Bár sokan temetnék, Kárpátalja nem halott – itt az újabb bizonyíték

Sokféle híradás jelent már meg a kárpátaljai magyarok jövőjéről eltűnésük dermesztő víziójától a pislákoló reménysugarakig. Érdemes mindezt a terület sajátos helyzetéből nézni, hiszen Kárpátalja egyszerre határvidék és belső menedékhely. Ennek okán a háború következményeit is sajátos módon éli meg a társadalom.

A kárpátaljaiak – így jelen sorok írója is – örülnek, amikor végre valami pozitív hangvételű szalagcímet látnak, hiszen a háború közepette nehéz a jó dolgokat észrevenni, holott akad belőlük jó néhány. A harcok árnyékában az apró lépések is óriási jelentőséggel bírnak: egy új óvoda, egy felújított iskola, egy közösségi esemény mind olyan kapaszkodó, amely képes tartani a lelket az emberekben.

Kárpátalját továbbra is nevezhetjük a béke szigetének. A régióban nem zajlanak katonai cselekmények, nincs kijárási tilalom, működnek az intézmények, és az iskolákban jelenléti oktatás folyik. A háború közvetett nehézségei ugyanakkor nagyon is érezhetők. A közhangulatot meghatározza az általános bizonytalanság, amihez az intézményeknek is alkalmazkodniuk kellett. Például a térségben ritkább légiriadók idején az iskolák már rutinszerűen terelik át a diákokat az óvóhelyre.

Itt is érvényes a hadiállapot és a hadkötelezettség a 18 és 60 év közötti férfiakra. Ám léteznek  halasztások, ideiglenes felmentések: tanárok, nagycsaládosok, egyes gazdasági szereplők, valamint stratégiai jelentőségű ágazatok munkavállalói – például egészségügyi vagy önkormányzati dolgozók – kérvényezhetnek halasztást, amivel sokan élnek is, hiszen szükség van rájuk a hátországban. S mivel gyakran változnak a felmentési lehetőségek, ehhez társul egyfajta feszült figyelem.

Minden nehézség és gyötrelem ellenére kedvező dolgok is történtek a tavaszi hónapokban. Kulturális vonalon mindig erős volt a közösség, ez a háború alatt sem változott. Öröm volt a beregszászi Petőfi-szobor mellett emlékezni március 15-én: három év után újra le kellett zárni a főutat, ugyanis több százan gyűltek össze és koszorúztak. A rendezvény megszervezése, lebonyolítása ebben a helyzetben különösen nagy jelentőséggel bír. Másutt is méltó módon emlékeztek meg: helyi közösségi programokkal, ünnepi beszédekkel, kulturális műsorokkal.

A közösség jövőbe vetett hitének egyik ékes bizonyítéka a frissen átadott óvoda Korláthelmecen. Mondani sem kell, az új intézmény nemcsak infrastrukturális beruházás, hanem szimbolikus is: azt üzeni, hogy érdemes a jövőben gondolkodni. Nevetlenfaluban középiskola újult meg, modern körülményeket teremtve a helyi magyar diákoknak – mindkét esetben a magyar állam támogatásával, aminek szimbolikus értéke is van. Április elején pedig egy két évtizedes álom válhatott valóra: megnyílt a nagypalád–nagyhódosi határ­átkelőhely. Az átkelő nemcsak könnyebbséget jelent az itt élő közösségeknek, de gazdaságilag is fontos.

A régió a jelen helyzetben is biztonsággal látogatható, látogatják is – az MCC Beregszászi Képzési Központja havi több olyan nyitott eseményt szervez, amelynek előadói Magyarországról vagy éppen Amerikából érkeznek. Az elő­adások, nyilvános beszélgetések, konferenciák lehetőséget adnak a helyi fiataloknak és felnőtteknek a fejlődésre és a közösségi élmények megélésére. Ugyanígy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, történelmi egyházainkhoz, a karitatív szervezetekhez is gyakran érkeznek vendégek. Nekik jelképes feladatuk a régió nagyköveteiként vinni a hírt: Kárpátalja várja a vendégeket, mert szükség van a látogatásokra, a személyes kapcsolatokra, a támogatásra.

 – politikai vonalon sem, már amennyire a háborús körülmények ezt lehetővé teszik. A legnagyobb érdekvédelmi szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség soraiban sikeresen lezajlottak a közgyűlések, a helyi alapszervezetek fórumokat, közösségi programokat szerveznek. Gyakoriak a civil kezdeményezések: ifjúsági táborok, sportesemények, karitatív gyűjtések, családi napok mutatják, hogy a válság ellenére is van élet. A fiataloknak szervezett programok, a hitélet rendezvényei – legyen szó akár gyermektáborokról, akár ifjúsági találkozókról – újra és újra alkalmat adnak a közösségi megélésre. A sport is kezdi újra megmutatni magát: focibajnokságok, tornák, kisebb sportesemények szervezése zajlik több településen is, ezek mind a közösségi összetartozást erősítik.

Mindez mutatja, hogy a kárpátaljai magyarság nem csupán elszenvedője az eseményeknek, hanem aktív alakítója is a saját jövőjének. A hétköznapok hősei, pedagógusok, lelkészek, civilek, fiatalok, vállalkozók, édesanyák és édesapák nap mint nap tesznek a közösségért, az identitás megőrzéséért. Az ő példájuk mutatja a közösségnek és a magyarságnak: van miért és van kiért kitartani.

Nyitókép: Mandiner-archív