Magyarország is jól jár egy sikeres brit-francia katonai együttműködéssel

Emmanuel Macron francia elnök július 8-tól 10-ig állami látogatáson vett részt az Egyesült Királyságban, amelynek során Keir Starmer miniszterelnökkel és III. Károly királlyal is találkozott. A két ország vezető az elmúlt egy éveben, a brit miniszterelnök megválasztása óta – sőt, már előtte is – többször meglátogatták egymást, hogy a két ország közti együttműködésről, a kapcsolat javításáról tárgyaljanak. Ez volt azonban az első alkalom, hogy egy uniós ország vezetője állami vizitre érkezett az Egyesült Királyságba a 2020-as Brexit óta. Francia köztársasági elnök pedig még régebben, utoljára 2008-ban tett ilyen látogatást, Nicolas Sarkozy személyében.

A találkozó egyik legfőbb témája – a migráció közös rendezése mellett – a védelempolitika együttes megerősítése és a két ország atomfegyver képességének összehangolása volt.

„Angliának és Franciaországnak meg kell védenie Európát” – jelentette ki a találkozón Emmanuel Macron, aki szerint a kontinens két legerősebb katonai erejével bíró országnak nagy felelőssége van az európai biztonság fenntartásában és megvédésében.

De hogy jutott el a két ország a nukleáris együttműködés és a közös fegyverkezés gondolatáig egy nem túl szép brit uniós kiválás utáni bizalmi válságból, és mit jelent ez valójában Európa többi országára, köztük Magyarországra nézve? A kérdés megválaszolásában segítségünkre volt Fejérdy Gergely is, a Magyar Külügyi Intézet vezetőkutatója.

Így fejlődött a két ország kapcsolata a Brexit óta

A két ország diplomáciai kapcsolatainak romlása a Brexit idejéhez vezethető vissza, ami komoly nézeteltéréseket hozott felszínre a két európai nagyhatalom között. Ez a konfliktus a rákövetkező években csak tovább mélyült, köszönhetően több szerencsétlen esemény sorozatának.

A 2021-es AUKUS tengeralattjáró-megállapodás – amelyet az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Ausztrália kötött egymással, felülírt egy korábbi, 90 milliárd dolláros tengeralattjáró-szerződést Franciaország és Ausztrália között, ami rányomta a bélyegét London és Párizs kapcsolatára. Olyannyira, hogy a megállapodás bejelentését követően a francia védelmi miniszter tiltakozásul lemondta a brit partnerével tervezett tárgyalásokat.

Később, szintén diplomáciai konfliktust eredményezett, amikor Liz Truss miniszterelnök arra a kérdésre, hogy Emmanuel Macront barátnak vagy ellenségnek tekinti, nem volt egyértelmű nyílt választ adni.

A jég aztán 2023 márciusában kezdett olvadni, amikor Emmanuel Macron francia államfő és Rishi Sunak brit miniszterelnök csúcstalálkozót tartottak Párizsban. Ezzel indultak meg újra a két ország között öt éve befagyott bilaterális tárgyalások.

Starmer miniszterelnök pedig, aki annak idején a Brexit ellen volt, még tovább merészkedett, hiszen ő már megválasztása előtt látogatást tett Emmanuel Macronnál. Miniszterelnöksége óta most júliusban már negyedik alkalommal tartottak kétoldalú tárgyalást.

Kérdésünkre, hogy mi indította el a közeledést a La Manche csatorna által elválasztott országok között, Fejérdy Gergely emlékeztetett, Franciaország és Anglia kapcsolata nagyon messzire nyúlik vissza a történelemben, és mindig is megfigyelhető volt egyfajta ciklikusság.

 – tette hozzá.

Hangsúlyozta, számos oka van, hogy a két európai hatalom most úgy döntött, itt az ideje együttműködni, de ha ki kéne emelni egyet, az a 2025-re kialakult nemzetközi helyzet.

„Az ukrajnai háború, illetve Donald Trump amerikai elnök megválasztása is szorosabb együttműködésre ösztökéli a két országot” – állapította meg, és kiemelte, ez a közeledés nem jelent távolodást az uniótól, 

Kérdésünkre elismerte, a közeledés hátterében szuverenista érdekek is meghúzódnak, amik mindig is jellemzőek voltak Franciaországra.

A sikeres brit-francia katonai együttműködés egész Európa érdeke

A két ország közötti katonai együttműködés logikus és előnyös lépés, ha a kontinens szempontját nézzük, hiszen Európa két legjelentősebb haderővel rendelkező hadseregéről van szó, a két egyedüli atomhatalomról. 

