Etnikai feszültségek is állhattak a svéd iskolai mészárlás hátterében

Nagy Krisztián, Svédországban élő külsős szerzőnk írása

***

2025. február 4-e egy átlagos, szürke, téli napnak indult a svédországi Örebroban. A városi pályaudvart egy talpig feketébe öltözött alak szeli át kezében esernyővel, valamint két nagyobb szatyorral, hátán gitártokot cipelve, majd felszáll a 7:35-ös Risbergska Campus felé induló buszra. A férfi 7:47-kor megérkezik az oktatási intézményhez legközelebb található megállóhoz, ám az iskola területét csupán néhány óra múltán 11:30-kor közelíti meg.

A 112-es segélyhívóra 12:33-kor egy hívás érkezik, mely szerint lövöldözés tört ki a campus területén. Az első járőrök 12:39-kor érkeznek a helyszínre és szinte azonnal lokalizálják az elkövetőt, aki lövéseket ad le a rendőrök irányába, majd rövid tűzpárbajt követően önkezével vet véget életének. Rickard Andersson néhány perces ámokfutása tíz emberéletet követelt, és ezzel a svéd történelem legsúlyosabb fegyveres merényleteként vonult be a köztudatba. Az üggyel kapcsolatos nyomozás lezárult ugyan, ám számos részlet még tisztázatlan, sokan továbbra is a miérteket keresik. 

A bűncselekményt követő órákban a rendőrség igen szűkszavú nyilatkozatokkal igyekezett kielégíteni a kíváncsi médiát, így megfelelő tájékoztatás hiányában az érdeklődők információtörmelékekből igyekeztek valamiféle logikusnak tűnő narratívát eszkábálni.

Ennek következményeképpen a többség elsősorban vallási fanatizmusra visszavezethető terrorcselekményre gyanakodott, ami a palesztinpárti tüntetők agresszív demonstrációi, valamint a társadalom szerkezetének sokkszerű átalakulásának árnyékában logikus és lehetséges magyarázatnak tűnt – azonban ezúttal nem ez volt a helyzet. Épp ellenkezőleg.

A felvételt nem tekinthetjük ugyan hiteles forrásnak, azonban Andersson áldozatairól tudjuk, hogy mind bevándorlók voltak, közel-keleti, afrikai, valamint balkáni származással. Véletlen lenne csupán, hogy az elkövető egy olyan felnőttképzési intézményt vett célba, amelynek egykor tanulója volt – tehát jól ismerte azt, valamint bizonyosra vehette, hogy a tanulók számottevő része bevándorló? Valóban, ahogyan a hatóságok állítják, egy elszigetelt esetről beszélhetünk, ami nem ismétlődhet meg, és nem kell tartanunk a nyílt társadalmakon belül elharapózó agressziótól? 

Ezeket az Európa jövője szempontjából égetően fontos kérdéseket igyekszünk most megválaszolni szakértők bevonásával.

Svédország az elmúlt évtizedek során számtalan alkalommal nyújtott önzetlenül segítséget menedékkérők ezrei számára, ám a 2015-ös migrációs válság idején, valamint az azt követő években többszázezer, túlnyomórészt közel-keleti és afrikai bevándorló érkezett az országba. Ennek következtében, 

Na de pontosan mik is ezek az ütközőpontok? A válasz igen komplex és összetett, ám Sayfo Omar migrációkutató segítségével átfogó képet kaphatunk a témáról, és megérthetjük hogyan gondolkodik egy hazáját elhagyni kénytelen ember. 

Amikor migrációról beszélünk, néhány fogalom tisztázásra szorulhat, mivel különböző politikai erők eltérően használják a migráns, illetve menekült definíciókat, sokszor összemosva azokat. A szakértő rámutat, hogy a magyar álláspont, amit Európában egyre többen osztanak, egyértelmű:

Ebben az értelemben a befogadó társadalomban máris kérdéseket vethet fel, hogyan és miért érkezhettek tömegesen afrikai, illetve közel-keleti menekültek Európa számos országába? Sayfo Omar szerint ennek elsősorban gazdasági okai vannak. „A célország kiválasztását elsősorban két tényező inspirálja. A gazdasági helyzet és a már ott élő diaszpórák kiterjedtsége. Utóbbi megkönnyíti a boldogulást az idegen viszonyok között, a jó gazdasági lehetőségek pedig megteremtik annak esélyét, hogy a befektetés – hiszen az útnak jelentős költségei vannak – megtérüljön.” 

