Öngyilkos merénylő robbantott egy damaszkuszi templomban, rengeteg az áldozat

Ez az első, keresztények ellen irányuló öngyilkos terrorcselekmény Damaszkuszban a szíriai elnök tavaly decemberi megbuktatása óta.

A robbanómellényes és gépfegyveres keresztényellenes mészárlás sokkolta a szíriaiakat, s egyben próbára teszi a „mérsékelt iszlamista” kormányzatot is.
Bethlen Ibrahim Imre biztonságpolitikai elemző Facebook-posztban közölt leírása idillikusan kezdődik: éppen Hind Kabawatiwal, „Szíria történelmének első keresztény miniszterasszonyával” találkoztak az Aszad-börtönök áldozatai emlékére rendezett eseményen, a szíriai Nemzeti Múzeum Dísztermében.
Ám ekkor érkezett a hír, hogy robbantás történt egy külvárosi keresztény templomban.
Bethlen Ibrahim Imre szír-magyar biztonságpolitikai elemző, akinek édesapja egyébként cserediákprogrammal érkezett Magyarországra, magyar feleségével pedig Pécsett nevelték fel fiukat. Ibrahim Imre saját bevallása szerint maga is harcolt korábban a szír felkelők oldalán az Aszad-rezsim ellen, sőt: Aszad börtönében is ült még 2011-ben, ahol kínzásnak is alávetették, így érthető, hogy maga is azt mondja, „talán elfogultnak tűnik”. Korábban a 2016-os genfi béketárgyalásokon vállalt szerepet az akkor még ellenzéki Szíria Nemzeti Tanácsban. Tanult többek között az Aleppói Egyetemen, ahol bank- és pénzügy szakon szerzett diplomát, majd a polgárháborúban szerzett tapasztalatait akadémiai szférában mesterszakon a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a skóciai St. Andrews-i Egyetemen ötvözte a tudományos szempontokkal; s egyébként tett egy félfordulatot a magyar celebvilágában is.
Ezt is ajánljuk a témában
Ez az első, keresztények ellen irányuló öngyilkos terrorcselekmény Damaszkuszban a szíriai elnök tavaly decemberi megbuktatása óta.
Bethlen beszámolója szerint szemtanúk két merénylőt azonosítottak, egy gépfegyverest, aki a tömegbe lőtt, és egy robbanóövest, aki a hátsó sorokból be akart rohanni a 250 fős tömeg közepére. Hihetetlen lélekjelenléttel a hívek rávetették magukat és hátrébb taszították, ekkor robbant az öv, két tucatnyi halottat és rengeteg sebesültet hagyva maga után.
A szíriai belügyminisztérium egyébként azt állította, hogy az elkövető az Iszlám Állam terrorszervezet tagja volt az elkövető (ekkor még csak egyről volt szó).
„Rendkívül feszült volt a helyzet a merénylet után”, nagyon élesen érzékelhető volt a vallási megosztottság – emlékszik vissza lapunk megkeresésére a szír-magyar elemző. „Én a detonáció után egy órával érkeztem, látszott mindenkin a fájdalom, megjelent a miniszterasszony és a különböző képviselők. A sebesülteket négy különböző kórházba vitték, mert ezek kis kórházak és alapjáraton is túl vannak terhelve. Napközbenre azért kissé lenyugodtak a kedélyek” – meséli.
Beszámolója alapján látszott, hogy a kormányzat is igyekszik demonstrálni kiállását. A sebesülteket ellátó kórházakba Bethlen a sajtóval, Damaszkusz kormányzójával, az említett miniszterasszonnyal, a vallásügyi és a felsőoktatási miniszterrel és magas beosztású belügyminisztériumi alkalmazottal együtt érkezett, mindannyian kifejezték együttérzésüket és óva intettek a gyűlöletbeszédtől. Ígéretet tettek a templom helyreállítására, valamint károsultak és családtagjaik teljeskörű támogatására.
