Mi a könyv tanulsága a szuverenitás vagy épp a migráció vonatkozásában?
A migráció kapcsán az igazi nehézséget az emberek integrációja jelenti. Általában különböző etnikumú és vallású, eltérő anyanyelvű emberek érkeznek egy idegen országba. Az 1989-es történetben viszont németek mentek Kelet-Németországból Nyugat-Németországba, az ország egyik feléből az elválasztott másik felébe. Az NDK nyugatnémet határáról származók gyakorlatilag ezer kilométert utaztak, hogy néhány méterrel odébb legyenek. Mégis nagy kihívást jelentett integrálni ezeket az embereket. Az interjúkban felidézték, milyen nehéz folyamat volt otthonra lelniük az új helyen, még ha minden feltétel adva volt is hozzá. Gyakran szembesültek azzal, hogy nem kívánt személyek, nehezen találtak munkát, és még nehezebben jutottak lakáshoz.
Milyen leckét tanulhatunk még ebből?
A falak bűvöletében éltünk 1989-ben: az egész világ látta, ahogy a fal leomlott, ez óriási dolog volt. Azt hihettük, a kommunizmus összeomlik, és ezzel eljön a demokrácia. A valóságban azonban az átmenet ennél bonyolultabb volt. A nyolcvanas évektől már beszéltek arról, hogy milyen ütemben és struktúrában jöhet létre a demokrácia, hogyan lehet megreformálni a gazdaságot, és milyen menetrend szerint lehet átalakítani a politikai rendszert. Aztán a fal leomlott, és a kezdeti euforikus hangulatot a bonyolult valóság követte – a könyv ezt is vizsgálja.
A magyar határőrök nem kaptak parancsot arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek, ha emberek tömegei érkeznek a határhoz, akár a tömegbe is lőhettek volna. Kimondhatjuk, hogy a saját felelősségükre jártak el?
Pontosan. Amikor a történelemről gondolkodunk, rendszerint makrotörténeti narratívák mentén tesszük, ilyen például, hogy a hidegháború Moszkva és Washington között zajlott. A narratívákban az elit szerepel, ám a történelmet valójában a helyi szereplők írják, az ő történeteik pedig bonyolult erkölcsi döntésekből állnak. Ez a könyvem lényege. A kötetben megjelenő szereplők, a keletnémetek, a különböző szintű magyar állami tisztviselők, a piknikezők és a szervezők mindannyian meghozták saját morális döntéseiket. Mi az, amiért érdemes kockázatot vállalni? Mely értékek fontosak annyira, hogy kockáztassuk az életünket? A határőrök is ezekkel a dilemmákkal küszködtek, és teljes bizonytalanság vette őket körül. Egy politikai átmenet idején ugyanis senki nem tudja, mi a törvény, azt, hogy két hónap múlva érvényes lesz-e az, ami ma érvényben van. Az embereket ilyenkor nem védi a politikai struktúra, kiszámíthatatlan terepen kénytelenek működni.
A piknik végső soron apró döntések eredménye volt, amellyel megingatták az addigra belsőleg megosztottá váló kommunista állam tekintélyét.
Kik voltak a történet keletnémet szereplői?
A könyv megjelenése után rengeteg levelet kaptam olyan olvasóktól, akik ott voltak az események sűrűjében. Mindannyian arról számoltak be, hogy mennyire hihetetlen volt, ami velük történt, azt hitték, hogy a Stasi csapdája volt, és erőszaktól tartottak.