Hogy valójában befektetésként tekintenek-e az útra a bevándorlók, Sayfo szerint általában társadalmi osztályfüggő. „A jól képzett, magasabb társadalmi státuszú emberek szocializációjukból adódóan könnyebben integrálódnak a befogadó európai közösségekbe, míg az alacsonyabban iskolázott érkezőknek ez sokszor hatalmas kihívást jelent. Ennek következtében a beilleszkedésre nem képes tömegek mikroközösségeket hozhatnak létre, ahol hibrid kultúrák képződnek” – fejti ki.

Ez a jelenség valóban megfigyelhető Svédország nagyvárosainak peremkerületeiben, ahol ténylegesen kialakultak az imént említett szubkultúrák, melynek a magasabb társadalmi státuszú bevándorlók egyébként nem is részei. Ez az egész pedig nyilvánvaló szembenállást eredményez a befogadó-befogadott tengelyen, ezzel növelve a nyomást a közel sem homogén társadalmon.

A statisztikák szerint az érkezők számottevő része munkaképes korú, egyedülálló férfi volt. Ez sem véletlen. „Gyakori eset, hogy egy fiatal férfi szerencséjén múlik egy egész közösség sorsa. Sokszor egy család kiválasztja tagjai közül a legrátermettebbet, akinek összedobják az útiköltségeit, majd lehetőség szerint segíti letelepedésüket a befogadó országból küldött összegekkel. Mivel a nyomás hatalmas, így gyakori eset, hogy az első körben érkező fiatal férfiak a fekete, illetve szürkegazdaságban tevékenykednek” – mondja a szakértő. Mindez pedig alaposan árnyalja a jóléti rendszert kihasználó, gazdasági bevándorlókról alkotott képet.

– magyarázza Sayfo. A svéd közbeszéd egy másik állandó témája az egyre növekvő erőszakos bűncselekmények száma, az elkövetők pedig sok esetben afrikai, illetve közel-keleti bevándorlók. Mi állhat a jelenség hátterében? Sokan elintézik annyival, hogy a rengeteg egyedülálló, teljesítménykényszerben és idegen körülmények között élő férfi nagyobb valószínűséggel válik elkövetővé, de ennél összetettebb a kép. „Először is meg kell értenünk azt, hogy az indulás előtt hatalmasak az elvárások, a többség úgy képzeli, hogy könnyű menet lesz. Nem gondolnak bele a kulturális, illetve szociális eredetű kihívásokba, sokan úgy érzik a párkeresés sem jelent majd problémát. Azonban 

– vázolja a szakértő. 

A helyzet tehát egyértelmű. Ugyanakkor ez korántsem végleges, determinált állapot: Sayfo szerint a jövőben a helyzet kezeléséhez egy államnak továbbra is minden eszköze megvan. „Erre kifejezetten jó a dán példa. A migrációs politika további szigorítása mellett elkerülhetetlen, hogy az Európai Unió együttműködjön a kibocsátó országokkal, valamint szükség esetén nyomást gyakoroljon rájuk. Erre elsősorban gazdasági úton van lehetőség, melynek eszköze az uniós támogatások a migráció területén való együttműködéshez kötése lehet.” – fejtegeti.

De mi a helyzet Rickard Andersonnal, az iskolai bevándorlásellenes merénylet elkövetőjével? Ebben a kérdésben Hal Melinda klinikai szakpszichológus, a Mathias Corvinus Collegium vezető kutatója segített nekünk. 

Az elkövetőről ugyan nem tudunk sokat, annyi bizonyos, hogy 

• szociálisan elszigetelődött, egyedül élt, 
• és tulajdonképpen egész életében csupán néhány hetet dolgozott. 
• Hosszú éveken keresztül munkanélküli segélyből tartotta el magát, 
• amit az elkövetést megelőzően néhány évvel megvontak tőle.

Ezt követően megtakarításait élte fel, valamint családja segítette. A rendőrség jelenleg Andersson rossz anyagi helyzetét lehetséges indítékként kezeli, ám az ügy ennél összetettebb, melynek részleteiről a sajtóból tájékozódtunk. A szakértő az eset kapcsán több érdekességre is felhívta a figyelmet: „az egyén identitásrészekkel kapcsolódik környezetéhez. Ezeket úgy képzelhetjük el, mint egy asztal lábait. Ha egy rész sérül, akkor billegni kezd, ha már több, akkor felbukik, ha viszont az összes, akkor elveszíti „asztal” mivoltát.” – érzékelteti. Hal rámutat: az identitás a személyiségünk belső magja, rendszere, ez adja a pszichés stabilitásunk alapját. „Amennyiben túlságosan sok rész sérül, úgy a stabilitás megszűnik, ami kifelé, vagy befelé irányuló agressziót válthat ki, frusztrációt és kétségbeesést él meg az egyén. Vagy sikerül mindezt kezelnie, akár szakmai segítséggel, vagy eszkalálódik a folyamat.