A biztonsági szolgálat nagyon hamar reagált, komoly átvizsgálások kezdődtek, Bethlen csak azért léphetett be a merénylet helyszínére, a Dwalaa kerületben lévő Mar Elias (Szent Illés) Ortodox Templomba, mert vallási vezetők és kormányzati szereplők társaságában érkezett.
„A templom légterében tömören kavargott a vér szaga. A padlón vértócsák, törmelékek és imakönyvek szertefoszlott lapjai”
– így írta le a helyzetet, míg a miniszterasszony könnyek között győzködte a pátriárkát, hogy a támadásban a szírek egyek velük.
Bethlen szerint nem kétséges, hogy szélsőséges személyek követték el a merényletet, a kérdés inkább a megrendelő személye.
Az elemző szerint nem lehet kizárni, hogy korábban kormányközeli, ám a HTS radikális szárnyát alkotó, vagy ahhoz csapódott csoport tagja volt az elkövető, aki túl „puhának” érezte az új rendszert – miközben a damaszkuszi lakosság, a szunniták és a keresztények is alapvetően kimaradtak a háborúból.
Ráadásul a keresztény felekezetek egy része csatlakozott most egy egységes Szíriát hirdető kezdeményezéshez is, miközben az egyébként korábban terrorista szervezet is igyekezett moderálni magát, kiszorítva a radikálisabbakat a partvonalra – lehetett éppen egy ilyen elégedetlen csoport is, amely a támadást elkövette.
Ugyanakkor a halálraszántság – elvégre az robbanómellényes és a kalasnyikovos elkövető is sejthette, hogy véget ér az élete – nem ezt támasztja alá, a kormányzat szerepét meg főleg nem – vélekedik.
A kormánynak már csak azért sem lehetett érdeke ez, hiszen már jelen vannak a különféle EU-s képviselők, nyitnak újra a nagykövetségek – egyébként a magyar is –, visszakerülnek a nemzetközi körforgásba és érkeznek a források is az újjáépítéshez – teszi hozzá. Vagy ahogy némi cinizmussal fogalmaz: a sivatagban krúzolás a terroristák Toyota pickupjával kevésbé vonzó már, mint a kormányzati limuzinok.
A elkövetők lehettek egyébként az Aszad-rezsim egyik ottragadt sejtje, de az is lehet, hogy az irániak hálózták be őket, akiknek nem nagyon tetszett, hogy Donald Trumppal találkozott nemrég Ahmed es-Saraa ideiglenes elnökkel, és Damaszkuszban is nagy digitális plakáton mondtak köszönetet Trumpnak, a szír bankrendszer nemrég került vissza a nyugati irányítású SWIFT-rendszerbe, ezek mindegyike kiverhette a biztosítékot a radikálisoknál, pláne Irán minapi bombázása. „Aki belekerült egy radikalizációs spirálba, azt a merénylet irányába lökheti ezek bármelyike” – vélekedik Bethlen.
Az elemző azt sem tartja kizártnak, hogy iraki mintára terrorhullám sújtja majd Szíriát, és próbálja aláásni az új rezsim legitimitását. Erre remek eszköz lenne a vallásközi ellentétek felszítása, hiszen most is látható volt, teszi hozzá, hogy a pátriárka és a hívek is első körben a szír kormányt hibáztatták. „Hol van az állam, hol az új kormány, hogy hagyhatta, hogy ilyen történjen?” – ilyen kérdéseket tettek fel, a miniszterasszony pedig próbálta őket megnyugtatni,
de ilyenkor nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.
Ugyanakkor az elemző szerint az igaz, hogy valóban kissé gyengült az ellenőrzés, december 8-a után eltűntek az utcákról a minden sarkon posztoló fegyveresek és különféle ellenőrzési pontok, amik az Aszad-rezsim és a lázadók által uralt területek mindennapjaihoz is hozzátartozott, emiatt Damaszkusz tényleg felszabadulásként élte meg az akkor történteket.
