Friss háttérinformációkkal jelentkezünk a magyar gazdaság szempontjából sorsdöntő eurótízmilliárdokkal kapcsolatban.
Tavaly áprilisban tekintettük át legutóbb az európai uniós pénzeink körüli helyzetet. Miután egy több mint 10 milliárd eurós kohéziós támogatáscsomag 2023. decemberi felszabadítása óta a tárgyalásoknak látható eredménye nem volt, már tavaly is a háttérben tapogatóztunk:
az Európai Bizottság és a magyar kormány képviselőivel folytatott informális háttérbeszélgetéseken igyekeztünk megfejteni, mi történik a pénzeinkről szóló tárgyalásokon, és mi akadályozza a haladást.
Ezt ismételtük meg idén is, hiszen az uniós pénzeink körüli helyzet érdemben nem változott: Erasmus-ügyben az Országgyűlés elfogadott egy törvényjavaslatot a Bizottság igényei alapján, ám azt a Bizottság tavaly decemberben visszadobta.
Ezt is ajánljuk a témában
Lapunk az Európai Bizottság és a magyar kormány magas rangú tisztviselőitől szerzett információkat – többek között arról is, hogy ismét befagyasztják-e a pénzeket Magyar Péter hangfelvétele miatt.
Tavalyi cikkünk alapvető állítása továbbra is érvényes: a több hónapig tartó felesleges körök elkerülése érdekében magyar kormány hivatalosan akkor nyújt be az Országgyűlésnek elfogadásra az uniós feltételeket teljesítő törvényjavaslatot, ha azt a Bizottság korábban informális tárgyalások során elfogadta, s ezt az informális igent a Bizottságból igen nehéz kicsikarni.
A magyar kormány álláspontja szerint a befagyasztott kohéziós pénzek megszerzéséhez szükséges 17 vállalást az eredeti, 2022-es megállapodás szerint teljesítette,
ezt mondják a kormányzati szereplők úgy hivatalosan, mint háttérben. Az Európai Bizottság szereplői hivatalosan és háttérben is azt mondják, hogy nem minden vállalás teljesült, és szerintük a magyar kormány valójában pontosan tudja, mit kellene teljesítenie, mert erről nem nyilvános dokumentumokban rögzített háttérmegállapodások születtek.
Ezt is ajánljuk a témában
Kiszivárgott dokumentumban közlik az aktuális véleményüket, miután az előző véleményük alapján megreformálta az egyetemeket a kormány.
Az semmiképpen nem igaz, hogy a magyar kormány ne tett volna meg igen sok mindent a 17 vállalás teljesítése érdekében. Uniós jogi ínyencségek iránt érdeklődő olvasóink számára itt egy tételes lista a teljesítésekről az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának illetékes államtitkárságától:
Bizottsági forrásokból háttérben azt lehet megtudni, hogy elégedetlenek a magyar vagyonnyilatkozatok kereshetőségével, ideértve a családtagok vagyonát és a külföldi vagyont is – a kormány szerint viszont a vagyonnyilatkozatok kereshetők, mindössze a Bizottság speciális AI-rendszeréhez nincsenek optimalizálva.
Emellett hiányolják a nem megfelelően kitöltött vagyonnyilatkozatok szankcionálását, illetve további adatbázisokhoz való hozzáférést szeretnének elérni az Integritás Hatóság számára.
Arról azonban a Bizottság emberei még háttérben sem nyilatkozhatnak, hogy a vállalások közül a Bizottság mit tekint teljesültnek. Források felszabadításával járó előrelépés viszont ebben az ügyben egyáltalán nincs, mindegy, mennyi feltételt tekint teljesültnek a Bizottság.
Magyar kormányzati forrásaink egyike a helyzetet egy a képpel érzékeltette. Az Európai Bizottság szerinte olyan, mint egy szülő, aki megkéri a gyermekét arra, hogy porszívózza ki a nappalit, s ebben megállapodnak. Miután a gyermek kiporszívózta a nappalit, megparancsolja azt is, hogy porszívózza ki a hálószobát – majd miközben a gyermek a hálószobát kezdi porszívózni, jelzi a számára, hogy azzal, hogy elkezdte a hálószobát porszívózni, elismeri, hogy nem porszívózta ki a nappalit. Nem csoda, ha a kép kevéssé érthető – legalább ennyire kevéssé követhető a magyar kormány számára az a bizottsági tárgyalási taktika, melynek keretében a magyar kormány teljesíti a vállalásokat az eredeti megállapodás szerint,
a Bizottság újabb feltételeket támaszt ahhoz, hogy a vállalásokat teljesítettnek fogadja el, majd mikor ezekről az újabb feltételekről a kormány tárgyalni kezd, azt a Bizottság annak beismeréseként kezeli, hogy a kormány nem teljesítette az eredeti vállalásokat.
Bizottsági forrásaink egyetlen előrelépésként azt rögzítik a jogállamisági kondicionalitási eljárással fogott pénzek ügyében, hogy a magyar kormány sikeresen strukturál át némi uniós forrást a kondicionalitási eljárással érintett uniós programokból olyan programokba, amelyeket nem érint az eljárás, ezzel hazánk nyerhet néhány százmillió eurót.
A fenti zsákutcában viszonylag régóta vesztegelnek a jogállamisági kondicionalitási eljárással érintett pénzek, ami kölcsönösen súlyosan aláásta a politikai bizalmat a két fél között.