Természetesen az identitás instabilitása nem minden esetben vált ki agressziót, számos faktor közrejátszik. „Elképzelhető, hogy az elkövető veleszületett pszichés problémákkal küzdött, és negatív külső körülmények hatására alakult ki egy komplex krízis, mely erőszakcselekményben kulminált” – válaszolja a pszichológus. Hogy konkrétan Anderssonnál mi volt a helyzet, és hogyan kapcsolódott mindez a fent taglalt társadalmi feszültségekhez, illetve a saját élethelyzetéhez, csak találgatni lehet, általánosságban a szakpszichológusnak is vannak meglátásai, lévén hangsúlyozza, ezek a problémák, amiket a megborult identitás-elemek okoznak, tömegessé válva egész országokat veszélyeztethetnek. „A nemi identitás, amennyiben akaratán kívüli cölibátusban, incelként élt. A család, mint identitásrész, amennyiben elszigetelte magát hozzátartozóitól is. 

A munka, mivel munkanélküli volt, ugyancsak egy hiányzó identitásrész lehetett az elkövető életében. Hozzáteszem, hogy az egzisztenciális és anyagi nehézség, a magány és elszigetelődés önmagában elegendőek ahhoz, hogy mentális zavar alakuljon ki” – sorolja a szakértő. 

Mivel Svédországban a vadászat egy népszerű hobbi, viszonylag egyszerűen, akár egy néhány napos oktatást követően vadászvizsgát tehetünk, majd a rendőrségnél kérvényezhetünk fegyvertartási engedélyt. Ilyen módon egész egyszerűen juthat bárki akár félautomata fegyverhez is, mindenféle pszichológiai alkalmassági vizsgálat nélkül. Természetesen amennyiben valakit pszichés problémával diagnosztizálnak, azt kezelőorvosa köteles jelenteni, ám Rickard Andersson esetében erre nem került sor.

„Bár a pszichotikus állapotot prepszichotikus állapot előzi meg, egy szakértőnek észre kell vennie ezt. A személyiségben és a viselkedésben számos olyan tényező fellelhető, amely megakadályozhatja az engedély megszerzését: dühkezelési problémák, magas szorongás, depresszióra utaló jelek, instabilitás, vagy a manipulatív tendencia a felmérés során” – hangsúlyozza Hal, hozzátéve: azonban krízis, mentális zavar, vagy ennek talaján megjelenő pszichotikus állapot nagyon gyorsan is megjelenhet. Éppen ezért szerinte ebben az esetben a fő problémát a lőfegyverek túlzott liberalizációja jelenti, mivel így a szakmának nem volt esélye a prevencióra. „Ahogyan segíthetett volna a folyamatos felülvizsgálat a fegyverrel kapcsolatban és persze a társas, társadalmi odafigyelés, hogy valakinél baj van, ráadásul fegyverrel rendelkezik” – emeli ki.

Az ügy részleteit ismerve tehát megállapíthatjuk, hogy a feltételezés, miszerint az elkövető álozatait tudatosan választotta meg, logikus lehet. Rickard Andersson sérült identitását tovább erodálhatta a tömeges migráció nyomán kialakuló multikulturális társadalom.

• Talán úgy érezte, befogadóként anyagi és kulturális hátrányba került a befogadottakkal szemben.
• A nemek arányának felborulása következtében  érezhette a növekvő konkurenciát a párkeresés terén.
• Úgy érezhette, totálisan cserbenhagyták, ám búcsúlevelet nem hagyott hátra, így érzései felől nem lehetünk teljesen bizonyosak.

Ellenben megállapítható, hogy a fegyvertartás túlzott liberlizációja nagy mértékben hozzájárult a tragédiához, így a jelenlegi szabályzás revideálásra szorulhat. Az esetet pedig a társadalom szintjén vizsgálva minden jel arra utal, hogy a merénylet a szabályozatlan, tömeges migrációra adott szélsőséges reakció lehetett, melyet az európai társadalmaknak komolyan kell venni. Nem véletlen, hogy egyre több szakértő szerint elengedhetetlen a strukturális társadalmi problémák átfogó kezelése, mert hibázásra és halogatásra nincs többé lehetőség. 

Nyitóképünk illusztráció. Forrás: MTI/Balogh Zoltán