Januárban elfogadtam az Európai Parlament Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) meghívását, hogy eszmecserét folytassak a magyar jogállamisági helyzetről a szakbizottság ülésén. Valós megállapítások és érdemi diskurzus helyett azonban ismét politikailag motivált vádaskodás zajlott Magyarország ellen.
Pontosan úgy éreztem magam, mint A tanú című magyar klasszikusban; az ítélet itt is az aktatáskában lapult. A meghallgatás egy színjáték volt, amelyet a brüsszeli balliberális elit előre kitervelt.
A szakbizottság ülésén önjelölt Magyarország-szakértők oktattak ki bennünket a hazai jogállamisági helyzetről, miközben saját országuk korrupciós botrányait figyelmen kívül hagyták. Ahelyett, hogy a saját házuk táján söpörtek volna, valótlan rágalmakat szórtak hazánkra, ismételve a régi, unásig hallott szólamokat.
Krzysztof Smiszek lengyel szocialista politikus például azt kifogásolta, hogy miért »üldöztük« el a Közép-európai Egyetemet (CEU) – holott a valóságban az egyetem saját honlapja szerint továbbra is folytat oktatási tevékenységet Budapesten. Tineke Strik hollandi zöldpárti politikus pedig általánosságban támadta hazánkat a jogállamiság állítólagos megsértése miatt, ostorozva a bizottságot, hogy miért nem lép fel még szigorúbban Magyarországgal szemben. Képviselő asszony talán elfelejtette, hogy egy közelmúltbéli amszterdami futballmérkőzés után több száz zsidó polgár ellen követtek el hazájában antiszemita garázda cselekményeket? Az már csak hab a tortán, hogy jogállamisági és korrupciós kérdésekben az Európai Bizottság korábbi igazságügyi biztosával, Didier Reyndersszel kellett egyeztetnünk – aki ellen épp a mandátuma lejárta utáni napon indult eljárás korrupció gyanúja miatt.
A Magyarország kontra Európai Unió (EU) jogállamisági csata szubjektív alapú, végeláthatatlan és hazugságokkal teli. Érdemes felidéznünk, hogyan is jutottunk el idáig. Az Európai Parlament (EP) 2010 óta egyre élesebben bírálja ideológiai alapon a magyar kormányt. A jogállamisági háborújuk 2018 szeptemberében kezdődött, amikor az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el Sargentini-jelentés címmel, amellyel kezdeményezte az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikk szerinti jogállamisági eljárás megindítását Magyarország ellen az unió alapértékeinek állítólagos megsértése miatt. 2018 óta a tanács előtt ez idáig hét meghallgatásra került sor, az aktuális lengyel elnökség is napirendre tűzte a témát 2025 májusára időzítve, folytatva a politikai boszorkányüldözést.
De ki emlékszik már Judith Sargentinire vagy Gwendoline Delbos-Corfieldre? Már van egy új önjelölt Magyarország-szakértőnk: az imént említett Tineke Strik holland zöldpárti képviselő az EP új állandó magyar jelentéstevője, aki már a Soros-szervezetekkel is találkozott, és megállapította, hogy szerinte a félelem gyökeret vert a magyar társadalomban.
A 7-es cikk szerinti eljárás nem írja elő, hogy a kezdeményező intézménynek időről időre jelentést kell készítenie a procedúra alakulásáról. Elődjéhez hasonlóan ugyanakkor Strik asszony is arra készül, hogy egy év múlva letesz az asztalra egy jelentést az eljárás állásáról.
Ehhez sok sikert kívánunk, de szívesen mentesítjük a munkavégzés alól azzal, hogy elmondjuk, mi is a Soros-birodalom korábbi kedvenceitől megörökölt vádirat: Magyarországon 15 éve, 2010 óta az emberek minden választáson kétharmados felhatalmazással szavaznak a kormánypártra. Magyarország elutasítja a bevándorlást, mi akarunk dönteni arról, hogy kikkel szeretnénk együtt élni, ezt népszavazás keretében a magyarok is megerősítették. Elutasítjuk a brüsszeli politikai nyomásgyakorlást és lopakodó hatáskörbővítéseket! A változást képviseljük Európában, egy valódi patrióta, európai alternatívát kívánunk Brüsszelben, amely egyre népszerűbb és erősebb. A baloldal az EP-ben nem egy kormányt, hanem egy országot és egy nemzetet támad, azokat az embereket, akiknek elegük lett az Európai Unió tehetetlenségéből, abból, hogy az EU folyamatosan veszített versenyképességéből és baloldali ideológiai játszmákat játszik! Elég a brüsszeli kettős mércéből!”
Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP