Írta: Kacsoh Dániel
„Gondoskodni fogunk a maradásra jogosult személyek integrációjáról és arról, hogy érezzék: az Unió szívesen látja őket. A jövő ígéretes lehetőségeket tartogat számukra, amelyeket szakértelmük, energiájuk és tehetségük révén ki is aknázhatnak” – fogalmazott még szeptemberben évértékelő beszédében Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság (EB) elnöke már akkor utalt arra az akciótervre, amelyet
az unió területén letelepedési jogosultságot nyert bevándorlók integrációja és befogadása érdekében készített a testület.
A 2027-es időszakra szóló dokumentum néhány napja elérhető az EB honlapján.
„34 millió migránst akar Európa integrálni, akiknek ezzel együtt szavazati jog, lakás, és állandó juttatás is járna” – értékelte a javaslatcsomagot Facebook-oldalán Farkas Örs, a Kormányzati Tájékoztatási Központ szóvivője. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter pedig a csütörtöki Kormányinfón azt mondta, megdöbbentő, hogy miközben egész Európa a járvány ellen küzd, és költségvetési tárgyalások is zajlanak, az uniós testület szerint erre van most szükség.
Kétségtelen: a dokumentum elkerülhetetlen, feltartóztathatatlan és állandó jelenségnek tekinti a bevándorlást. A jórészt egyébként általánosságokat tartalmazó akcióterv a „mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani az érvényesüléshez” jelszavával nem csak a migránsok, hanem a bevándorló háttérrel rendelkező emberek támogatását is erőteljesen szorgalmazza, a hatásos integrációt és befogadást pedig szociális és gazdasági befektetésnek nevezi. A szöveg hangsúlyozza: a felzárkózás az érkezők részéről is erőfeszítéseket követel meg, ugyanakkor a befogadó társadalmaknak
biztosítaniuk kell számukra a lehetőséget a teljes „gazdasági, szociális, kulturális és politikai részvételre”.
Vagyis meg kell adni a beleszólás lehetőségét a politikai folyamatokba.
A dokumentum valóban 34 millió érintettet, azaz olyan EU-ban élő személyt említ, aki vagy az EU-n kívül született, vagy legalább az egyik szülője külföldi születésű.
Ők az európai lakosság mintegy nyolc százalékát teszik ki, az akcióterv rájuk, illetve a folyamatosan érkezőkre fókuszál. Az egyes tagállamokban eltérő az arányuk, például Svédországban, Németországban vagy Ausztriában tíz százalék fölött van, míg Csehországban vagy hazánkban három százalék alatt.