Ezért jelenleg érdemleges tárgyalások csak Erasmus/Horizon-ügyben folynak, mert szükség van egy részterületen elért sikeres megállapodásra ahhoz, hogy a további tárgyalásokhoz szükséges bizalom újjáépülhessen.
A főtárgyaló az ügyben Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter helyett immáron Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter, s ezt a személyi változást bizottsági forrásaink pozitív fejleménynek tartják.
Az Erasmus/Horizonról szóló tárgyalások mind a Bizottság, mind a magyar tárgyalók értelmezése szerint elválaszthatatlanok az akadémiai szabadságról szóló horizontális feljogosító feltételtől, amelyek mintegy egymilliárd eurót blokkolnak a kohéziós pénzeinkből, így az Erasmus/Horizon-programról való megállapodás a programokba való visszakerülés mellett komoly pénzt is hoz majd a magyar egyetemeknek. Információink szerint a bizottsági és a kormányzati álláspont nincs is már különösebben távol egymástól, a megállapodás elérhető közelségben van.
Problémát jelent ugyanakkor, hogy a tárgyalások már rég olyan témákról folynak, amelyeket nem érintett az alapítványi egyetemeket az Erasmusból és a Horizonból kizáró európai tanácsi végrehajtási döntés,
a Bizottság folyton új kérdéseket von be a tárgyalásokba. Ráadásul erre is igaz, ami az összes többi tárgyalásra: hogy hiába döntött ezekről az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács, a megoldás kulcsa a Bizottság kezében van, mert az Európai Tanács addig nem tud dönteni a Magyarországnak járó pénzek felszabadításáról, amíg a Bizottság ilyen tartalmú javaslatot nem visz eléjük.
A tárgyalásokra rálátó kormányzati forrásaink meggyőződése, hogy a Bizottság elnöke, az európai néppárti Ursula von der Leyen egyeztet Manfred Weber néppárti elnök-frakcióvezetővel és Magyar Péterrel arról, Magyarországgal kapcsolatos lépéseik véletlenül se veszélyeztessék a Tisza Párt számukra biztosnak tűnő győzelmét, s ez határozza meg azt, hogy a tárgyalásban és megállapodásban meddig megy el a Bizottság. Emellett meggyőződésük az is, hogy a magyar pénzek sorsa – az, hogy a Bizottság hagyja-e, hogy Magyarország teljesítse a feltételeket, vagy mindig újakat szab – elsődlegesen politikai döntések,
azon belül is az Orbán Viktor és Friedrich Merz új német kancellár között kialakuló viszony kérdése.
Ez utóbbi tekintetben pedig kifejezetten látnak pozitív fejleményeket, Merz kormánya például Olaf Scholzénál messze elégedettebb azzal kapcsolatban, ahogyan a német vállalatok Magyarországon keresnek.
A magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalások során természetesen forró téma Lengyelország kérdése, hiszen az ország jogilag finoman szólva aggályos módon jutott hozzá az összes EU-s pénzéhez: a Bizottság a Tusk-kormány által prezentált, semmilyen jogi kötőerővel nem bíró akcióterv alapján leállította a 7-es cikk szerinti eljárást, majd az akciótervben foglaltak egy részét megvalósító kormányrendeletek – nem törvények – alapján felszabadították a pénzeket is.
Távolról nézve tehát a Bizottság perspektívájából mind Lengyelország, mind Magyarország részben teljesítette csak a pénzhez jutás feltételeit – ám Lengyelország minden pénzt megkapott, Magyarország pedig nem.
Kormányzati forrásaink szerint a Bizottság ezt az eljárást azért engedélyezte Lengyelországnak, hogy ne kényszerítse a lengyel kormányt arra, hogy a jobboldali elnöktől függjön a jogállamisági feltételek teljesítése. De épp az ilyen lépések miatt tekinti politikainak a kormány a Bizottság jogállamisági lépéseit, és ezek miatt van a két fél között padlón a politikai bizalom – hiszen míg a Bizottság az új lengyel kormánynak engedményeket tesz a feltételeiből, Magyarországnak további feltételeket szab.
Nyitókép: Nicolas TUCAT / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
Ukrajna pedig új propagandapanellel próbálkozik.
***
Már a Politico sem titkolja tovább.
Az Európai Bizottság elnöke és António Costa megpróbálták átvenni a kezdeményezést, de a magyar miniszterelnök és a nagy tagállamok megmutatták: az Unióban még mindig ők diktálnak.
A jogszabály értelmében korlátozták volna a parlamenti képviselők jogosultságait, amennyiben vizsgálati fogságba kerülnek, vagy külföldre menekülnek az elől.
A lengyel kormányfőhelyettes hangsúlyozta, „nem egyirányú” az Ukrajnának nyújtott támogatás, ugyanis az ukránok is megosztják saját tudásukat, tapasztalatukat a nyugati kollégákkal.
Úgy tűnik, hogy mindent a politika határoz meg, így egy elnökváltás után könnyen jó viszony jöhet létre a két ország között.
Egyszerre tíz országban is észlelték az eszközöket, elképesztő a riadalom.
Délelőtti ígéretemnek megfelelően alább teszek most egy tényállítást, pontosabban egy nevet hozok nyilvánosságra.
Az álhírgyártó baloldali Juhász Péter egy Látó János nevű férfival szövetkezve próbálta lejáratni a kormánypárti politikusokat.
