Bosznia meghalt – de nem hagyják nyugodni

Az ember ingerküszöbét lassan nem éri el, amikor féléves taktusban újra elindul a műsor Bosznia-­Hercegovinában. Az erősen ortopéd, három nemzetiségből összehegesztett ország szerb részének elnöke, Milorad Dodik nagyjából évente kétszer megrendezi politikai esztrádműsorát, amikor is megígéri, hogy a szerbek most már tényleg elhagyják Bosznia-­Hercegovinát, az ügyben törvényeket is hoz, majd a várva várt kilépés természetesen nem történik meg.

Az idei első műsor apropója, hogy Milorad Dodikot február 26-án első fokon egy év börtönre ítélték, és hat évre eltiltották a közügyektől – azaz távoznia kellene az elnöki hivatalból, amint megszületik a másodfokú, jogerős döntés, előreláthatólag az év végéig. Az ítélet azért született, mert az elnök konzekvensen ellenszegül Bosznia-Hercegovina valódi ura, Christian Schmidt főképviselő döntéseinek, s nem alkalmazza őket a Szerb köztársaság nevű országrészben; 2023 júliusában törvénybe is iktatták, hogy a főképviselői döntések náluk nem érvényesek. A perben vádlott volt még az országrész hivatalos közlönyének vezetője, Miloš Lukić is, de őt felmentették. Dodik azonban áldozati pózba vágta magát, támogatói a Szerb köztársaság de facto fővárosában, Banja Lukában központilag szervezett többnapos szimpátiatüntetésbe kezdtek a parlament előtti téren. A hangulat a helyszíni jelentések szerint nagyszerű volt, osztottak csevapot, és eljött Donald Trump amerikai elnök ügyvédje, Rudy Giuliani is, aki Make Srpska Great Again feliratú sapkával örvendeztette meg a helyieket.

A február vége óta zajló jelenetek – ahogy a műsor összes korábbi epizódja is – tekinthetők egy túlmozgásos és cseppet sem feddhetetlen politikus hisztériájának. Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić rögtön Milorad Dodik elítélésének napján szolidaritási látogatást tett Banja Lukában, viszont a másodlagos nyilvánosságban évek óta konzekvensen azt hallani, hogy Belgrádnak valójában csak teher a boszniai szerb vezető és a körülötte zajló purparlé. A probléma azonban mélyebb ennél, nem véletlen, hogy a minden hiányossága mellett demokratikusnak nevezhető Szerb köztársaságban Dodik ellenzéke sem mond érdemben mást Bosznia-Hercegovináról és a szerbek benne betöltött szerepéről, mint az elnök és emberei: az ország nem működik, a főképviselő intézménye tarthatatlan, és a daytoni rendezés minimum ráncfelvarrásra szorul.

Emlékezetes: az 1995-ös daytoni megállapodás, amelynek négyes számú melléklete ma is az ország alkotmánya, egy végtelenül bonyolult államrenddel teremtette meg a békét. Az országot két, jelentős részben önigazgató területi egységre bontották. A muszlim bosnyákok és a katolikus horvátok lakta területeket, a hegyvidéket és a dalmáciai részt a Bosznia-hercegovinai föderációba tömörítették, amelynek tíz kantonja magas fokú önigazgatásra jogosult, saját kormánnyal, közszolgáltatásokkal, adórendszerrel; hasonlóan önigazgató, de még a föderációtól is független egy etnikailag heterogén terület, a Brčkói körzet. Az ország másik nagy területi egysége, a Szlavóniával, Szerbiával és Montenegróval határos, homogén szerbek lakta Szerb köztársaság viszont központosított, erős kormányzatú rendszer.

Ezekben a területi egységekben homokozhatnak kedvükre Bosznia-Hercegovina állampolgárai, szuverenitásuk eddig terjed. Föléjük a – ma már tisztázatlan jelentésű – „nemzetközi közösség”, az 55 országot, köztük a legtöbb uniós tagállamot, bizonyos közel-keleti országokat, az Amerikai Egyesült Államokat, Oroszországot és 2000-ig Kínát is magában foglaló Békemegvalósítási Tanács nevezi ki a főképviselőt. Ő az ország teljhatalmú ura: kedvére változtatgathatja a választási rendszert – 2022-ben akkor sikerült neki, amikor már folyt a szavazás –, és érvényteleníthet bármilyen törvényt, amit az országrészek meghoznak.

A főképviselő, Christian Schmidt német keresztényszocialista politikus Angela Merkel kormányaiban mezőgazdasági, majd közlekedési miniszterként dolgozott. Van azonban valami, ami megkülönbözteti az eddigi főképviselőktől: kinevezését nem erősítette meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa – ahogy a pozícióban kérészéletű másik német politikusét, Christian Schwarz-Schillingét sem –, Oroszország és Kína pedig ellene szavazott. Az, hogy a daytoni megállapodás előírja-e az ENSZ BT jóváhagyását, értelmezés kérdése, és mivel az egyezmény értelmezésére végső soron a főkép­viselő jogosult, Schmidt nyugodtan dönthet úgy, hogy a BT-­mandátum hiánya nem csorbítja a legitimitását.

