A bűn? Gyakran csupán egy gondolat, egy vélemény vagy egy mondat, amelyet Mielke saját találmányával, az „ideológiai diverzió” rugalmas fogalmával kategorizáltak.
Az NDK nemcsak a jelenlegi ellenállástól rettegett, hanem attól is, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá a jövőben. Így minden lehetséges ellenséget már csírájában elfojtott – ezzel pedig nemcsak az egyének, hanem az egész keletnémet társadalom szellemét is megnyomorította.
A Stasi története figyelmeztetésként is szolgál: nem csupán a szovjet megszállás kényszerszülte következménye volt, hanem az elnyomás önálló mechanizmusává vált. Az NDK olyan tökéletes rendőrállamot épített ki, amely még a Szovjetunió reformfolyamatainak is ellenállt.
Míg a Szovjetunió a ’80-as évek végén a glasznoszty és a peresztrojka útjára lépett, Kelet-Berlin mereven elutasította Moszkva „túlzott nyitottságát” – olyannyira, hogy egyes szovjet híradásokat be is tiltottak az országban. A Stasi tehát nem csupán a külső elnyomás terméke volt, hanem a régió saját, belső elnyomó gépezete is.
Ez pedig arra figyelmeztet, hogy az elnyomásra való hajlam nemcsak ideológiai, hanem rendszerszintű és emberi természetből fakadó jelenség is lehet.