Az amerikaiak Rijádban nemcsak a békéről tárgyaltak, de egy új világrend kialakításába is belefogtak – szakértő a Mandinernek

Kedden Rijádban lezajlott az amerikai-orosz tárgyalások első szakasza. A felek az amerikai külügyminisztérium közleménye szerint megállapodtak abban, hogy megkezdik a munkát az ukrajnai háború lezárása érdekében. A tájékoztatás kitér arra is, hogy a delegációk abban állapodtak meg, hogy megoldják a két ország kapcsolatában fennálló nézeteltéréseket, és megkezdik a munkát az ukrajnai háború befejezéséért. A tárca ugyanakkor világossá tette, hogy ez még korai szakaszban jár. A tárgyalásokkal kapcsolatban Seremet Sándort, az Eurázsia Központ elemzőjét kérdeztük.

Miért éppen Rijádra, Szaúd-Arábiára esett a választása a feleknek?

Szaúd-Arábia mind Moszkva mind Washington számára fontos partner, és mindkét elnök jó személyes viszonyban áll a szaúdi vezetővel. Az orosz-ukrán háború kitörése után, még 2022-ben Szergej Lavrovot a Moszkvával szembeni legintenzívebb elszigetelési törekvések közepette is fogadták Rijádban, ami fontos volt a két ország partneri és bizalmi viszonyának megerősítésében. Másrészt a Trump-adminisztráció előző ciklusában is jó kapcsolatot ápolt az országgal, és a demokrata kormányzat kritikája után ez fontos gesztus Washington részéről. Ezzel jelentősen megnövekedhet Rijád nemzetközi presztízse.

Emellett Szaúd-Arábia nem írta alá a római statútumot, így a Putyin ellen érvényben lévő elfogatási parancs itt nem vet fel semmilyen kérdéséket, mint amilyeneket például Putyin mongóliai látogatása során.  

Az orosz-amerikai kapcsolatok rendeződése milyen változásokat hozhat a világpolitikában, és milyen hatása lehet Európára?

Erről egyelőre korai beszélni, ugyanis nem tudjuk, hogy milyen megállapodásokra jutnak a felek, melyek lesznek azok az elvi pontok, amelyek mögül ki tudnak hátrálni, és melyek azok, amelyeket egyik fél sem lesz hajlandó feladni. Egyes orosz szakértők úgy vélik, hogy az Egyesült Államok – lévén hogy a legfőbb stratégia riválisának Kínát tekinti – igyekszik majd Oroszországot bizonyos mértékben eltávolítani Kínától. Az olyan jellegű megnyilvánulások, mint például az, hogy

Hangoztak el olyan felvetések is Trump részéről, hogy Oroszországot vissza kellene venni a G7-be, hogy az ismét G8 legyen. Ezzel együtt a Kremlben ezt szkeptikusan fogadták, jelezvén, hogy számukra a G20-on belüli kooperáció mutatkozik érdekesebbnek. Ha Oroszország kikerül a nyugati világ által kieszközölni kívánt nemzetközi elszigetelésből, úgy ennek lehetnek pozitív hatásai is világfolyamatokra. Ugyanis a Moszkvával megszakított vagy felfüggesztett gazdasági és politikai kapcsolatok kiújulásával oldódhatnak bizonyos feszültségek.

Washington és Moszkva kiegyezése a legnagyobb mértékben az európai biztonsági architektúrára lehet hatással, valamint Ukrajna- és Oroszország-politikájukban történő eltéréseik miatt erősítheti a belső ellentmondásokat az EU tagállamok között.

Egyetlen európai ország és az EU képviselői sem kaptak meghívást a tárgyalásokra. Miért? És milyen következményekkel jár ez a kontinensre nézve?

Az orosz olvasatban az EU-nak nincs kredibilitása, és az elmúlt években elhangzott nyilatkozatokból kiindulva gyakran önálló aktorként sem kezelik azt. Ez leginkább a Biden adminisztráció idején volt igaz, amikor 

Nem túl kedvező a viszony Trump csapata és az EU vezetése között, így „kihagyásuk” az első tárgyalási körökből nem meglepő. Ezzel együtt arról nincs szó, hogy az Európai Unió teljesen kirázásra kerülne a folyamatokból. Az orosz-ukrán háború lezárásának, és az azt követő biztonsági rend kialakításának technikai részletei megvitatásában az EU-nak is részt kellene vennie, bár az orosz külügyminiszter-helyettes, Grusko szerint az unió részvétele az ukrajnai háború rendezésében kizárt. Ha pedig tagállami szintről beszélünk, akkor vannak ugyan olyan EU-s vezetők, akik viszonylag értelmezhető viszonyt ápolnak mind Moszkvával, mind az új washingtoni adminisztrációval – az ő bevonásuk ezekbe a kérdésekbe egyelőre kevés gyakorlati haszonnal járna, kérdéseket viszont felvethetne az EU-s partnerek felől.

