Váratlan eredmény: Trump egyelőre elképesztő sikerrel buktatja meg az angolszász világ jobboldali pártjait

Donald Trump nagyon érdekes eredményeket ér el első kb. száz napja alatt. 

Meghökkentő ötletei egymás után röpködnek: kaszinóvárost csinálni Gázából, megszerezni Grönlandot, Amerika részévé tenni Kanadát, átnevezni a Mexikói Öblöt – és még lehetne sorolni. A Fehér Ház hivatalos kommunikációja inkább úgy néz ki néha, mint egy trollkodás-műsor, nem pedig úgy, mint a világ vezető hatalmának hivatalos csatornája. Biztosak lehetünk benne, hogy még nagy dolgokat fogunk látni tőle, de abban is biztosak lehetünk, hogy ez nem egyszerűen egy folyamatos jobboldali győzelmekként leírható, világméretű konzervatív hatalomátvétel dicső kezdete.

Tekintsünk az elmúlt napok két hatalmas konzervatív buktájára, a kanadai és az ausztrál választásokra! Mind a kettő fájdalmas érvágás volt a globális konzervatív mozgalomnak, hiszen a nyugati (és az angolszász) világ két valódi éllovasát vehették volna át a Trumpot támogató, populista konzervatívok, illetve társutasaik. Történt ez ráadásul úgy, hogy a konzervatívokat néhány hónappal ezelőtt még mind a két országban győztesként hozták ki a felmérések. 

A kanadai fiaskó

Pedig a Trudeau-korszak „eredményeit” nem kell sorolni a Mandiner olvasói előtt: legyen szó Kanada „posztnacionális” országgá tételéről, a Covid 19-járvány alatti radikális lépéseiről, a migrációs politikájáról, az Ukrajnának adott katonai támogatásról, minden oka meglett volna annak, hogy a jobboldal most elsöpörje a kanadai Liberális Pártot.

A felméréseket tekintve érdemes látni, hogy 2025 február végéig még nem is volt olyan felmérés, amely baloldali győzelmet hozott volna ki Kanadában, mindenhol magas, majdnem tíz százalékpontos, vagy még nagyobb jobboldali előnyt mértek. Március közepétől viszont már alig volt olyan felmérés, amely esetleg nagyon szoros jobboldali győzelmet mert volna jósolni.

Trump ráadásul még a választás napján is arról írt az X-re, hogy Kanada igazán lehetne Amerika része. Nem meglepő, hogy a még a kanadai hazafias embereket is sikerrel mozgósíthatta a baloldal azzal, hogy az amerikai elnök egzisztenciális fenyegetést jelent az országukra. Rod Dreher, a neves konzervatív amerikai író okkal írta ki saját X-falára, hogy „Úgy néz ki, Donald Trump nagy szája tehát megtette az egykor elképzelhetetlent: visszahozza Trudeau pártját a hatalomba Kanadában. A toleranciám Trump értelmetlenül romboló marhaságaival (destructive crap) szemben véget ért. Ha valahogy megtörténik a csoda, és Poilievre nyer, az nem az amerikai elnöknek lesz köszönhető.”

De a csoda elmaradt. Érdekes megnézni, hogy ki nyerte meg viszont a konzervatív pártból saját körzetét: például Jamil Jivani, aki elvitte az egyik torontói körzetet. Ő ugyebár JC Vance korábbi barátja, aki Trump provokatív, Kanada annektálásáról szóló kijelentéseit követően közölte Vance-szel, hogy inkább ne jöjjön látogatóba Kanadába. A jelek szerint ezt a választók értékelték, s a jelek szerint inkább az került bajba, aki nem makacsolta meg magát Trumppal szemben. Egyes kanadai konzervatívok nyíltan kritizálták Trumpot és a kanadai konzervatív párt kapcsolatait vele. A BBC-nek nyilatkozó egyik konzervatív kampánymenedzser közölte, hogy Trump most „az első számú közellenség Kanadában”.