Szintén értelmezés kérdése – és szintén a mindenkori főképviselőtől függ –, meddig van szükség arra, hogy Bosznia-Hercegovinát egy külföldről kinevezett helytartó irányítsa, háta mögött egy részben külföldi bírákkal feltöltött alkotmánybírósággal. A daytoni egyezmény szerint addig, amíg választási úton stabilizálódik a rend olyannyira, hogy magától is egyben marad az ország, ne kelljen kívülről – értsd: az amerikai biztonsági garancia által – összetartani. Schmidt, az USA és az EU szerint erre továbbra is szükség van, a boszniai Szerb köztársaság, Szerbia, valamint a velük szövetséges Oroszország és Kína szerint viszont már szükségtelen. A két keleti nagyhatalom 2021-ben a Schmidt megerősítésétől való elzárkózással kinyilvánította elkötelezettségét a daytoni rend revíziója mellett. Ezt láthatóan a boszniai szerbek vagy épp a Horvátország által csendben de facto már annektált horvátok is akarják, nem csak Dodik; ő egyébként most abban reménykedik, hogy a Trump-tornádó nagy eséllyel a Nyugat-Balkánt sem hagyja érintetlenül, és mód nyílhat arra, hogy újraosszák a lapokat.

A problémát a bosnyákok államisága jelenti: 

s ha a bosnyákok lakta hegyvidék függetlenedne, az nem lenne több egy tengertől elzárt, élelmiszerimportra szoruló szláv Koszovónál. Akár a horvátok, akár a szerbek válnának ki, az gazdasági értelemben megbénítaná Bosznia-Hercegovinát. Az ország egyetlen kikötője, turisztikailag releváns területe egy horvátok lakta rész: a Horvátország dalmáciai tengerpartját a Dubrovnikban nyaralók nagy bosszúságára röviden megszakító Neum. Az ország mezőgazdasága pedig a Szerb köztársaságban koncentrálódik. A klasszikus etnikai alapú revízió tehát elvenné a bosnyákoktól annak reményét is, hogy gazdaságilag életképes országban éljenek. Dayton revíziójára azonban szükség lesz, ha az Európai Unió komolyan gondolja a Nyugat-Balkán integrációját. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy kívülről kinevezett főképviselő és egy háromfős elnökség vezette ország a daytoni szerződésben foglalt alkotmánnyal valaha uniós tag legyen. Ebben a konstrukcióban már az sem lenne világos, hogy ki járna Bosznia-Hercegovina képviseletében az Európai Tanács csúcstalálkozóira.

Az elítélt Dodik most visszaüt: kinyilatkoztatta, hogy „Bosznia-Hercegovina már nem létezik”, ügynöktörvényt fogadott el, kitiltotta a főképviselőt, valamint a szövetségi szintű ügyészséget és bíróságot a Szerb köztársaságból, és kivonná a szerbeket Bosznia-Hercegovina központi állami intézményeiből, börtönnel fenyegetve azokat, akik továbbra is fenntartják ottani munkaviszonyukat, azaz „a muzulmánokkal maradnak”. Ellenzéke nem, de a Szerb köztársaság polgármesterei világosan kiálltak mellette. Dodikot a természetes szövetséges Szerbia mellett a magyar kormány is támogatja, érdemi konfliktust vállalva Szarajevóval. Bosznia-Hercegovina vezetése a közelmúltban nem engedte leszállni az országban a Magyar Levente külügyminiszter-helyettest szállító repülőgépet. A horvát Željko Komšić társállamfő nemrég bekérette a magyar nagykövetet, és levélben kérte – az ügyben egyébként nem illetékes – európai tanácsi elnököt, António Costát, hogy cserélje ki a boszniai békefenntartásért felelős Eufor katonai misszióban a magyar kontingenst bármely más uniós tagállam katonáira.

Eddig jutott az esztrádműsor 2025 elején, és folytatása következik. Év végéig ugyanis megszületik a jogerős ítélet, és erősen kétséges, hogy Milorad Dodik magától engedelmeskedne az őt a közügyektől eltiltó bírósági döntésnek. Annak sincs jele, hogy a Bosznia-Hercegovináról alkotott véleményével nagy vonalakban egyetértő szerbek űznék el az elnöküket. 

 – s ezzel újabb ütést kapna az a daytoni rend, amelyet ellenlábasai éppen Milorad Dodiktól védenek. Bosznia-Hercegovina kohéziója már most látványosan halott; jobb híján azonban egyelőre nem hagyják nyugodni.

Nyitókép: Tüntetésfesztivál a szerb országrész elnöke mellett
Fotó: AFP/Elvis Barukcic