Már megemlékezni sem lehet az Európai Parlamentben az ukránok által elkövetett népirtásról.
Már-már vérforraló esetről számol be a Poland Daily 24: Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke elutasította a Patrióták pártcsaládba tartozó lengyel képviselők javaslatát, hogy július 11-én egyperces néma csenddel tisztelegjenek a volhíniai népirtás áldozatainak emléke előtt.
Anna Bryłka, a lengyel Konföderáció párt európai parlamenti képviselője egy nappal az ukrán nacionalisták által elkövetett népirtás áldozatainak nemzeti emléknapja előtt fordult kérésével az EP elnökéhez, azonban süket fülekre talált.
„Az Európai Unióban nem minden totalitárius rezsim áldozata részesül egyenlő bánásmódban.
Az áldozatok nem bosszúért, hanem emlékezetért és igazságért kiáltanak!”
De emlékezünk arra, hogy pontosan 82 éve történt a Véres Vasárnap, és Lengyelország-szerte zajlik a »Volyn virágai« rendezvénysorozat” – szögezte le Bryłka.
A lengyel EP-képviselő azt is kijelentette, hogy az Európai Parlament vezetőjének döntése nem akadályozza meg a lengyel képviselőket abban, hogy tájékoztassák kollégáikat a banderovista mozgalom áldozataivá vált volhíniai lengyel lakosság népirtásáról.
A lap cikkében ismertette, hogy ez is egy újabb példa arra, hogy az uniós intézmények elkerülték a volhíniai mészárlásról való hivatalos megemlékezést.
A Mandiner is foglalkozott már több cikkben a volhíniai mészárlással. 1943 és 1945 között az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) emberei lengyelek tömegeit ölték meg volhíniai és kelet-galíciai falvakban. Sokakat bezártak a falu templomába, majd rájuk gyújtották az épületet. Az áldozatok számáról született becslések – mint a hasonló esetekben általában – széttartanak. Az ukránok 35 ezertől kezdik becsléseiket, lengyel és nemzetközi kutatók 60–100 ezer áldozatról beszélnek, de egyes feltételezések szerint akár 200 ezren is odaveszhettek.
Az áldozatok zömmel nők, gyermekek és idősek voltak.
A vérengzés 1943 júliusában érte el tetőpontját: az UPA alakulatai egyszerre támadtak meg 150 lengyel falut, kihasználva azt is, hogy az emberek vasárnapi szentmisékre gyűltek össze. Július 11-ét utólag „véres vasárnapnak” nevezték el, Lengyelországban 2016 óta erre a napra esik a volhíniai mészárlás áldozatainak emléknapja. A tragédia szimbóluma a lenvirág.
Nyitókép: Jean-Christophe VERHAEGEN / AFP
***
Ezt is ajánljuk a témában
Lengyelként, lengyel források alapján világított rá Joanna Urbańska Máthé Áron történésszel közös kötetében Volhínia tragédiájára. De a műfordító reflektált napjaink történéseire is, és választ adott arra, temetni kell-e a magyar-lengyel barátságot.
Ezt is ajánljuk a témában
***
Ráadásul mindezt a brüsszeli Politico írta meg.
Elismert polonistaként Kovács István cáfolta meg a lengyel-magyar kapcsolatok totális leromlását (is) a lap jelenlegi kormány nyakába varró toposzait, de hiába küldte el az ellenzéki lapnak. Íme az írás!
Azonnal el kellene hinniük Pozsonyban, hogy az oroszok direkt támadták a lengyeleket.
Somkuti Bálint is elmondta magvas véleményét a lengyel határzárról.
Komoly feladata is van Ukrajnában a sussexi hercegnek.
Már ki is adták a részleteket.
A 44 éves magyar motoros a helyszínen belehalt sérüléseibe, míg a 42 éves társa könnyebb sérüléseket szenvedett.
A digitális asszisztens neve Diella, ami Napot jelent, és január óta tanácsokat ad az embereknek az online kormányzati szolgáltatások használatához.
