Ami e két országban zajlik, attól nem tudjuk magunkat mentesíteni, nagyon nem.
Történelmünk során – mindenki más számára idegen, különös népként – a germánok és a szlávok tengere között telepedtünk le, és
harcoltuk ki magunknak az önálló létezés, államiság jogát.
Népes szomszédaink közül legnagyobb részben a németség hatott ránk, ahogy nem kevés magyar tudhat nagy számban németet (és szlávot) az ősei között. A rendszerváltozás óta eltelt immár több mint egyharmad évszázadban újra erősödött a német hatás és befolyás magyar glóbuszunkra, elég csak a magasan kiemelkedő gazdasági kapcsolatainkra gondolnunk Németországgal és mellette Ausztriával.
Ami e két országban zajlik, attól nem tudjuk magunkat mentesíteni, nagyon nem.
Ami pedig a németeknél és az osztrákoknál most történik, az egy jól dokumentált, általunk is folyamatosan megírt, követett, szemünk láttára zajló menetelés egy zsákutcába.
Egy labirintus mélyébe. Egy agyonbonyolított politikai gordiuszi csomóba. Mindkét országban.
E sorok írásakor a német választás előtt állunk, és épp túl vagyunk a legutóbbi osztrák kormányalakítási kudarcon. Ausztriában lassan fél éve zajlott le a parlamenti választás, és azóta sincs ez alapján felálló kormánya az országnak. A győztes Ausztriai Szabadságpárt (FPÖ) előbb nem kapta meg a kormányalakítás jogát, aztán a vesztesek – az Osztrák Néppárt (ÖVP), az Ausztriai Szociáldemokrata Párt (SPÖ), a liberális NEOS – próbáltak az FPÖ-t kikerülve kormányt alakítani, de elbuktak.
Jött aztán az elkerülhetetlen: a választáson győztes szabadságpártiak kormányalakítási kísérlete a nagy nehezen feléjük nyitó néppártiakkal.
Mivel a választás óta az FPÖ csak erősödött, az ÖVP meg csak gyengült, reálisnak látszott, hogy utóbbi belemegy egy jobboldali koalícióba, és sikerül józan kompromisszumot kötni. Végül azonban erejéhez és helyzetéhez mérten eltúlzott követelésekkel állt elő, a kancelláron kívül ő akarta adni a miniszterek többségét, benne az összes kulcsminisztert – a belügyet viszont végképp nem akarta átadni az FPÖ. Így végül a próbálkozás elbukott, nem lett jobboldali koalíció Ausztriában.
Hogy mi jön most? A vesztesek koalíciójának újramelegítése?
Új választás, nagyobb arányú FPÖ-győzelemmel és az eltelt fél év köreinek megismétlésével, további kudarcok sorával? Meghökkentő azt látni, hogy az egykor nyugodt, kiszámítható Ausztria politikai viszonyai a mai európai politika beteg emberének számító Bulgária viszonyaira kezdenek emlékeztetni, ahol az utóbbi négy évben hét választást tartottak, és ugyanazok a pártok ugyanolyan erőviszonyok mellett nem tudnak semmiben megállapodni, az ország meg irányítatlanul dülöngél a világ-rendszerváltozás viharos tengerén.
Az osztrák patthelyzet is csak keményedik, nem oldódik, és nem látni, ki tudná átvágni az összehozott gordiuszi csomót.
A most választó Németországban sem jobb a helyzet: a Kereszténydemokrata Unió (CDU) megnyerheti a választást, de kérdéses, mihez kezd utána. Ha – nagy valószínűség szerint – összeáll az eddig kormányzó baloldallal, semmi nem lesz a német nép által követelt irányváltásból: a mai, kilúgozott CDU-t a baloldali–zöldpárti fősodor tartja majd szoros emberfogásban. Ha pedig – csekély valószínűséggel, hiszen leghangosabb állítása, hogy velük aztán nem – mégis nyitna az Alternatíva Németországért (AfD) felé, az meg a másik oldalról roppantaná meg.
Az AfD elméleti győzelme esetén sem számíthatna senki részéről partnerségre.
Hogy ki vághatja át a németek gordiuszi csomóját? Jelenleg ez az ember Friedrich Merz, aki négy évtizednyi készülődés után elérheti politikai álmát, és Németország vezetőjévé válhat – de hogy képes lesz-e a gúzsba kötött, zsákutcába jutott hazáját kiszabadítani, afelől joggal lehetnek kétségeink. Csak az a baj, hogy a germánokhoz történelmileg és jelen idejűleg egyaránt ezer szállal kötődve mi is megérezzük mindazt, ami náluk történik.
A szerző a Mandiner rovatvezetője
(Nyitókép: Christoph Reichwein/AFP)
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
A német lap kommentelői ízekre szedték az Orbán Viktort fenyegető ukrán elnököt.
Ha Budapest csinálja az orosz olajjal, akkor „aggályos”, ha Berlin, akkor az a világ legtermészetesebb dolga. Na, vajon miről lehet szó?
A német kormány és a baloldal is napirenden tartaná a betiltás kérdését.
Szerintük be kéne őket engednie Berlinnek, mert ez jár nekik.
Most kell csak igazán résen lennie Donald Trumpnak.
Európai békemisszió Ukrajnában? Franciaország már békeidőben sem tudott egy teljes dandárt időben Romániába juttatni.
A lengyel Konföderáció szerint a történtek túlmutatnak egy egyszerű politikai szóváltáson.
A modern élet kihívásait nem lehet teljesen megszüntetni, de tudatos döntésekkel enyhíthetők a hatások.
