Az RMDSZ javaslatára a közösség többsége hajlandó lenne a három kormánypárt közös jelöltjére, Crin Antonescura adni a voksát. Nem ideális jelölt, de benne látják az esélyt a szélsőséges nacionalisták megállítására – érvel lapunknak Kelemen Hunor, a magyar párt elnöke. Interjú a romániai választás előtt.
Mit szólnak ahhoz, hogy a szélsőjobboldali George Simion vezet a felmérésekben, a mérsékelt Crin Antonescu pedig csak második?
Elsősorban a trendeket érdemes nézni. Simion népszerűsége a szélsőjobboldali pártok támogatottságához hasonló szintű. Közben Antonescu szép lassan, hétről hétre elkezdett feljönni, immár a második helyen van a felmérésekben. Nicușor Dant és Victor Pontát szerintem lehúzták a botrányaik, ez már látszik a kutatásokban.
Mi a helyzet a magyar szavazókkal?
A mi méréseink alapján a kétharmaduk voksolna Antonescura, a progresszívok egy része Dant támogatná, Pontát még kevesebben. Szóval esetükben inkább a részvételi szándék a kérdéses, az egyértelmű, hogy a többség elfogadja a közös jelöltet.
Voltak neki is nem túl barátságos kijelentései a magyarsággal kapcsolatban.
2010 és 2012 között mi voltunk kormányon, ők pedig ellenzékben; részemről is hangzottak el kemény kijelentések vele kapcsolatban, és fordítva is, de ezek a politikai csatamezőn belül maradtak. Ezért amikor decemberben megkérdeztem, hogy vállalná-e a jelöltséget, le tudtunk ülni és korrekt módon tudtunk beszélni. Persze, most előszedik és pörgetik a múltbeli kijelentéseit, elsősorban a progresszívok, Nicușor Dan és Elelna Lasconi támogatói. Az érem másik oldala, hogy tett gesztusokat a magyaroknak, soha nem volt magyarellenes, nem volt baja azzal, hogy az identitásunk megerősítéséhez
intézményrendszert akarunk működtetni, talán azért sem, mert a vegyes lakosságú Tulcsa megyéből való. Székelyföldön nagy tisztelettel beszélt a magyar közösségről, március 15-ére is korrekt üzenetet küldött, gyakran kifejezi nekünk a pozitív gondolatait, és fontosak számára a román–magyar kapcsolatok is.
De ő sem ideális jelölt.
Mi 2004-ben és 2014-ben se Traian Băsescut, se Klaus Iohannist nem támogattuk; a magyarság lelkesen voksolt rájuk, és csalódnia kellett. Antonescut most támogatjuk, és kérjük a magyar közösség támogatását is, mert
ismerjük őt, az elképzeléseit, tudjuk, mit várhatunk tőle.
Akivel beszéltünk, és szimpatizál vele, illetve rá szavazna, azt mondta, azért is érez így, mert az RMDSZ javasolta a támogatását. A magyar részvételi szándék egyébként pár százalékkal marad el a romántól: az előbbi 65, az utóbbi 70-72 százalékos az előrejelzések szerint. Azzal is lehet mozgósítani, hogy megnézzük, ha nem Antonescu nyer, akkor ki. Valószínűleg Simion, aki a legnagyobb veszélyt jelenti a magyar közösségre.
Ön azt mondta korábban, hogy a kormánykoalíció jövője is Antonescu győzelmétől függ. Miért?
Eddig minden államelnök összehozta a saját kormányzati többségét, az alkotmányos eszközei és a szándéka is megvolt rá, például Băsescunak 2004-ben, Iohannisnak 2014 után.Ha Antonescu győz, akkor a kormánykoalíció lényegében így marad. Ha viszont Simion, akkor félő, hogy a két nagy párt vezetőit megbuktatják az elvesztett elnökválasztás és a tavalyi parlamenti zsugorodás miatt, s vákuum alakul ki. Simionék ebbe benyomulhatnak, és új többséget hozhatnak létre. A soviniszta erőknek 33-34 százalékuk van most a parlamentben, innen ez szeptemberig megugorható.
A megsemmisített első fordulót megnyerő Călin Georgescunak voltak magyar szavazói, nem tart attól, hogy George Simionnak is lesznek?
Előbbinél még előfordult, hogy bizonyos körök akár az oltásellenes, akár a spirituális dolgai miatt rá szavaztak, Simion viszont nem tudja levakarni magáról az úzvölgyi temető botrányos ügyét vagy éppen Dan Tanasă magyar nyelv elleni jogi hadjáratát. Ez látszik a fókuszcsoportos kutatásainkból is, vagyis a magyarság körében elhanyagolható a Simionra való átszavazás.
Mit várnak Antonescu győzelmétől?
A legfontosabb, hogy tisztelje a magyarokat, akik ugyanúgy dolgoznak, adót fizetnek, mint bárki más, aki a jogait kéri, és azok intézményes garanciáját. Hogy mutasson példát ebben. Mert ahogy Iohannis „ionopot chivanoc” gúnyolódásának megvolt az üzenete, Antonescu viselkedésének is meglesz. Úgy gondolom, hogy ez a rész rendben lesz. Nem vagyok viszont optimista a régiónkkal kapcsolatban, hiszen az orosz–ukrán háború kitörése háttérbe szorította a kisebbségi jogok kérdését, ám ha az alapvető és kölcsönös tisztelet megvan, onnan már tudunk építkezni.
Mennyire tudták átvinni a román köztudatba, hogy önöknek van egy bürokráciacsökkentésről és a „józan észről” szóló programjuk?
Azt látom, hogy átment az üzenet, és a megítélésünk és a javaslataink fogadtatása a többségi társadalomban talán még sosem volt ennyire pozitív. A két miniszterünkről, Cseke Attiláról és Tánczos Barnáról is kedvező véleménnyel vannak, már amennyire ez három-négy hónap után megítélhető.
Az állampolgárok bizalmának visszanyeréséért pedig meg kell dolgozniuk az intézményeknek, ehhez le kell számolni az arroganciával, és a polgárok szolgálatát kell a középpontba állítani. Ahhoz pedig legelsősorban őszinteség szükséges: hogy elismerd, ha hibáztál.
Nyitókép: Mandiner-archív
Ukrajna leggazdagabb üzletembere megállíthatatlanul terjeszkedik a román iparban – következő célpontja egy egész acélkombinát lehet.
A Célpont bemutatja, hogyan úsztuk meg azt, amibe Bulgária és Románia éppen belerokkan.
A miniszterelnök arról beszélt: készülnünk kell arra, hogy rengeteg olyan újítás, felfedezés, találmány, kísérlet várható a jövőben, ami megpróbál az ember számára élhető közeget teremteni élhetetlen területeken.
A kabinet szerint a lépés elkerülhetetlen.
Megkongatta a vészharangot az AUR európai parlamenti képviselője.
Látva Magyar Péter felhozatalát, nem csodálom, hogy siratja az ellenzéki sajtó azókat a választókerületeket, ahol egy arc nélküli pártlogóra is leszavaznának az emberek, ha az tiszás.
A tiszt ellen vádat emeltek hadiállapot idején elkövetett, súlyos következményekkel járó hatalommal való visszaélés miatt.
„A kormány a főváros működését mindenáron biztosítani fogja.”
