Bravó, Bécs! Megcsináltátok! De köszönjük, mi nem kérünk a bőrszíjas szerkóban vonagló malacbácsikból!

„Elméletileg a pride-felvonulás az elfogadásról és a szeretetről szól, legalábbis minden fórumon, ahol a közös vonulást támogatják, ezzel érvelnek. Ez nem provokáció és nem a szexuális deviancia tobzódása, hanem öröm és közös élmény.

Aztán mikor megtörténik a felvonulás, akkor mindig kiderül, hogy most se sikerült elfogadhatóra maszkírozni a vállalhatatlant.

Nem nálunk persze, hanem itt a szomszédban, a szuperelfogadó és überliberális Bécsben. Volt ott malacnak öltözött dagadt bácsi, mindenféle bőrszíjakat magára tekerő alak meg önmagukat kocsi elé befogó csoport, csak ízelítőül. Aki akar ilyesmit látni, az megtalálja a neten a képeket. Tényleg elképzelhetetlenül ízléstelen a pride, ahol már szó sincs semmiféle polgárjogi akcióról és a döntés szabadságáról. A cél nyilvánvalóan az, hogy a társadalom ingerküszöbét meg- és túlugorva ismét megdöbbentsenek mindenkit, szexuális irányultságtól függetlenül, hogy bekerüljenek a médiá­ba, és sikerüljön tematizálni a közbeszédet. Mert összekapcsolódik minden, a teljesen torz nyugat-európai mindennapokban a malacbácsi már nem nagy sztori, öt malacbácsi már talán az.

Az akcióval pedig üzenni lehet a magyaroknak, lám, Bécs megcsinálta, Budapest készüljön fel, hiszen erre halad a történelem. Csakhogy nincs igazuk. A történelem nem erre halad, nem ez a jövő.

Ez egy borzasztóan mélyen levő, ízléstelen politikai vonulat, amelyre joggal mond nemet minden jó érzésű ember. A pride maga a legfőbb indok arra, hogy hatóságilag megálljt parancsoljon a magyar kormány. Egyáltalán nem kell különösen konzervatívnak lenni ahhoz, hogy ne akarjon ilyen felvonulást valaki a főváros főutcáján látni. A pride ízlésesen nem pride, csakis túlzott provokációval működik. Nemcsak a gyerekeknek káros ilyet látni, de a felnőtteknek is. Valaha, nem is olyan régen ezek a figurák még az éjszaka teremtményei voltak, mára polgárjogot nyertek, és büszkén hirdetik azt, ami egykor titok volt.

Persze a többség sose foglalkozik az ilyen futóbolondokkal, sokkal jobb dolga is van az embereknek annál, hogy malacbácsikat nézzen, és csóválja a fejét. De ha mindenki csak félrenéz, akkor ez lesz a normális, pedig ez soha, semmilyen kultúrkörben nem volt elfogadott, és soha nem is lesz az. De lenne oly bátor bárki Nyugat-Európában, hogy fellépjen a pride ellen, és máris elkezdődne az eltörlés, a cancel culture jól bejáratott gépezete, üvöltő üzenetekkel és gyilkos indulattal. Az a malacbácsi egyáltalán nem olyan nagyon gyenge, ugyanis rengeteg barátja és elvtársa van, ráadásul alig várják, hogy valaki felüljön a provokációjuknak.

Mert onnantól ők vannak nyeregben, ők játszhatják az áldozatot, ebben pedig nagyon profik.”

Nyitókép: X