Karl Rogers, a hotel korábbi tulajdonosa – aki bőven kap a fejére a helyiektől, mert ő írta alá először az ukrán menekültek ideiglenes befogadásáról szóló szerződést, miután a covid megroppantotta a vállalkozását – szintén csalódott. Azt mondta, ha tudta volna, hogy ez lesz szeretett szállodája sorsa, soha nem adta volna el. A bökkenő talán az lehet, hogy a jelenlegi tulajdonos egy Cork városában székelő cég – ez Írország harmadik legnagyobb települése, feltehetőleg nem a vidéki falvak lakóinak jóléte érdekében munkálkodnak, hanem üzleti megfontolásokból, és ilyen formán egy hézagosan üzemelő hotel helyett jobban járhatnak nyolcvan állandó „vendéggel” – tekintet nélkül arra, hogy a helyiek mit akarnak.
Ez a cég adta be a kérelmet is a menekültek befogadásának lehetőségére, a kormány pedig csak azért függesztette fel három hónapra annak elbírálását, mert a helyiek alternatív javaslatot nyújtottak be.
Hogy a kormány ezt mennyire szokta figyelembe venni, arra ott van elrettentő példaként Clare megyei Lisdoonvarna, amit az egyik nyilatkozó, a 64 éves John Foalan ajánlott a Daily Mail figyelmébe: ez volt az a település, ahol hasonló helyzetben a kormányzati terv mellett 15, ellene pedig 197 szavazat érkezett, de ennek ellenére megnyitották a befogadóközpontot.