A mélypont a brüsszeli elit

„Ha egy konfliktusban két szereplő van, akkor jó esély lehet arra, hogy meg tudjanak egyezni. De ha már három, négy vagy még több, akkor életbe lép a káoszelmélet, hiszen képtelenség bármilyen fantasztikus mesterséges intelligenciával (MI) kiszámolni, hogy végül ki egyezik meg kivel és miben. 

A második világháború után létrejött a hidegháború, s jól tudjuk, hogy ott igazából két főszereplő volt a színen: az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Ha ők ketten valamiben megállapodtak, akkor az nagyjából működött is. Ha nem, akkor a konfliktus közel került hozzájuk és az egész világhoz. A legjobb példa a kubai Disznó-öböl kapcsán ­1962-ben kialakult rakétaválság, amikor a világ közel került az atomháborúhoz. De ezt végül mindketten felismerték, s ezért tárgyaltak és megegyeztek a legfontosabb feltételekben. 

Ennek a kétoldalúságnak voltunk mi is az elszenvedői: ­1956-os forradalmunkat és szabadságharcunkat az USA vezetése a szép szavakon túl nem volt hajlandó érdemben támogatni, mert a megállapodás a két fél között már régen megköttetett arról, hogy mely területeket birtokol a Szovjetunió és mely területeket az USA. Ehhez tartotta magát az éppen újraválasztására készülő ­Eisenhower is, és ezzel vége is lett a reményeinknek.

Most viszont nem kétoldalú, hanem kaotikus állapotokkal nézünk szembe az ukrajnai proxy háború kapcsán. A lényeges szereplők száma legalább hat. Így nagyon nehéz egyezséget kötni, bár ebben reménykedünk mindannyian.

Érdemes gyorsan végignézni, hogy a résztvevők milyen érdekekkel vannak jelen a konfliktusban és mit akarnak elérni. Kezdjük az Egyesült Államokkal. Donald Trump elnök az America First!-öt végtelenül komolyan veszi, s ennek jegyében cselekszik. Ez azonban az ő esetében nem azt jelenti, amit korábban a demokraták idején (mögöttük a mélyállammal), hogy az USA legyen a világ ura és erkölcs­csősze, katonai és biztonsági felelőse, egyszerűen szólva nem úgy akar egypólusú világot, mint moralizáló és a katonai megoldásokat minden elé helyező elődjei. Ő – ne feledjük –

üzletemberből lett politikus, s számára az amerikai elsőbbség elsősorban gazdasági és kereskedelmi, pénzügyi fölényt jelent, viszont nem akar mindenáron emberéleteket áldozni és állandóan háborúzni. Ilyen értelemben Ukrajnában is valóban békét akar elérni, azonban úgy, hogy ebből üzletileg a lehető legjobban jöjjön ki.

Ez derült ki a Zelenszkijjel való tárgyalások kapcsán is, hiszen az Ukrajnában fellelhető ritkaföldfémek felére igényt tart, cserébe azért, hogy rákényszerítse Putyint a békére. Zelenszkij erre hamar ráébredt, ezért is kért gyorsan bocsánatot Trumptól, s megpróbálta az előzetesen már kitárgyalt, de az ő viselkedése miatt megtorpant megoldást visszacsinálni. ”

Nyitókép: NICOLAS TUCAT / AFP

***