Az ausztrál eredmény

Akárcsak Kanadában, úgy Ausztráliában is úgy nézett ki, leváltják a népszerűtlen baloldali kormányt. De hasonló eredményt hozott a május 3-i ausztráliai választás: a konzervatív jelölt, Peter Dutton alulmaradt a munkáspárt Anthony Albanese-zel szemben.

Albanese 2024 nyarán országa történelmének legnagyobb katonai segélycsomagját ígérte meg Ukrajnának, összesen 250 millió dollár értékben. Ezen kívül nemrég közölte, hogy nyitott volna az ausztrál katonai jelenlétre Ukrajnában. Társadalmi téren: LGBT-barát, migráció-párti, abortusz-támogató, támogatja a drogliberalizációt, és természetesen a „palesztin-ügy” támogatója Izraellel szemben.

A felméréseket tekintve lenyűgöző látni, hogy a jobbközép Nemzeti-Liberális Koalíció 2025 januárjáig körülbelül tíz százalékponttal vezetett a Munkáspárt előtt, majd a Nemzeti-Liberális Koalíció szabadesésbe kezdett, és meg sem állt a 40%-ról a 32%-os végeredményig. A legelső felmérés, ami a Munkáspártot hozta ki lehetséges győztesként, 2025. február végén készült, a legutolsó, amely Nemzeti-Liberális győzelmet prognosztizált, 2025 március végi volt.

A Guardian cikke egy ausztrál szépségápolási termékeket terjesztő cég példáján keresztül írja le, hogy az ausztrál termékekre 10%-os vámot, a kínai gyártóktól beszerző cégekre pedig 145%-os vámot vetett ki. Egy arcmaszk ára eddig 29 dollár volt Amerikában, most majdnem 80 dollár, és ezt „senki sem veszi meg” – lamentált a tulaj.

Mit jelent ez a konzervatív oldal számára?

Látni kell, hogy Trump a jelek szerint komolyan gondolta, hogy „America first”, de talán inkább úgy kéne pontosítani, hogy „America only”.

Az ausztrál Duttonról például közölte, hogy „egyáltalán nem tudja”, ki ő, viszont a baloldal Albanese-ről azt nyilatkozta, hogy „nagyon baráti” kapcsolata van vele.

Trump második győzelmével a világ konzervatívjai - vagyis legalábbis egy jelentős részük - arra várt, hogy majd, ellentétben első adminisztrációjának idejével, az amerikai elnök egy konzervatív hullám élére áll, és győzelemre segíti más országokban is a jobboldali erőket. Ez a hullám egyelőre elmarad, sőt, egy ezzel ellentétes folyamatot láthatunk: egyelőre azok diadalmaskodnak, akik Trump ellen emelik fel a hangjukat, és ez olyan erős folyamatnak tűnik, hogy még a korábban nem kedvelt, vesztésre álló baloldali kormányok is megerősíthetik hatalmukat, választást tudnak nyerni. Érdekes „jobboldali hullám” ez az angolszász világban, ahol lényegében borítékolhatja a vereségét az, aki jó viszonyt ápol Trumppal.

Ha Amerika vezetője vámokkal dobálózik és fenyeget más országokat, nehéz úgy bemutatni őt, mint egy konzervatív ikont, akitől mindenkinek jobb lesz. Trump kemény tárgyaló partner, kemény játékos, aki az amerikai érdekeket nézi, vagy azokat, amiket ő annak vél. (Most ne menjünk bele abba, mi értelme egyáltalán a vámokkal való játszadozásnak). Láthatóan a legkevésbé sem foglalkozik azzal, hogy más jobboldali erőknek segítsen be (ez az igény inkább tetten érhető Elon Musknál vagy JD Vance-nél). Egészen futó megjegyzésként: itt most nem szeretném elemezni a román választásokat, de míg egyesek populista győzelemként ünneplik az AUR győzelmét, magyar szemszögből nem kell magyarázni, hogy a történet ennél bonyolultabb. Egyelőre tehát a nagy konzervatív győzelmek elmaradnak. A lecke ismét csak az, hogy a jobboldali erők nem várhatják külföldről a sült galambot, 

(Nyitókép: AFP)