszaik (Steve Witkoff Oroszországért felelős elnöki különmegbízott és Jurij Usakov elnöki külügyi tanácsadó) részvételével, amit a védelmi miniszterekkel, valamint a gazdasági kormányzatokkal kiegészült plenáris formátumú tárgyalás követett.
A Donald Trump és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető 2019-ben Hanoiban rendezett második találkozójának fiaskóját, a tárgyalás értelmetlennek nyilvánítását és berekesztését sikerült elkerülni, azonban kézzelfogható eredmény nélkül ért véget az alaszkai csúcs.
A záró sajtónyilatkozatban mindkét államfő különösebb tartalom nélküli bókokkal szórta meg partnerét,
az elnöki beszédek egyetlen igazán megjegyezhető mozzanata pedig az volt, amikor Vlagyimir Putyin a két szónoklatot követően megengedett magának egy gyors angol nyelvű kiszólást: „next time in Moscow”, azaz legközelebb Moszkvában, kissé zavaros választ csalva ki Trumpból. Az amerikai elnök érzékeltette, hogy nem volna ellenére egy oroszországi látogatás, de tisztában van a pr-kockázataival.
Augusztus 18-án aztán az amerikai–orosz tárgyalás hírén elborzadó európaiak megnyugtatására tett kísérletet Trump.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök látványosan azzal a céllal érkezett a Fehér Házba, hogy kiköszörülje a február végi látogatásakor esett csorbát: öltözéke, egy fekete inggel viselt hosszú felöltő valahol félúton volt a megszokott katonai gyakorlója és a csúcspolitikusi öltönydivat között, s bár ezúttal is tolmácsolás nélkül beszélt angolul, kínosan ügyelt arra, hogy a találkozó sajtónyilvános első perceiben még véletlenül se robbanjon fel semmi a vendéglátó és közötte. A házigazda egyetlen fontosabb bejelentése ez alkalommal az volt, hogy partnerével készek egy háromoldalú Trump–Putyin–Zelenszkij-találkozón folytatni a béketeremtést.
Az ukrán államfő kíséretében a Fehér Házba érkezett még az európai hajlandók koalíciójának színe-java: multilaterális megbeszélést tartott Trumppal és Zelenszkijjel Keir Starmer brit miniszterelnök, Friedrich Merz német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, Alexander Stubb finn államfő, Mark Rutte NATO-főtitkár és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Az európai vezetők a találkozó sajtónyilvános első néhány percében szintén különösebb tartalommal nem terhelt hízelgéseket váltottak Trumppal,
a tűzhöz túl közel csupán Merz és Macron repültek, ők ugyanis igyekeztek a nyilvánosság előtt arra rábírni az amerikai elnököt, hogy a tűzszünetet, amelyet Putyinnal való találkozásának egyik valószínű kimeneteként jelölt meg, tegye a háromoldalú találkozó feltételévé.
A házigazda ebben az ügyben inkább hárított: elmagyarázta, hogy elnökségének első hat hónapja alatt hat háborút zárt le, és e rendezések egyikéhez sem volt szükség tűzszünetre, lehet tehát tűzszünet nélkül is békét teremteni. Az európaiak jelentős eredménye viszont, hogy Trump nyitottnak mutatkozott valamiféle együttműködésre az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák kapcsán: ezt az európaiak projektjeként írta le, melyben hajlandó segédkezni. (Steve Witkoff elnöki különmegbízott a találkozó előtt robbantotta fel az internetet azon nyilatkozatával, mely szerint Vlagyimir Putyin „elfogadta”, hogy Ukrajna „NATO-szerű” biztonsági garanciákat kapjon.)
A találkozó után a Fehér Ház menten nekilátott a háromoldalú találkozó előkészítésének, melynek helyszínéül amerikai kormányzati szivárogtatások szerint fővárosunkat nézte ki magának az Egyesült Államok.
