Tovább bátorítják Zelenszkijt: „a legmagasabb helyekről” kapott visszajelzést

Nem habozott az ukrán elnök, egyből elmondta azt is, hogy mit követel.

Az eddig izolacionista és békepárti amerikai elnök a neokonokat megszégyenítő eltökéltséggel adott ki parancsot az amerikai bombázóknak Irán nyílt, közvetlen megtámadására. Döntése megváltoztatja a trumpi alapállást.
A zseniális Robert Merle egyik hátborzongató regénye a Malevil: arról szól, hogyan élnek túl egy atomcsapást egy kis emberi közösség tagjai, majd hogyan kezdik el az új életet a romokon. A disztópikus mű az önszerveződés és az újrakezdés reményteli jeleneteit is felvillantja, de a pesszimizmus csattanó pofonjával zárul. Mivel a közösség nem tudja, hogy a jövőben a többi túlélő csoport nem fog-e vele szemben ellenségesen fellépni, s a saját kis világát, az elért eredményeket, a pőre érdekeket és életeket mindenáron biztosítani kell, hát nem tehet mást: a naiv pacifizmus helyett ismét elkezdi a fegyverkezést.
A Malevil e keserűen realista záró tanulságai ötlöttek fel, amikor a minap azzal szembesült a világ, hogy az Egyesült Államok megtámadta Iránt. Annak az elnöknek a vezetésével, aki mindig is azzal házalt, hogy ő nem indít háborút, hogy mindvégig a béke pártján áll, és majd a meggyőzés művészetével megold minden megoldhatatlan geopolitikai konfliktust. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez az üzenet lekerült a napirendről: Donald Trump lett jó negyven év után az első amerikai elnök, aki nyílt és nagyszabású csapást mért Iránra. Pedig a teokratikus iszlám köztársaság vezetése nem most kezdte ellenségének tekinteni az USA-t és Izraelt. Trump döntése Irán bombázásáról egyrészt történelmi léptékű fejlemény és irányváltás, másrészt rubiconi átkelés – innentől már csak előre lehet mennie ebben az ügyben, nincs visszaút a meg nem támadás korszakába. Mondhatjuk, hogy Trump maga is a keserű realizmus útját választotta ezzel a naivkodó pacifizmus helyett.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni az irányváltást: az utóbbi évtizedben Donald Trump szinte egymaga formálta át a Republikánus Pártot – egyrészt a saját arcára, karakterére, másrészt egy új ideológiai alapra. Zárójelbe tette, majd kiszorította az előző évtizedek neokonzervatív fősodrát, amely a beavatkozó, „demokráciaterjesztő” külpolitikától a csakis a nagyvállalatok és az üzleti elit számára előnyös bel- és gazdaságpolitikáig meghatározta a pártot. Az ízig-vérig nagyvárosi, szabadelvű, szabad szájú üzletember-playboyként induló politikus mindenkinél jobban ráérzett a hétköznapi amerikaiak világképére és problémáira, különösen a lecsúszó alsó középosztályéra és a feltörekvő kétkezi munkásokéra és kisvállalkozókéra. A Demokrata Párt régi táborából hatalmasat kiharapva megerősítette a jobboldalt a rozsdaövezetekben, míg végül a nyugati és keleti parti liberális fellegvárakon kívül szinte az egész országban többséget épített maga mögé. Népszerűségének egyik forrása a végre újra önmagával és a nép sorsának jobbra fordításával foglalkozó Egyesült Államok ígérete volt, amely nem veszi vállára a távoli nagyvilág összes gondját, s nem kezd újabb és újabb végeláthatatlan háborúkba.
Első és második blikkre is úgy tűnik, hogy az Irán bombázásáról szóló döntés zárójelbe teszi az egész trumpi világképet, amit az üzletember-politikus több évtized munkájával épített fel, s ami miatt második alkalommal is elnökké választotta őt az amerikaiak többsége. Hogy okoz-e tartós meghasonlást a mostanra teljesen Trump-kompatibilissé tett jobboldalon a döntés, még nem megjósolható, hiszen
nem tudhatjuk – s valószínűleg maga az elnök sem tudja –, hogy Irán megtámadása közép- és hosszú távon mibe rángatja bele az Egyesült Államokat.