A hírek szerint Donald Trump és Vlagyimir Putyin hamarosan személyesen is találkoznak. Várható-e, hogy ezen a találkozón kerül lezárásra a háború? Vagy ez is csak újabb belépés lesz egy hosszas tárgyalás-sorozatba?

Az orosz-ukrán háború egy igen komplex problémahalmaz egyike – bár igaz, hogy legsúlyosabb – a sok tünete közül. Ezért teljes és átfogó rendezésre a két vezető személyes találkozójától nem lenne érdemes számítani. Mindenképpen történnek majd előrelépések, esetleg kialakításra kerülnek a megállapodások, amelyek mentén magát a konfliktust, és az azt körülvevő problémákat meg lehet majd oldani.

A kérdés elsősorban az, hogy amennyiben sikerül is bármilyen fegyverszünetet vagy törékeny békét összehozni, hogyan, és meddig sikerül azt fenntartani. 

Volodimir Zelenszkij arról beszélt nemrég, hogy Kijev nem fogja elfogadni az amerikai-orosz megállapodást. Ez csak egy retorikai fogás, vagy valóban megteheti Ukrajna, hogy nyíltan szembefordul Washingtonnal? Mi lehet erre az orosz reakció?

Kijev számára fontos, hogy a háborút felmutatható, pozitív eredménnyel tudja lezárni. Ehhez azonban most nem a legjobbak a körülmények. Egyrészt Ukrajna tárgyalási pozíciója gyenge, másrészt pedig a kezdeti folyamatok Kijev bevonása nélkül zajlanak. Nem meglepő, hogy Zelenszkij és csapata nemtetszését fejezi ki. Ez sok szempontból befelé szóló üzenet is.

Ukrajnában nem zárható ki, hogy a közeljövőben választásokat kell tartsanak, így ezt figyelemben tartva Zelenszkijnek fontos azt kommunikálnia, hogy a rossz esélyek ellenére, konfliktust vállalva is kiállt az ukrán érdek mellett. Kijevben sokan úgy vélik, hogy viszonylag kényelmes helyzetben vannak az ilyen konfrontáció ellenére is, hiszen Ukrajna az amerikai külpolitikai stratégia egyik kulcsfontosságú eleme. Itt azonban fontos észben tartani, hogy

A nyílt konfrontáció a Trump adminisztrációval kockázatos is lehet, hiszen Washington Ukrajna legnagyobb donorja és a legerősebb partnere, amelynek számos nyomásgyakorlási eszköze van a kijevi vezetéssel szemben.

A tárgyalásokkal párhuzamosan Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy Moszkva szerint Ukrajnának „joga van az uniós csatlakozáshoz”. Lehet, hogy az ukrán EU-csatlakozás szorgalmazásával az Európai Unió a saját sírját ássa meg? Sokak szerint Ukrajna csatlakozása szétfeszíti az Európai Uniót. Elképzelhető, hogy Oroszország éppen ezért támogatja Ukrajna EU-integrációját?

Oroszország számára kimondottan sosem Ukrajna uniós csatlakozása volt a probléma, ezért

Bár ezzel kapcsolatban is fogalmaztak meg nemtetszést, a fő gondod mégis a NATO-integráció jelentette. Ezért Ukrajna EU-csatlakozásának kérdése kevésbé aggasztja a Kremlt. Ukrajna csatlakozása az EU-hoz valóban komoly viták tárgya a tagországok között is.

Egyelőre nem látni, hogy mennyire van felkészülve az uniós arra, hogy Ukrajnát felvegye tagországai sorába. Bár ebben a kontextusban ez inkább a második kérdés kellene, hogy legyen.

a háború lezárása után, és a háború utáni állapotokra milyen normalizálási stratégiával fog előállni.

Nyitókép forrása: Evelyn Hockstein / POOL / AFP

***