Bemutatjuk a USAID sírásóját! – Mike Benz a Mandinernek

Hogyan jutottunk el onnan, hogy ön a globális cenzúráról folytatott kutatásokat, odáig, hogy Elon Musk lekapcsolta az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét, a USAID-et?
Nem tudom, mi van ez ügyben Elon fejében… De nekem a világ a közönségem, és lelkesít, ha bárki pozitív változásra tudja felhasználni, amit csinálok. Az én küldetésem a szólásszabadság megőrzése Amerikában és a világban. Amikor belekezdtem, gyorsan világossá vált, hogy az internetet nemzetközi struktúrák cenzúrázzák. Aki nemzeti, konzervatív politikával foglalkozik, azt leginkább az érdekli, hogy mi történik a helyi iskolában, illetve a bűnözés, a helyi korrupció, az ország, ahol él. A globális kép kevésbé érinti meg. De a nemzeti orientációjú embereknek érteniük kell a nemzetközi struktúrákat, amelyek befolyásolják a nemzeti politikájukat. Érteniük kell az amerikai külügyminisztériumot, a USAID-et és a National Endowment for Democracy (NED), a Freedom House, az Atlantic Council ngo-komplexumát. Ezek mind olyan struktúrák, amelyekről Donald Trump szavazóinak zöme azt sem tudja, hogy léteznek. Fel kell venni tehát a látásukhoz szükséges szemüveget, meg kell festeni a teljes képet. Ezt festettem meg én, s ezzel a magam szerény módján talán elősegítettem a reformokat, amiket most látunk.

Mennyire van mélyen beágyazva az amerikai kormányzat ezen része?
A legnagyobb hatalmi játékos Washington D. C.-ben, még mindig. A reformok nem feltétlenül véglegesek, a USAID-et még nem szüntették meg. Tizennégyezer embert kirúgtak, de a folyamatot feltartják a bíróságok. A finanszírozást nem beszüntették, hanem szüneteltetik. Ám hiába ők a leghatalmasabb frakció a washingtoni politikában, a hatalmi helyzet kedvező irányban változik. Történelmük során most először valóban elszámoltathatók.

Az előző húsz év szinte minden elnöke abból az apparátusból érkezett. Joe Biden a szenátus külügyi bizottságának elnöke volt, amely a USAID-et felügyeli. A fejlesztési ügynökség finanszírozta a Burismát és partnercégeit, a magántulajdonú gázcéget, amelynek az igazgatóságában Joe Biden fia, Hunter Biden ült. Amikor az exelnök zsarolta Ukrajnát egymilliárd dollárral azért, hogy kirúgják a főügyészt, aki a Burisma ügyében és más korrupciós esetekben vizsgálódott – nos, az egy USAID-segély volt. Barack Obama édesanyja az 1970-es években Indonéziában dolgozott a USAID-nek. Liz Cheney is nekik dolgozott. John Bolton az ügynökség politikai és költségvetési vezetője volt, búcsúajándékként még USAID-es kézigránátot is kapott. Szóval az USA mindkét politikai oldala ebből a külpolitikai establishmentből származik. A USAID műveleti szárnya a National Endowment for Democracy. Hunter Biden a NED demokrata oldala, a National Democratic Institute elnöki tanácsában ült. A Trump előtt az elnökségért induló szinte összes republikánusnak volt valami köze a NED republikánus oldalához, az International Republican Institute-hoz. Mitt Romney az igazgatótanács tagja, míg John McCain 1983-ban egyenesen az alapítója volt. Lényegében el sem indulhatsz az elnöki székért ebben az országban, ha nem választott ki és hagyott jóvá a politikai karriered során ez a hatalom. Az egyetlen kivétel Donald Trump volt. Szerintem azért támadta a külpolitikai establishment Trumpot minden létező módon, a korrupt Russiagate-vizsgálaton keresztül, felhasználva a USAID és a külügyminisztérium által finanszírozott médiumokat, ngó-kat, hogy telekiabálják a világot azzal, hogy ő egy diktátor, aki veszélyt jelent a demokráciára.

Hogyan fonódik össze a USAID a fősodratú médiával?

Ez a legnagyobb vicc, nem? Független médiának hívjuk, mert független a külföldtől, nem finanszírozza Oroszország, Kína, Irán vagy Venezuela, és nem is ismételgeti a narratívájukat. Hanem a miénket ismételgeti, mi finanszírozzuk. Annyira független, hogy konkrétan becsődöl, ha az amerikai kormány felhagy a finanszírozásával. Ez a függő média definíciója.