Az viszont bizonyos, hogy
az éles viták nem kerülték el az amerikai jobboldalt sem Trump döntése előtt, sem utána.
Az elnök leghangosabb kritikusai azok lettek, akik, mondjuk így, már eddig is jobbról előzték őt, illetve akik az eddigi irányvonal leghangosabb támogatói voltak. Steve Bannon, az új jobboldal meglehetősen önjáró önjelölt főideológusa arról beszélt: Trump első győzelmének egyik alapja az volt, hogy „ne legyenek többé örökös háborúk”. Megjegyezte azt is, hogy Donald Trump köszönetet mondott Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőnek, pedig szerinte „Netanjahu kellene legyen az utolsó ember, akinek köszönetet mond” ebben a szituációban. Azzal kapcsolatban, hogy az elnök további bombázásokat ígért, ha Irán nem teljesítené az amerikai követeléseket, Bannon a trumpi kampányjelszóra utalva azt közölte: „Nem vagyok biztos abban, hogy a sok MAGA-szavazó ezt akarja hallani.”
Charlie Kirk jobboldali véleményvezér arról beszélt: az elnök szavazói, különösen a fiatalok éppen azért támogatták Trumpot, mert ő volt az első vezető évtizedek óta, aki nem kezdett új háborúba. Marjorie Taylor Greene szövetségi képviselő, Trump egyik híve azt jegyezte meg: „Minden alkalommal, amikor Amerika a nagyság küszöbén áll, belépünk egy újabb idegen háborúba. Nem hullottak volna rakéták Izraelre, ha Netanjahu nem bombázta volna előzőleg Irán népét. Izrael atomhatalom. Ez nem a mi harcunk. A béke a válasz!”
Vitát kezdett Irán ügyében az Egyesült Államok első számú jobboldali véleményvezére, a szintén izolacionista Tucker Carlson is. Bűnrészesnek nevezte Trumpot Izrael háborújában, a saját műsorában pedig nekiment a vendégként részt vevő Ted Cruznak, miután az Irán megtámadását követelő republikánus szenátor tájékozatlannak bizonyult a közel-keleti ország ügyében. Később Trump azt nyilatkozta, hogy Carlson felhívta őt, és bocsánatot kért a túlzó kritikái miatt, ő pedig elfogadta.
Donald Trump keddre virradóra tűzszünetet hirdetett a konfliktusban, lapzártánkkor Irán és Izrael feszülten méregeti egymást, kezüket a fegyverükön tartva. A tűzszünetbe az első jelentések szerint mindenki belement, de rögtön utána ellencsapással fenyegetőztek, amennyiben a másik fél a tűzszünetet megszegve bármilyen újabb katonai akciót indítana.
Donald Trump az amerikai bombázások kezdete óta folyamatosan üzen Iránnak és a nagyvilágnak saját közösségi platformján, a Truth Socialön, jellemzően nagybetűkkel.
„Az iráni nukleáris létesítményeket ért károkat monumentálisnak mondják. A találatok kemények és pontosak voltak. Nagy teljesítményt mutatott a hadseregünk. Köszönöm!”
„Bármilyen Irán általi ellencsapásra az Egyesült Államok sokkal nagyobb erővel fog reagálni, mint amit eddig láthattunk. Köszönöm!”
„Politikailag nem korrekt a rezsimváltás szót használni, de ha a mostani iráni rezsim nem tudja Iránt újra naggyá tenni, miért is ne lehetne rezsimváltás? MIGA!!!” (Make Iran Great Again)
Nyitókép: Az elnök és emberei: elöl Donald Trump, háttérben J. D. Vance alelnök, Marco Rubio külügyminiszter és Pete Hegseth védelmi miniszter
Fotó: AFP/Carlos Barria/Pool