„A megszállt ukrán területeket katonai eszközökkel nem lehet visszaszerezni” – az Ukrán Sajtóakadémia igazgatója a Mandinernek

Keith Kellogg, Trump elnök ukrajnai-oroszországi különmegbízottja a napokban fogja feltárni az amerikai tervet az ukrajnai háború rendezéséről. Mik az ukrán várakozások?

Mi megértettük, hogy tárgyalásokra kényszerülünk az oroszokkal, és ez nem lesz könnyű az ukránok számára. Szerintem a tárgyalási alapban azt fogják kikötni, hogy Ukrajna bizonyos területeket el fog veszíteni, és a NATO-tagság is nehéz menet lesz, nem tudhatjuk, hogy erre mikor kerülhet sor, tíz-, húszéves távlatban, vagy még később. De számomra az EU-tagságunk kérdése a legneuralgikusabb.

Trump és Kellogg is arra utalt, hogy az orosz gazdaság nehezen viselné már, ha Amerika újabb szankciókat és vámokat szabna ki rá, míg Ukrajnának szembe kell néznie a háborús valósággal. Készen áll az ukrán társadalom arra, hogy kompromisszumot kössön?

Ez nagyon nehéz minden ukrán számára, de megértették, hogy nem lehet katonai eszközökkel visszafoglalni az oroszok által megszállt területeket. Persze, 

csak politikai eszközökkel.

Ha Zelenszkij elnök belemegy a „területet biztonsági garanciákért”-féle egyezségbe, akkor az ukrán társadalom többsége ebben már támogatná?

Nehéz a hadsereg szempontjából ezt megítélni, de a polgári lakosság túlnyomó része belátta, hogy jelenleg az ukrán haderő nem képes katonai eszközökkel felszabadítani az oroszok által megszállt területeket, ezért politikai megoldásra van szükség. Sajnos a realitás az, hogy ezt a háborút úgy kell befejeznünk, hogy területeket kell vesztenünk. Szóval, szerintem a társadalom többsége egyetért majd Zelenszkijjel, ha így dönt.

Ukrajna NATO-, illetve EU-tagságát említette – az utóbbi esélyes, az előbbi szinte lehetetlen. Van olyan szcenárió hosszútávon, hogy Moszkva ebbe valaha belemenne?

Nem hiszem. Moszkva ebbe soha nem menne bele. Éppen ennek a feszegetése miatt határozott a „különleges hadművelet” megindítása mellett három évvel ezelőtt. 

és egy más hozzáállású orosz kormányzat alakulna. Lehet, hogy ez a távoli jövőben megtörténik, ebben az esetben lenne esély Ukrajna NATO-tagságára. Természetesen az ukránok többsége azt szeretné, ha Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz, mert ez lenne a legbiztosabb garancia arra, hogy mindenféle jövőbeli orosz inváziónak elejét vegyük.

Ha a NATO-tagság rövidtávon nem járható út, akkor egy állandó nyugati békefenntartó kontingens állomásoztatása elegendő lehetne az orosz fenyegetés kordában tartására?

Ezt nem tudom jól megítélni. Valamilyen elrettentő erő kell, hogy Oroszország még egyszer ne merje megkockáztatni Ukrajna megtámadását. Hogy ki tudna ilyen biztosítékot adni, és miképp, azt jelenleg nem tudjuk, de mindenképpen ilyen megoldást kell találni.

Jelenleg a tűzszünet tető alá hozása a cél. De hosszútávon egy békeegyezményre lesz szükség Ukrajna és Oroszország között. Lehetséges egy mindenki számára megnyugtató rendezés?

Szükségünk van egy tartós békemegállapodásra, hogy lezárjuk ezt a háborút. Rengeteg katona vesztette életét ebben a konfliktusban, elég a vérontásból. Az állandó békeegyezség a legjobb megoldás, de 

valamint Moszkva elismeri a felelősségét, és valamilyen orosz kompenzáció érkezik, hogy elkezdhessük újjáépíteni a hazánkat.

Ilyen kataklizma után hogyan lesz lehetséges a két nép szomszédsági viszonyának rendezése?