Bethlen éppen az egyébként lázadók fészkének számító, általa konzervatívabbnak leírt Idlíb tartományban vendégeskedett, s a lakók között érezte azt a hangulatot, hogy
nekik már egy kicsit sok is, hogy Damaszkuszban ekkora szabadság van, nők és férfiak kézenfogva mászkálnak, a keresztények is belakják a várost.
Másfelől Damaszkuszban meg éppen a keresztény intémzményeket és a vallási élet édelmét nem érezték elég erősnek, és több ellenőrzést sürgettek, fémdetektorokat a vasárnapi misékre és pénteki imákra, több igazoltatást a városon belül, és így tovább.
„Most ebből a hibából nyilván tanul a rendszer, talán, bár nem akarok elfogultnak tűnni, egyre jobban csinálják, például most tényleg nagyon sok politikus jelent meg szolidaritását kifejezni az áldozatokkal” – fogalmaz.
Ez persze tragédia volta mellett a politika számára win-win: a keresztények meg tudják mutatni, hogy bíznak az államban, az új kormány demonstratíve megmutathatja, hogy kiáll a vallási kisebbségek mellett, és talán mindenki számára megnyugtatóbb azt hinni, hogy az Iszlám Állam részéről jöttek az elkövetők, ahogy a belügyminisztérium is igyekezett kommunikálni, jóllehet, bizonyítékot még nem tártak a nyilvánosság elé.
„Persze nem tudni azt sem, hol tart a nyomozás, mert egy ilyen merényletben cafatokra robban az elkövető is”
– teszi hozzá Bethlen, aki a támadás helyszínén járva élne a gyanúperrel, hogy nem házilag eszkábált eszköz volt a használt robbanómellény, hanem prpfesszionálisabb, nagyobb robbanóerejű eszköz volt, például C4-es töltet, s inkább valamelyik kormánytól kaphatta. Akárhogy is, a belügyminisztérizm alapos vizsgálatot ígért, a kormány biztonsági apparátusa pedig, ahogy az elemző fogalmaz, elég erős. „Ez most próbára teszi őket, az biztos” – teszi hozzá.
Az ország egyébként is sok törésvonal mentén jellemezhető: például Damaszkusznak a gazdagabb, értelmiségiek és az üzleti élet szereplői által lakott, keresztény negyede kimondottan jól érzi magát az új rezsim alatt.
„Az elmúlt napokban ott ebédeltünk, söröztünk, ott szálltam meg, ők nagyon pozitívnak érzik a változásokat, de rájuk kiemelten vigyáz is az új államigazgatás” – teszi hozzá. A robbanás azonban egy szegényebb keresztény negyedben történt, ez is egy tesz lehet, hogy értük mit tesz az állam, vagy éppen a szegények és gazdagok összeugrasztása is lehet a cél, ami vallástól fúggetlenül működhet.
S a keresztény egyházak sem egységesek: van, aki csatlakozott az új kormányzat egységfrontjához, van, aki úgymond nem akar „kiemelt kisebbség” lenni – mint a lapunknak nyilatkozó aleppói pap is kifejtette.
Ezt is ajánljuk a témában
Borzasztó körülmények között, mégis reménnyel telve készülnek a karácsonyra az aleppói keresztények, akik különösen hálásak a magyaroknak.
Este mindenesetre gyászt rendeltek el, az pedig, hogy hogyan vizsgázik az új kormányzat és a keresztények viszonya ezekben a vészterhes időkben, a közeljövő zenéje – az biztos, hogy most nem érzik magukat kimondottan biztonságban Krisztus hívei az egyik legősibb keresztény földön.
Ezt is ajánljuk a témában
Ez az első, keresztények ellen irányuló öngyilkos terrorcselekmény Damaszkuszban a szíriai elnök tavaly decemberi megbuktatása óta.
Nyitóképen a tragikus merénylet helyszíne. Forrás: LOUAI BESHARA / AFP