Tanulságos történet Írországból: egy egész falut fojtogatnak a migránsok, de az írek nem hagyják magukat

Esküvők, keresztelők, fesztiválok, nyári iskolák: az Írország nyugati partján fekvő Carna nevű falu egyetlen szállodája, a Carna Bay Hotel négy esztendeje még ilyen programoknak adott otthont, turisták százait vonzva minden nyáron. Majd kitört az orosz-ukrán háború, ami egészen sajátosan érintette az alig 180 fős falucskát: 2022-ben a tulajdonos szerződést kötöttek az állammal, hogy ideiglenesen ukrán menekülteket fogadjon be.

A lépést akkor ideiglenes megoldásként tálalták, ám azóta napvilágra került egy olyan terv, mely szerint az épületet tartósan menedékkérők elhelyezésére használnák: 28 szobájába 84 főt költöztetnének be – vagyis csaknem feleannyi embert, mint a település jelenlegi teljes lakossága! – ráadásul nem ukránokat, hanem migránsokat a világ minden tájáról. A falu pedig fellázadt – erről adott egy hosszú helyszíni tudósítást a brit Daily Mail.

A lap idézi Conor McGregor MMA-harcos kritikáját Micheál Martin ír miniszterelnökkel szemben, melyben azt állította, hogy az ország „potenciálisan elveszíti írségét” az országot pusztító illegális bevándorlási miatt, illetve hogy „Írországban vannak vidéki városok, amelyeket egy csapásra elleptek.”.

Mondani sem kell, a sajtó zöme általában az ilyen problémákról hallgat.

A Daily Mail hozzáteszi, Carna csak az egyik helyszín, de országszerte komoly tiltakozások indultak az úgynevezett Nemzetközi Védelmi Szállásszolgáltatások (IPAS) központjai miatt, amelyek közül például Tipperary megyében az egyiket sikerült egy 300 éves szállodában megnyitni, illetve hogy

A tiltakozás egyik szervezője, Maedhbh Ní Ghaora a lapnak elmondta: amellett, hogy a szállod abezárása hanyatlást hozott a kultúra és a megélhetési lehetőségek terén is,

A faluban egyre nő a bizalmatlanság. Sokak szerint a kormány nem vette figyelembe a helyiek véleményét, és attól félnek, a falut végleg elkerülik a turisták, helyette migránsokkal lesznek tele. A helyi kocsmáros, Peter Fitzpatrick a lapnak így fogalmazott: „a turisták már nem állnak meg nálunk. Nincs miért. A hotel volt a központ, anélkül a falunak annyi.”

Karl Rogers, a hotel korábbi tulajdonosa – aki bőven kap a fejére a helyiektől, mert ő írta alá először az ukrán menekültek ideiglenes befogadásáról szóló szerződést, miután a covid megroppantotta a vállalkozását – szintén csalódott. Azt mondta, ha tudta volna, hogy ez lesz szeretett szállodája sorsa, soha nem adta volna el. A bökkenő talán az lehet, hogy a  jelenlegi tulajdonos egy Cork városában székelő cég – ez Írország harmadik legnagyobb települése, feltehetőleg nem a vidéki falvak lakóinak jóléte érdekében munkálkodnak, hanem üzleti megfontolásokból, és ilyen formán egy hézagosan üzemelő hotel helyett jobban járhatnak nyolcvan állandó „vendéggel” – tekintet nélkül arra, hogy a helyiek mit akarnak.

Hogy a kormány ezt mennyire szokta figyelembe venni, arra ott van elrettentő példaként Clare megyei Lisdoonvarna, amit az egyik nyilatkozó, a 64 éves John Foalan ajánlott a Daily Mail figyelmébe: ez volt az a település, ahol hasonló helyzetben a kormányzati terv mellett 15, ellene pedig 197 szavazat érkezett, de ennek ellenére megnyitották a befogadóközpontot.

A helyi fejlesztési szövetkezet mindenesetre – a folyamatos „őrködés” mellett – villámsebesen elkezdett kidolgozni egy tervet arra, hogy visszavásárolhassa az épületet, amíg még valami megmaradt a falu eredeti képéből; adománygyűjtésből és pályázati forrásokból alapvetően közösségi működtetésű szállodává akarják alakítani azt. A szervezet vezetője, Máirín Ní Choisdealbha-Seoige a lapnak azt mondta, ez az utolsó hotel egyáltalán a környéken; vagyis ez már egyáltalán nem csak egy falu ügye.

Nyitókép egy bevándorlásellenes ír tüntetésről. Forrás: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP