Mind közül kiemelkedik azonban a mítosz erős moralizáló jellege, amelyet mélyen átitat az író, J. R. R. Tolkien konzervatív értékrendje – ő hithű katolikus, patrióta és monarchista volt.
Van helye a politikai diskurzusban az irodalmi és popkulturális elemeknek, hiszen ezáltal a szélesebb közvélemény képes azonosulni a politika sokszor absztraktnak ható, ám mindannyiunk életét befolyásoló világával.
A világon a legtöbb Tolkien-művet a spanyol és francia után magyar fordításban lehet olvasni, nem csoda hát, hogy a magyar politikai diskurzusban is megjelent, különösen a konzervatív oldalon, a tolkieni nyelvezet. Orbán Viktor miniszterelnök a Patrióta online podcastnek adott interjúban Brüsszelt hasonlította Mordorhoz. A kormányfő úgy fogalmazott, „a liberálisok utolsó hídfőállása, mentsvára, citadellája, ahova visszaszorultak, az Brüsszel. Ez Mordor vidéke, a sötét nagyúr ide vette be magát”. A jó és a rossz közötti küzdelem tolkieni analógiája bár eltérő jelentéstartalommal bír a lengyel, olasz és magyar értelmezésben, a politikai legitimáción és a közbeszéd tematizálásán túl nem jár jelentősebb következményekkel.
Jóval súlyosabb következményekkel fenyeget azonban a tolkieni nyelvhasználat radikalizálódása, különösen egy olyan országban, amely véres háborút vív.
Minden más európai országnál mélyebb gyökeret vert A gyűrűk ura szókincse Ukrajnában. Az ukrán közbeszédben Mordor értelemszerűen Oroszország szinonimájaként szerepel, annak minden konnotációjával, ám ez még viszonylag ártalmatlan jelenség. Meghonosodott azonban a nyelvhasználatban az ork (орк) kifejezés, amely a megszálló orosz és az ukrajnai oroszbarát fegyvereseket illeti, míg az ukrán katonákat sokszor hívják tündéknek. Az orosz dezinformációt terjesztő, úgynevezett trollbotokkal szemben megjelentek az interneten a tündebotok, az ukrán politikai narratívát terjesztő kommentátorok.