Amikor a második világháború után megváltozott a nemzetközi jog, és betiltották a katonai erővel való területszerzést, mindent választásokon, politikai vazallusokon, befolyáson keresztül kellett intézni. A kemény erőről puha erőre kellett váltani, tankokról tweetekre. Ezért vált a média a hidegháború fő fegyverévé. Ekkor a CIA hírcsatornái, mint az Amerika Hangja, a Szabad Európa Rádió, a Szabadság Rádió, a Szabad Ázsia Rádió és regionális partnereik százai befolyásolták az emberek érzéseit és gondolatait. Ez pedig nemcsak a választásokra volt hatással, de az amerikai érdekeknek kedvező törvények meghozatalára, a lakosság megbarátkoztatására egy amerikai katonai bázissal vagy az állami vagyon privatizálására is. Ebbe beleállt a teljes katonai-ipari komplexumunk. Nemcsak a USAID-ről van szó, hanem a külügyminisztériumról és a védelmi tárcáról is. A regionális dominancia geopolitikai előnyökkel jár a kis országok esetében is, amelyeknek nincs nagy GDP-jük, sok kihasználható természeti erőforrásuk. Ezért kap a „független média” támogatást a bolygó szinte minden országában. És ha egyszer elfoglaljuk a Holdat vagy a Marsot, ott is fog a USAID független médiát finanszírozni, ha nem állítjuk meg ezt az őrültséget…

Közép-Európában az utóbbi években Lengyelországban és Magyarországon zajlottak a legnagyobb figyelmet kiváltó összetűzések a szuverenista kormányok és a globalisták között. Elmondható, hogy a USAID részt vett a PiS-kormány sikeres és az Orbán-kormány sikertelen megbuktatásában?
Abszolút. Hihetetlen, amit műveltek. A National Endowment for Democracy kiad egy Journal of Democracy című folyóiratot. 2023 decemberében, egy hónappal Donald Tusk megválasztása után ebben a folyóiratban megjelent egy cikk Hogy bontsunk le egy illiberális demokráciát? címmel. Ami gyakorlatilag parancs volt  Tusknak arra vonatkozóan, hogy le kell – nem kellene, jó lenne, meggondolandó, hanem kell! – tartóztatnia a Jog és Igazságosság (PiS) jelentette politikai ellenzéket, hogy eltiporja a „populizmust”, és megakadályozza a hatalomba való visszatérését, hogy előálljon a „demokratikus stabilitás állapota”, aminek köszönhetően a következő választáson a NED-nek és a külügynek nem kell százmillió dollárt elköltenie, elég csak húszat. A PiS vezetője volt a célpontjuk, konkrétan átadtak egy listát az ügyészeknek a letartóztatandó bírákról és egyéb fontos vezetőkről. Még sablonokat is adtak, hogy mivel gyanúsítsák meg őket. Időnként aggodalmukat fejezték ki, hogy néhány ügyet nehéz lenne bizonyítani, de mégis próbálják meg. Ez bábjáték. El tudja képzelni, mi lenne, ha itt, az USA-ban az orosz külügyminisztérium átadna egy listát a letartóztatandó demokratákról a választást frissen megnyerő Donald Trumpnak?

Végezetül árulja el: Dua Lipának mégis mi köze a USAID-hez?
Dua Lipa fantasztikus zenész, aki 2021-ben megkapta az Atlantic Council Kiemelkedő Vezető Díját. Az Atlantic Council a NATO kutatóintézete, a NATO a nyugati világ katonai szövetsége. Miért adna a NATO agya, amelynek az igazgatótanácsában hét CIA-igazgató ül, amely minden évben dollármilliókat kap a Pentagontól, a külügytől, a USAID-től, a NED-től, a brit védelmi minisztériumtól, a Raytheontól, a Boeingtől, a BAE-től, díjat egy koszovói albán popzenésznek, aki szexi szerelmes számokat ír? A válasz abban rejlik, hogy a puha erő kivetítése, a szívek és fejek elhódítása a regionális adottságok kultiválásával zajlik. Így lehet választásokat megfordítani, vagy épp a közvéleményt. A Biden- és Obama-kormányok alatt konfliktus volt a NATO és Szerbia között. 

A külügyminisztérium ellenségeinek letartóztatását a Dua Lipa által is megénekelt emberjogi kihágások ürügyével hajtották végre. Minél inkább terjeszti Dua Lipa ezt az igét, minél nagyobb az elérése helyben és a világon, az EU-ban és máshol, annál inkább úgy tűnik, mintha mögötte állna a nemzetközi közösség, és ez annál inkább segít legitimálni az olyan kemény eszközöket, mint a szankciók. Ugyanez a helyzet szerb, koszovói és albán előadóművészekkel, interpretatív táncosokkal és költőkkel, szakszervezetekkel, egyetemekkel, a helyi médiával, a bíróságokkal. Ezt hívom én USAID-féle Truman-show-nak: egy össztársadalmi hangzavar, amellyel nehéz megküzdeni, ha a közepében vagy. Ezt most Magyarország is élesen tapasztalhatja: amikor a dolgok igazán lendületbe jönnek, mintha spontán módon szimultán mozogna a társadalom minden szerve. Nem is ismerik egymást, hogy beszélhetnek ugyanarról? Hogy létezik, hogy ugyanazt a nyelvezetet használják a szakszervezetek, az lmbtq-csoportok, a zenészek, a helyi művészeti múzeumok, amikor három hete még senki nem beszélt így? Mind kapcsolatban állnának egymással? Nem, nem egymással állnak kapcsolatban, hanem az amerikai nagykövetséggel vagy a USAID segélykoordinátoraival. Így vezénylik az egész szimfonikus zenekart.

Nyitókép: AFP / NurPhoto / Zach D Roberts