75 éve alapították a Stasit, a világ egyik legrettegettebb titkosszolgálatát, amely tökélyre fejlesztette a társadalom teljes ellenőrzését és elnyomását.
A történelem vizsgálata gyakran olyan, mintha egy magaslatra próbálnánk felkapaszkodni, hogy onnan áttekinthessük a múltat. Könnyen elhihetjük, hogy tiszta képet kapunk, de valójában a történelem inkább egy délibáb, mintsem egy merev és rögzített képkocka – véli a The Hungarian Conservative szerzője.
Különösen igaz ez a kelet-európai szocialista rendszerekre, amelyek még mindig formálják a régió emlékezetét.
A mai fiatal generáció már nem hordozza a múlt terhét: sem nosztalgiát, sem haragot nem érez irántuk.
Számukra a hidegháború története inkább távoli és különös érdekesség, mintsem átélt tapasztalat.
A történelem helyes értelmezése azonban nemcsak a mítoszok és félreértések megszilárdulásától függ, hanem attól is, hogy milyen nézőpontból tekintünk vissza. Ennek egyik legjobb példája Kelet-Németország rettegett belbiztonsági szerve, a Ministerium für Staatssicherheit – közismert nevén a Stasi –, amelyet éppen 75 éve, 1950. február 8-án alapítottak.
Míg minden szocialista titkosszolgálat a maga módján hírhedt volt, a Stasi az elnyomás mintapéldájává vált.
Az NDK ötvözte a bolsevik fanatizmust a német bürokratikus precizitással, és ezzel megalkotta a tökéletes megfigyelő államot.
A szervezet hosszú időn átívelő vezetője, Erich Mielke maga volt a Stasi megtestesítője. A gyanakvás és a kontroll iránti megszállottsága a rendszer egész működését áthatotta – olyannyira, hogy még irodájának és ebédlőasztalának pontos berendezését is szabályokba foglalta. A túlzott precizitás azonban nemcsak munkafegyelem volt, hanem a megfélemlítés eszköze is.
Ezt is ajánljuk a témában
A történelmet nem az elit, hanem a helyi szereplők alakítják, az ő történeteik pedig bonyolult erkölcsi döntésekből állnak – mondja Matthew Longo, Hollandiában élő amerikai politológus. Interjúnk.
A Stasi, akárcsak más kelet-európai titkosszolgálatok, besúgók hálózatával figyelte meg a társadalom minden szegletét. Az „államellenes tevékenység” elnyomása nem mindig nyílt elhurcolásokkal történt: az ellenségnek tekintett személyeket módszeresen ellehetetlenítették, ellehetetlenítették a munkájukban, továbbtanulásukban, és folyamatos zaklatásokkal tették elviselhetetlenné az életüket.
A bűn? Gyakran csupán egy gondolat, egy vélemény vagy egy mondat, amelyet Mielke saját találmányával, az „ideológiai diverzió” rugalmas fogalmával kategorizáltak.
Az NDK nemcsak a jelenlegi ellenállástól rettegett, hanem attól is, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá a jövőben. Így minden lehetséges ellenséget már csírájában elfojtott – ezzel pedig nemcsak az egyének, hanem az egész keletnémet társadalom szellemét is megnyomorította.
A Stasi története figyelmeztetésként is szolgál: nem csupán a szovjet megszállás kényszerszülte következménye volt, hanem az elnyomás önálló mechanizmusává vált. Az NDK olyan tökéletes rendőrállamot épített ki, amely még a Szovjetunió reformfolyamatainak is ellenállt.
Míg a Szovjetunió a ’80-as évek végén a glasznoszty és a peresztrojka útjára lépett, Kelet-Berlin mereven elutasította Moszkva „túlzott nyitottságát” – olyannyira, hogy egyes szovjet híradásokat be is tiltottak az országban. A Stasi tehát nem csupán a külső elnyomás terméke volt, hanem a régió saját, belső elnyomó gépezete is.
Ez pedig arra figyelmeztet, hogy az elnyomásra való hajlam nemcsak ideológiai, hanem rendszerszintű és emberi természetből fakadó jelenség is lehet.
A Stasi 75 évvel ezelőtti megalapítása egy olyan korszak szimbóluma, amely már lezárult, de tanulságai még ma is érvényesek.
A modern világban a bürokrácia és a technológia összefonódása új kihívásokat teremt, és bár a Stasi története egy zsákutca volt a közép-európai történelemben, rávilágít arra, milyen veszélyeket rejthet magában egy olyan állam, amely az ellenőrzést és a racionalizálást mindenek fölé helyezi.
Ahogy az ipari társadalom az információs korszakba lép, érdemes felidézni a múlt zsarnokságainak kudarcait – mert csak így biztosíthatjuk, hogy a 21. század ne ismételje meg a 20. század legnagyobb hibáit.
Ezt is ajánljuk a témában
A Stasi egykori ügynökét aljas indokból elkövetett emberölésben találták bűnösnek.
Nyitókép: RALF HIRSCHBERGER / AFP
Magyar Péter színrelépésével valami egészen elemi és mélyről jövő gyűlölet tört a felszínre.
A kormány 2010-ben vállalt terve az 1 millió új foglalkoztatottról reális elképzelés volt és megvalósult. Giró-Szász András írása.
„A kezelés nulladik lépése az egymás irányába tanúsított értő figyelem, amely tiszteletteljes és empatikus!” – hívta fel a társadalom figyelmét Hal Melinda.
Egy moldovai biztonsági exfőnök volt ráadásul a belorusz kémsztori vezéralakja.
Itt van, mi lehet az oka a hazánk ellen irányuló befolyásolási kísérleteknek.
A haladás eredeti koncepciója a szabadságról szólt, a mai változat a mások feletti hatalomgyakorlásról. A liberálisoknak, szociáldemokratáknak, konzervatívoknak ideje visszatérniük a gyökerekhez – írja Ben Cobley.
A Biden-kabinet politikai bosszúból vezette be a vízumkötelezettséget is a magyar állampolgárokkal szemben – mutatott rá lapunknak nyilatkozva Kiss Rajmund, korábbi diplomata.
XIV. Leó pápával készített interjút a Crux katolikus hírportál, melyben a katolikus egyházfő beszél Ferenc pápáról, Donald Trumpról, Gázáról és Izraelről, Ukrajnáról, LMBTQ-ügyekről, a nők egyházbeli szerepéről, a mesterséges intelligenciáról, demokráciáról, liturgiáról és más fontos dolgokról. Az is kiderül, milyen csapatoknak drukkol Leó pápa.
