75 éve alapították a Stasit, a világ egyik legrettegettebb titkosszolgálatát, amely tökélyre fejlesztette a társadalom teljes ellenőrzését és elnyomását.
A történelem vizsgálata gyakran olyan, mintha egy magaslatra próbálnánk felkapaszkodni, hogy onnan áttekinthessük a múltat. Könnyen elhihetjük, hogy tiszta képet kapunk, de valójában a történelem inkább egy délibáb, mintsem egy merev és rögzített képkocka – véli a The Hungarian Conservative szerzője.
Különösen igaz ez a kelet-európai szocialista rendszerekre, amelyek még mindig formálják a régió emlékezetét.
A mai fiatal generáció már nem hordozza a múlt terhét: sem nosztalgiát, sem haragot nem érez irántuk.
Számukra a hidegháború története inkább távoli és különös érdekesség, mintsem átélt tapasztalat.
A történelem helyes értelmezése azonban nemcsak a mítoszok és félreértések megszilárdulásától függ, hanem attól is, hogy milyen nézőpontból tekintünk vissza. Ennek egyik legjobb példája Kelet-Németország rettegett belbiztonsági szerve, a Ministerium für Staatssicherheit – közismert nevén a Stasi –, amelyet éppen 75 éve, 1950. február 8-án alapítottak.
Míg minden szocialista titkosszolgálat a maga módján hírhedt volt, a Stasi az elnyomás mintapéldájává vált.
Az NDK ötvözte a bolsevik fanatizmust a német bürokratikus precizitással, és ezzel megalkotta a tökéletes megfigyelő államot.
A szervezet hosszú időn átívelő vezetője, Erich Mielke maga volt a Stasi megtestesítője. A gyanakvás és a kontroll iránti megszállottsága a rendszer egész működését áthatotta – olyannyira, hogy még irodájának és ebédlőasztalának pontos berendezését is szabályokba foglalta. A túlzott precizitás azonban nemcsak munkafegyelem volt, hanem a megfélemlítés eszköze is.
Ezt is ajánljuk a témában
A történelmet nem az elit, hanem a helyi szereplők alakítják, az ő történeteik pedig bonyolult erkölcsi döntésekből állnak – mondja Matthew Longo, Hollandiában élő amerikai politológus. Interjúnk.
A Stasi, akárcsak más kelet-európai titkosszolgálatok, besúgók hálózatával figyelte meg a társadalom minden szegletét. Az „államellenes tevékenység” elnyomása nem mindig nyílt elhurcolásokkal történt: az ellenségnek tekintett személyeket módszeresen ellehetetlenítették, ellehetetlenítették a munkájukban, továbbtanulásukban, és folyamatos zaklatásokkal tették elviselhetetlenné az életüket.
A bűn? Gyakran csupán egy gondolat, egy vélemény vagy egy mondat, amelyet Mielke saját találmányával, az „ideológiai diverzió” rugalmas fogalmával kategorizáltak.
Az NDK nemcsak a jelenlegi ellenállástól rettegett, hanem attól is, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá a jövőben. Így minden lehetséges ellenséget már csírájában elfojtott – ezzel pedig nemcsak az egyének, hanem az egész keletnémet társadalom szellemét is megnyomorította.
A Stasi története figyelmeztetésként is szolgál: nem csupán a szovjet megszállás kényszerszülte következménye volt, hanem az elnyomás önálló mechanizmusává vált. Az NDK olyan tökéletes rendőrállamot épített ki, amely még a Szovjetunió reformfolyamatainak is ellenállt.
Míg a Szovjetunió a ’80-as évek végén a glasznoszty és a peresztrojka útjára lépett, Kelet-Berlin mereven elutasította Moszkva „túlzott nyitottságát” – olyannyira, hogy egyes szovjet híradásokat be is tiltottak az országban. A Stasi tehát nem csupán a külső elnyomás terméke volt, hanem a régió saját, belső elnyomó gépezete is.
Ez pedig arra figyelmeztet, hogy az elnyomásra való hajlam nemcsak ideológiai, hanem rendszerszintű és emberi természetből fakadó jelenség is lehet.
A Stasi 75 évvel ezelőtti megalapítása egy olyan korszak szimbóluma, amely már lezárult, de tanulságai még ma is érvényesek.
A modern világban a bürokrácia és a technológia összefonódása új kihívásokat teremt, és bár a Stasi története egy zsákutca volt a közép-európai történelemben, rávilágít arra, milyen veszélyeket rejthet magában egy olyan állam, amely az ellenőrzést és a racionalizálást mindenek fölé helyezi.
Ahogy az ipari társadalom az információs korszakba lép, érdemes felidézni a múlt zsarnokságainak kudarcait – mert csak így biztosíthatjuk, hogy a 21. század ne ismételje meg a 20. század legnagyobb hibáit.
Ezt is ajánljuk a témában
A Stasi egykori ügynökét aljas indokból elkövetett emberölésben találták bűnösnek.
Nyitókép: RALF HIRSCHBERGER / AFP
Ahogy közeledik az elnökválasztás, egyre több kérdés merül fel Călin Georgescu múltjával kapcsolatban – de vajon miért nem találják a róla szóló dossziékat?
„A hajléktalanság nem csak szociális kérdés, hanem közbiztonsági, közegészségügyi és rendészeti is. Ez egy komplex probléma kör, amit sok szempontból kell vizsgálnunk” – hangsúlyozta a Mandinernek a fővárosi Fidesz frakciója nevében Szepesfalvy Anna képviselő.
Viktor Yagun nem zárja ki, hogy létezett egy Orbán-Putyin paktum Ukrajna felosztásáról.
Egy csecsemő nem egy koloncnak születik, hanem egy nemzet jövőjének részeként.
A kormánypártok még mindig nem hajlandók szembenézni a valósággal.
Horváth József, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója szerint fontos kérdés, hogy az amerikai pénzcsapok elzárása után Brüsszelben mennyire leszek hajlandóak „kinyitni a pénztárcákat, és finanszírozni azokat a sokszor felforgató folyamatokat, amelyek még a demokrata vezetés alatt indultak el.
Kim Dzsongun nem nézi jó szemmel az Egyesült Államok partnerségét Dél-Koreával és Japánnal.