Nehéz ügy. Ha vége lesz a háborúnak, az oroszok nem fognak eltűnni, ők maradnak a szomszédaink. Nehéz lesz az együttélés, hiszen majdnem mindegyik ukrán család elvesztett egy vagy több családtagot a harcokban, és 

Az én gyerekeim például három hónapot Lengyelországban voltak, ott tanultak, a családom kijevi, eredetileg orosz volt a hétköznapi nyelvünk, de az invázió óta egyetlen orosz szót sem tanítottam a gyerekeknek, otthon azóta egyszer sem beszéltünk oroszul, és nem is fogunk. Nem tudom elképzelni, hogy az ukránok valaha meg fognak bocsátani az oroszoknak, így azt sem tudom elképzelni, hogy ez a két nép valaha újra baráti viszonyba kerül egymással.

Ön hány esetben volt kint újságíróként, külföldi újságírói stáb kísérőjeként a frontszakaszokon az elmúlt három évben?

Húha, nehéz ezt megmondani, hiszen 2022 februárja után másfél évig nem voltam szabadságon, és mivel ez a munkám, amit említett, gyakorlatilag folyamatosan jártam ki a frontszakaszokra, legalább havonta egyszer vittem ki újságírókat a frontra. 2023 októberében egy harkivi hotelben volt a legveszélyesebb helyzetem: 

Milyen a katonák harci morálja a fronton?

Ez teljesen az alakulatuk és a közvetlen parancsnokuk minőségétől függ. Akik motiváltak, és akarnak a megszálló oroszok ellen harcolni, ott jobb a morál. Nagy különbség van parancsnok és parancsnok között, ezt láttam a legmeghatározóbb tényezőnek.

És milyen mentális állapotban van az ukrán lakosság három év nélkülözés, állandó stressz és emberi-anyagi veszteség után?

Az ukránok nagyon belefáradtak a háborúba. Nagyon kivesz az emberből, ha éjjel-nappal állandóan készenlétben kell állnia, a rakétabecsapódások, a robbanások állandó figyelemre késztetik az embert, és 

Ugyanakkor az ukránok eltökéltek is, szóba sem jön az önfeladás, a Putyin-rezsim nem törte meg őket. Az oroszok minden bűntettére, minden gonoszságára emlékezni fogunk, nem felejtünk.

Az Egyesült Államok jelenleg nyomást gyakorol a kijevi kormányra, hogy a tűzszüneti egyezséget követően rendezzenek választásokat Ukrajnában. Ön szerint ha ez megtörténik, Zelenszkij hatalom marad, vagy bukik?

Nehéz ezt megítélni, mert 

Szerintem erről akkor érdemes beszélni, ha fegyvernyugvás lesz, vagyis ha vége a háborúnak. Nem tudjuk, ki lenne Zelenszkij kihívója. Petro Porosenko volt államfő ott lesz, úgy tűnik, és érdekes lehet, ha Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők volt főparancsnoka is beszállna a versenybe. Szoros meccs lenne.

Utolsó kérdésem: Ukrajna egy utánpótlási és élelmezési aranybánya, lítium, titánium, grafit, uránium és egyéb ásványkincsekben gazdag, illetve végtelen gabonamezői vannak. Nem tartanak attól, hogy a Nyugat számára Ukrajna csak ezért fontos? Pufferövezetként feltartóztatják az oroszokat, illetve a kincseiket nyugati cégek hasznosítják majd?

Ez egy jogos felvetés, és ez a kérdés természetesen foglalkoztatja az ukránokat is. Sokan félnek attól, hogy a nyugati cégek elviszik majd az erőforrásainkat, ezért tartanak attól, hogy belépnek az ukrán piacra. De van egy másik szempont is: a háború miatt az ukrán gazdaság romokban van, csak az amerikai és az európai segítségnyújtásnak köszönhető, hogy valamennyire működik, ezért 

amely szintén nincs meg ukrán belső forrásokból. Munkahelyeket csak ilyen módon lehet most teremteni, ezért a talpra állásunk egyetlen garanciája a nyugati vállalatok megjelenése itt.

Fotók: Andrij Kovalenko

--