Drukkoljunk-e Friedrich Merznek?

„Ezt csak úgy lehet érteni, hogy innentől kezdve Németország mondja meg, milyen külföldiekre van szüksége, nem pedig a külföldiek, hogy milyen Németországra. (Az európai uniós munkavállalók, köztük a magyarok, ebben az értelemben nem számítanak külföldinek. Ők szabadon letelepedhetnek, ha el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.)

Németország 84 millió lakójából ma mintegy 25 millióan bevándorló-hátterűek (legalább az egyik szülőjük részéről), 15 millióan az utóbbiak közül pedig külföldiek. A muszlimok számát 5-6 millióra teszik.

Sok múlik majd azon, hogy Merz vezetésével érvényt tudnak-e valóban szerezni az elutasított menedékkérők kiutasításának?  

Az eddiginél jobban integrálni tudják-e a már letelepedett muszlimokat, csökkentve a terrortámadások és más bűncselekmények számát?  

Lehet-e számítani a letelepedettek asszimilációjára, vagyis arra, hogy az érkezőknek alkalmazkodniuk kell a németek »domináns kultúrájához«, a Leitkulturhoz? (A fogalmat az ezredfordulón éppen Merz vetette be, nem kis vihart keltve.)

Lesz-e világos politika arra, hogy mi legyen az olyan, tömegével befogadott menekültekkel, akiknek származási országában helyreáll a rend, így nincs már mi elől menekülniük? Ez potenciálisan Szíriát és Ukrajnát is érintheti majd; Németországban jelenleg mintegy egy-egymillió szíriai, illetve ukrán állampolgár él. Mi történik, ha vagy az ő képzettségük, a munkavállalásra való hajlandóságuk, vagy pedig a német gazdaság helyzete nem teszi lehetővé, hogy eltartsák magukat és családjukat?

Ezek most még kérdések.

De a fősodorbeli német politikának tudnia kell – és a józanabb része tudja is –, hogy az AfD a nyomukban van. A jobboldali bevándorlásellenes párt az idei választásokon már több mint tízmillió szavazott kapott, megkétszerezte és húsz százalék fölé növelte a támogatottságát a 2021-es szavazáshoz képest.

Márpedig az AfD februári választási programja az új koalíciós szerződésnél keményebben fogalmaz:

Egy olyan egzisztenciális kérdésben, mint a bevándorlás, saját szabad elhatározásunk alapján, nemzeti szinten kell dönteni. Ez azt jelenti, hogy egyedül Németország dönti el, ki jöhet Németországba. A határellenőrzést és az ehhez kapcsolódó visszautasításokat a szuverén államok magától értetődő jogának kell tekinteni. Az AfD az eddigi migrációs politika világos visszafordítását fogja bevezetni. (Ugyanakkor ők is megerősítik: ez nem érinti az uniós állampolgárok szabad mozgáshoz való jogát.)

Összességében: Merz papírforma szerint nem a »mi emberünk«, de még az lehet belőle, ha a magyar kormány szempontjait tiszteletben tartva áll hozzá kapcsolatainkhoz, távol tartja magát a jövő évi magyar választási kampánytól, és az európai (közte a magyar) érdekeknek megfelelő eredményeket ér el a gazdaság fellendítésében és az unión kívülről való migráció visszaszorításában.”

Nyitókép: INA FASSBENDER