E ponton azonban – a neki kedvező harctéri folyamatok nyomán – az orosz fél láthatóan legalább olyan erővel kezdte nyomni a féket, mint a gázt: rögtön egy nappal Trump, Zelenszkij és az európaiak találkozója után Szergej Lavrov az orosz televízióban „lépésről lépésre, fokozatosan, a szakértői szinten kezdve és aztán az összes szükséges lépcsőfokon végigmenve” létrejövő csúcsról beszélt. Az amerikai NBC-nek nyilatkozva később már azt mondta, hogy „Putyin kész találkozni Zelenszkijjel, amint a csúcstalálkozó napirendje összeállt, de a napirend még egyáltalán nem állt össze”. Előhúzta a tárgyalások halogatására leggyakrabban használt orosz kártyát is, mely szerint
Zelenszkij illegitim elnök, akivel nem lehet békeszerződést aláírni.
(Zelenszkij elnöki ciklusa valóban lejárt, csakhogy az alkotmány szerint – és logisztikai megfontolásokkal is könnyen magyarázható módon – háború alatt nem lehet választást tartani.)
A „kész napirend” kifejezés – mint azt Lavrov kifejtette – arra utal, hogy Moszkva nem a csúcstalálkozón szeretné kitárgyalni a háború befejezését, hanem előfeltételül szabja Ukrajna NATO-perspektíváról való lemondását, a területi kérdések rendezését (lásd keretes írásunkat), illetve „az orosz nyelvet tiltó törvények eltörlését” – értsd minden valószínűség szerint:
az orosz nyelv visszahelyezését az ukránnal egyenrangú államnyelvi státuszba.
Az ukránok és Donald Trump tehát hasonló csapdában van a háború lezárása kapcsán, mint Magyarország az uniós pénzek kapcsán: egy mindent átfogó, holisztikus megállapodást a sok külön-külön mozgó elem miatt rendkívül nehéz tető alá hozni, ám az erősebb fél részmegállapodások kötésére, részeredmények elérésére látványosan nem hajlandó. Itt tart most, augusztus utolsó hetében az orosz–ukrán béke ügye:
óriási hegyek mozdultak, egereket legalább már szültek,
ám a béketeremtés gyümölcsére még az oroszokat is békére csábító realitások megszületéséig várni kell.
Mi lesz veled, ukrán területi integritás?
Három év ukrán háborús kommunikációjának egyik legfontosabb pillére dőlt le akkor, amikor idén tavasszal Volodimir Zelenszkij elismerte: nem lesznek képesek katonai erővel visszavenni minden elveszett területüket. Azóta az ukrán elnök nem feszegeti gyakran a témát a belpolitikai toxicitása és a katonai morálra gyakorolt gyilkos hatása miatt, ám a színfalak mögött és néha előttük is elmondja: országa biztonsági garanciákért cserébe már hajlandó lenne területi engedményeket tenni. Ebben a kontextusban volt különösen érdekes, amikor Donald Trump az alaszkai csúcstalálkozó előtt lehetséges megoldásként említette az Ukrajna és Oroszország közötti „területcseréket”. Ez a kiszivárgott információk szerint azt jelentené, hogy Oroszország a Donecki terület általa tizenegy éve elérhetetlen maradékáért, Szlovjanszk és Kramatorszk vidékéért cserébe hajlandó volna visszaadni számára kevésbé jelentős vagy nehezebben pacifikálható részeket. A teljes Donbasz megszerzésének perspektívája vonzó kiút lehet a háborúból Vlagyimir Putyin számára, hiszen az ottani oroszok védelme az orosz propaganda szerint a „különleges katonai művelet” egyik fő célja. Zelenszkij számára viszont igencsak keserű pirula lenne olyan területeket feladni és olyan népességeket kiszolgáltatni Oroszországnak, melyeket Ukrajna katonailag soha nem veszített el.
Nyitókép: Donald Trump, Volodimir Zelenszkij és az európai hatalmak vezetői a Fehér Házban
Fotó: AFP/Andrew Caballero-Reynolds
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Mi az orosz minimálprogram, ami még a háborús győzelmet demonstrálja? George W. Bush elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójával beszélgettünk.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
Donald Trump már augusztusban elismerte: jelenleg ő a legesélyesebb jelölt.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Zelenszkij a közösségi oldalán figyelmeztetett.
A szegediek is üdvrivalgással fogadták.
Abból már lehet venni ezt-azt.
