Tunézia a megkérdőjelezhető eszközök bevetésétől sem riad vissza, hogy távol tartsa az afrikai migránsokat. Az embereket a sivatag közepére szállítják, a legkevésbé szerencsések pedig rabszolgaként is végezhetik. Az ország a közép-mediterrán migrációs útvonal egyik legfontosabb tranzitállomása, jelenlétük pedig társadalmi feszültségeket okoz.
Kmeczkó Sára, a Migrációkutató Intézet kutatójának írása.
***
Noha Tunézia területéről már az 1990-es években is érkeztek szubszaharai migránsok az Európai Unió (mindenekelőtt Olaszország) területére, számuk egészen a 2020-as évekig alacsony volt. Aztán ahogy telt az idő, egyre többen lettek. Az észak-afrikai térség határbiztonságának strukturális problémái, a 2010-es „jázminos forradalom” utáni hatalmi vákuum; a Száhel övezetben lezajló puccsok, valamint a 2017-es olasz–líbiai migrációs megállapodások nyomán a Tunéziára nehezedő nyomás jelentősen megnőtt. Tunézia így fontos tranzitországgá vált, területén tömegesen jelennek meg a Szaharától délre fekvő országokból érkező migránsok.
Ők jellemzően csak ugródeszkaként tekintenek Tunéziára, a céljuk Európa.
2023 rekordévnek számított, ugyanis az észak-afrikai országból érkező közel 100 ezres tömegnek csupán az ötöde volt tunéziai állampolgár. A maradék 80% Nyugat-Afrika országaiból és Szudánból származott.
A szubszaharaiak számának növekedésével, az irreguláris migráció az elmúlt években a belpolitikai közbeszéd egyik központi témájává vált.
Ez nagy váltás volt a korábbiakhoz képest, amikor a politikai, gazdasági és társadalmi problémák által uralt közbeszédben a migráció jellemzően a hajótörések nyomán, főként egyéni sorsokhoz kapcsolódva jelent meg.
Fordulópontot Kaisz Szaíd 2023 február eleji beszéde jelentett. Az elnök a tunéziai Nemzetbiztonsági Tanács ülésén úgy fogalmazott, hogy a szubszaharai migránsok növekvő száma súlyos fenyegetést jelent az ország demográfiájára nézve, ráadásul az ország arab identitását fenyegeti. Szerinte a szubszaharaiak Tunéziába való beáramlása ellen ezért nem csupán diplomáciai, hanem katonai eszközökkel is fel kell lépni.
De milyen körülmények indokolták az államfő súlyos kijelentéseit? Szaíd retorikájára jelentős befolyást gyakorolt a 2018-ban két, ismeretlenség homályából előlépő aktivista, Szofien Ben Szgajjer és Husszém Túben vezetésével létrehozott Tunéziai Nacionalista Párt (Parti nationaliste tunisien) narratívája. A párt szerint a külföldi hatalmak – elsősorban az Európai Unió – Tunézia etnikai-civilizációs egységének felszámolására törekszenek azáltal, hogy az ország területére nagy számban akarnak betelepíteni a Szaharától délről érkező migránsokat. Lélekszámuk növekedésére reflektálva a párt alapítói 2022 nyarán aláírásgyűjtésbe kezdtek, az országban hivatalos okmányok nélkül tartózkodók kitoloncolását sürgetve. Ezzel párhuzamosan a közösségi médiában is aktívan kampányoltak ellenük. Hangsúlyozták, hogy jelenlétük veszélyt jelent a közrendre, mivel szoros összefüggés mutatható ki a növekvő számuk és az elszaporodó bűncselekmények között.
Bár a becslések szerint a Tunéziában tartózkodó szubszaharai migránsok nagyjából 25 ezren vannak, pontos számuk vitatott. Többségük a tunéziai migráció egyik kilépőpontjának számító Szfax kikötőváros közelében él. Az ország második legnagyobb városában a helyiek és a szubszaharai bevándorlók között 2023 májusától (a Tunézia egészét sújtó gazdasági válság nyomán) több összecsapásra is sor került. Jelenlétük ellen tiltakozva az ország számos településén utcákra vonultak a helyiek.
Válaszul a hatóságok az irreguláris migránsokkal szembeni kemény fellépés mellett döntöttek, és hozzáláttak a szfaxi sátortáborok felszámolásához. A migránsok az új sátorvárosaikat a Szfaxtól mintegy 30 kilométerre északra található el-Amra olivabogyó-ültetvényei közelében húzták fel.
Hivatalos becslések szerint el-Amra közelében 20 ezer irreguláris, többségükben szubszaharai migráns tartózkodik. A biztonsági erők két év türelmi időt követően április 3-án fogtak hozzá a sátorváros felszámolásához. Bulldózerekkel bontották el az ültetvények közelében álló sátrakat és egyéb létesítményeiket. Április végén pedig közegészségügyi okokra hivatkozva a Nemzeti Gárda parancsot kapott a megmaradt sátrak felégetésére.
A Nemzeti Gárda szóvivője hangsúlyozta, hogy a migránsoknak nincs más választásuk, mint az önkéntes hazatérés.
Erre azonban továbbra is kevesen szánják rá magukat: 2024-ben csupán 7 000 esetet, 2025 januárja óta pedig időarányosan hasonlóan kevés, mindössze 2 300 esetet regisztráltak. Tunézia hónapok óta hangoztatja, hogy nagyobb támogatást vár a nemzetközi partnereitől, elsősorban a Nemzetközi Migrációs Szervezettől (IOM) és az Európai Uniótól az érvényes okmányokkal nem rendelkezők önkéntes hazatérésének felgyorsítására. Mindez természetesen megkérdőjelezi a hazatérések önkéntességét.