„A brit-francia szoros együttműködés a NATO-n belül megerősítheti az európai pólust, míg az EU számára esetlegesen egy alternatív biztonsági irányt is elindíthat” – vélekedett a szakértő, bár elmondta, Európa középtávon továbbra is az USA-ra fog támaszkodni védelmi tekintetben, így ez utóbbi nem tűnik egyelőre reális elképzelésnek. Hozzátette, bár ígéretesen hangzik, de az atomfegyverek összehangolása szintén nem tűnik egyszerű feladatnak, mivel „a britek ezen a területen is függnek Amerikától, a franciáknál viszont nincs arra esély, hogy megváltoztassák a doktrínát, vagyis, hogy bárki más dönthessen, mint a francia elnök, arról, hogy hol mikor fogja bevetni az atomfegyvert”.

A mostani találkozón azonban ezzel kapcsolatban is ígéret született. A hét egyik legnagyobb fejleménye az volt, amikor a két ország bejelentette: készek összehangolni független nukleáris elrettentő erejüket, és közösen fellépni Európa védelmében bármiféle „extrém fenyegetés” esetén. Ez azért is lehet fontos, mert – bár a két ország nukleáris arzenálja együttesen is jóval kisebb mint Amerikáé vagy Oroszországé – a saját európai atomfegyver lehetősége nagyban növeli Európa elrettentő erejét.

A tárgyalások során több katonai megállapodás is született. A két ország közös fejlesztésbe kezd, hogy létrehozzák a Storm Shadow cirkálórakéta utódját, továbbá növelik meglévő készleteiket. Emellett kilátásba helyezték a Közös Összhaderő  (Combined Joint Force) kibővítését, valamint programokat indítanak fejlett drón-ellenes fegyverek kifejlesztésére.

A két ország fegyveres együttműködéséről beszélve fontos megemlíteni a Hajlandók Koalícióját, amely Starmer és Macron kezdeményezésére jött létre. Csütörtökön közösen elnököltek egy videókonferenciát a NATO Northwood-i parancsnoki központjából a koalíció résztvevőivel.

Nem az unió rovására, hanem az unió érdekében közeledik Franciaország az Egyesült Államokhoz

A találkozó során Emmanuel Macron többször is hangsúlyozta, hogy a tárgyalások nem csupán a két tárgyaló nemzet, de egész Európa biztonságát szolgálják. Mint korábban írtuk, egyértelmű és nyilvánvaló, hogy a két ország kiemelt katonai és védelmi befolyással bír Európában.

A The Financial Times cikkében amellett érvel, hogy a két ország együttműködésével egy egységes európai front alakulhat meg a jelenleg bizonytalan geopolitikai helyzetű világban. A francia köztársasági elnök szerint Európa különleges felelősséget vár a két országtól az orosz-ukrán konfliktus közepette a kontinens védelmében.

Starmer szerint az együttműködés alkalmas arra, hogy a brit–francia partnerséget biztonsági és ipari motorral erősítsék, ezáltal növelve a védelmi ipar nemzetgazdasági teljesítményét is.

Fejérdy Gergely lapunknak úgy fogalmazott, „a francia-brit kapcsolatok erősödése nem az EU alternatívájaként értelmezendő, sőt, inkább annak megerősítésére szolgálhat”. Elmondta, az unió tagjaként Magyarország számára is előnyös a szoros együttműködés a két ország között. 

Elmondta, a franciák egyáltalán nem az EU alternatívájaként tekintenek Nagy-Britanniára, és továbbra is az unióban képzelik el a jövőjüket, és számítanak a többi tagállammal való együttműködésre, köztük a pillanatnyilag kevésbé erősnek mutatkozó Németországra is.

„Párizs számít a német gazdasági erőre. Németország gazdasági súlya és geopolitikai helyzete miatt meghatározó és úgy tűnik tenni kíván, hogy az is maradjon” – összegezte.

A szakértő továbbá megjegyezte, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai téren mindig is korlátozottan tudott csak fellépni, hiszen alapvetően a döntéseket mindenekelőtt az Európai Tanácsüléseken a kormány és államfők hozzák meg. 

 – jegyezte meg, és példaként említette Donald Trump amerikai elnök esetét, aki kifejezetten a bilaterális viszonyt erőlteti azokkal az országokkal, amelyek az Egyesült Államok érdekei szempontjából nem teljesen elhanyagolhatóak.

„Ezek a szempontok mindenképpen ott vannak a nagy európai tagállamok vezetőinek gondolkodásában. Ugyanakkor ezek az országok egyáltalán nem zárják ki a kisebbeket a tárgyalásokból, ha azok építő módon részt kívánnak benne venni” – húzta alá. 

Nyitókép: WIktor Szymanowicz / NurPhoto / NurPhoto via AFP