Kaisz Szaíd elnök és Ali Nafti külügyminiszter legutóbb május 5-én találkozott a karthágói elnöki palotában az IOM főigazgatójával. A felek megállapodtak az „önkéntes” hazatérések felgyorsításában. Szaíd elnök szerint ezzel lehetőség nyílna az Afrikában és a Földközi-tenger térségében ember- és szervkereskedelmet folytató hálózatok erejének megtörésére is.
Tunézia 2023 nyara óta tömegesen toloncolja ki az érvényes okmányokkal nem rendelkező szubszaharaiakat a sivatagba. A migránsokat a tengeren tartóztatják fel, vagy az ország keleti partvidéki településeiről rendőrségi razziák során gyűjtik be, majd ideiglenes létesítményekben tartják fogva őket. Ezt követően sokukat, alkalmanként akár 600 embert is, a szomszédos Líbiával és Algériával közös sivatagi határszakaszra szállítják, ahol ivóvíz és élelem nélkül magára hagyják a csoportokat.
A régió más államai hasonlóan járnak el. Az érintett országok persze konzekvensen tagadják az őket ért vádakat. A nigeri Alarme Phone Sahara (APS) nevű civil szervezet értesülései szerint Algéria tavaly több mint 31, többségében szubszaharai migránst toloncolt ki a Nigerrel és Malival közös sivatagi határvidékre. Az UNHCR szerint a marokkói hatóságok a szubszaharai migránsokat, köztük sok nőt és gyereket a Mauritániához közeli sivatagi területre szállítják.
Egy 2025 januári jelentés még súlyosabb vádakat fogalmaz meg a tunéziai gyakorlattal szemben. Az európai szociológusok és antropológusok által készített anonimizált jelentés szerint a tunéziai Nemzeti Gárda az elfogott migránsokat buszokkal szállítja a Líbiával határos sivatagi területre, majd átadja őket a tunéziai hadseregnek. A főként nyugat-afrikai migránsokat katonai táborokban szállásolják el, velük szemben gyakran súlyos erőszakot alkalmaznak. Egészségügyi ellátás híjján sokan meghalnak a fogvatartás során. A hadsereg egységei túlélőket fejenként 12 és 90 euró közötti összegért (vagy ezzel egyenértékű üzemanyagért és hasisért) eladják a líbiai milíciáknak vagy a határőrségnek.
Mi történik velük Líbiában? A határőrség a nemzetközileg elismert líbiai Nemzeti Egységkormány (GNA) belügyminisztériumának irányítása alatt álló al-Assza börtönébe szállítja, ahol az állampolgárság, nem, bőrszín és becsült gazdasági érték alapján szétválogatják, majd kényszermunkára vezénylik őket.
Amennyiben a családtagok nem tudják kifizetni a váltságdíjat, ami az 1 000 eurót is elérheti, a migránsokat további állami és nem állami szereplőknek adják tovább, újra kényszermunkára kényszerítve őket.
A jelentést 30 migráns beszámolója alapján készítették, akiket 2023 júniusa és 2024 novembere között toloncoltak ki az észak-afrikai országból. A tunéziai külügyminisztérium közleményben utasította vissza a jelentésben megfogalmazott vádakat. Kijelentették, hogy Tunézia továbbra is elkötelezett a humanitárius elvek, az emberi jogok, valamint az emberi méltóságot garantáló nemzetközi egyezmények iránt.
Tunézia álláspontja egyértelmű: az észak-afrikai ország nem kíván a szubszaharai régióból Európába tartó migránsok tranzitállomása lenni. A migránsok sátortáborainak felégetése, a sivatagba toloncolás, továbbá az emberkereskedőkkel történő együttműködés azonban súlyos emberi jogi kérdéseket vet fel.
Nyitókép:2025. április 5-én migránsok távoznak holmijukkal al-Amrában, a tunéziai kikötőváros Sfax külvárosában, miután a hatóságok megkezdték a tábor felszámolását /FETHI BELAID / AFP
Ezt is ajánljuk a témában
„A túlélésem azzal a felelősséggel járt, hogy beszámoljak a világnak arról, ami történt” – mondta a jazidi származású Nadia a Mandinernek. Interjú.
„Ez nem más, mint amit mi, magyarok tíz éve csinálunk” – mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára.
A magyar átlagfizetés ötszörösét kasszírozzák havonta az adófizetők pénzéből.
Egyre több olyan közegben, ahol konzervatívabb értékrend erősödik meg, a női öltözködés kerül a fókuszba.
A migránsok jönnek, a németek viszont mennének.
„Egyre szervezettebbek, egyre erősebbek vagyunk. A jövő a Patriótáké!” – jelentette ki Gál Kinga.
Putyin frontot nyit, Trump tárgyalna: az ukrán háború új szakaszba lép, a béke nem érdeke egyik harcoló félnek sem, a játszma tétje pedig már túlmutat a harctéren.
A kormányfő stílusosan szúrt oda azoknak, akik álhíreket terjesztettek a Harcosok Klubjáról.
Takács Péter egy fórumon hangsúlyozta, hogy rendkívüli módon megugrott a gyerek TBC-s esetek száma az EU-ban, melyet azok a baktériumtörzsek okoznak, amik Odessza környékén is előfordultak korábban.
