Sokat kellett várni rá, de most bekövetkezik: eltűnik a határ Erdély felé

A magyarországi Ártánd és a romániai Bors nagyközség a szerencsésebb határátkelők közé tartozik: már az év első percében életbe lépő schengeni bővítés előtt sem volt jellemző a fél óránál hosszabb várakozás ezen a szakaszon (inkább Nagykereki felől, az M4-es autópálya irányából).

Természetellenes kettészakítottságnak vetett véget Románia schengeni csatlakozása. Mindkét település (vagyis Bors esetében igazából három falu) megtartotta magyar többségét az előző száz évben. Bors nagyarányú fejlődésen ment keresztül Nagyvárad közelségének köszönhetően, amelytől Ártánd mesterségesen el volt vágva – eddig.

„Ártándról Nagyvárad most tíz-tizenöt perc, az semmi. Aki ott dolgozik a zajban, nagyvárosban, hazajön ide a csendbe, nyugalomba, zöldbe, egy bűnözéstől mentes, biztonságos településre, ahol tud pihenni” – fogalmaz a falu polgármestere, Benkő Sándor lapunk megkeresésére. A község ötszáz fős lakossága az utóbbi időben jó egyharmadával bővült.

A négyezres Bors vezetője, Bátori Géza azt mondja: a folyamatnak megvan a maga gazdasági oka. A munkaerő régóta szívesen áramlik Magyarországról a partiumi nagyvárosba – 

ám a romániai oldalon közben drasztikusan megemelkedtek az ingatlanárak. „Románok és magyarok is szívesen települnek át a határ magyarországi oldalára, ahol ehhez képest olcsók az ingatlanok” – fejti ki kérdésünkre a polgármester, aki nem mellesleg a rendszerváltás óta tölti be ezt a tisztséget a Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben, s maga is nagyvállalkozó. Környékbeli vállalkozásaiban több ezer embernek ad munkát, így az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a borsiak jellemzően nem mennek Nagyváradra, sőt a váradiak jönnek Borsra dolgozni – közli büszkén.

És az ártándiak is persze. A helyközi busz átviszi a határon az embereket, de némely cég maga is indít buszt Váradról vagy épp Borsról. Az ártándi polgármester megjegyzi: mivel náluk is kihalnak az öregek, sok fiatal pedig továbbállt, szerencsés dolog, hogy ennyien átköltöznek, hiszen így a gazdátlanul maradó ingatlanok vevőre találnak, és nem lepusztulnak, mint másutt. Az érkezők mindazonáltal nem nagyon vegyülnek, noha az őslakosságból is húsz-harminc fő ingázik a határon. „A falu életében kis részük szeretne részt venni, velem ők is mind jó kapcsolatban vannak” – mondja Benkő Sándor. Szerinte ez a nagyvárosból hozott mentalitás, hiszen zömmel váradiak jönnek. A Romániából átköltözők kilenctizede magyar, egytizede román, vagyis három-négy család – számolja össze kérésünkre. Egyébként a románokkal sincs semmi probléma: bár nem beszélnek magyarul, a gyerekeik a helyi óvodába járnak, és ők már igen, sőt a kicsik tanítják a szüleiket magyarul – meséli a polgármester.

A természetes folyamatokat mind ez idáig fékezte a határ átjárhatóságának, mondjuk úgy, nem százszázalékos kiszámíthatósága. Mint az ártándi polgármester kifejti, főleg a hazajutással volt baj, vagyis a schengeni zónába való belépéssel. „Mindig kértük, hogy a helyiek kapjanak külön sávot, de eddig nem kaptak, így mi nagyon vártuk a csatlakozást” – teszi hozzá. Borsi kollégája negyed- és fél óra közé teszi a várakozási időt, ami mindennap ingázva megterhelő, noha két határátkelő is tartozott ide. „Most már akadálymentes az átlépés, én is kipróbáltam, elsején átmentem Ártánd felé, senki nem állított meg, minden tökéletesen működött” – számol be.

Az még a határ mindkét oldalán kérdéses, hogy továbbra is ilyen alacsonyan marad-e a bűnözési ráta. „Ettől tartunk kissé, mert itt volt a határőrség, itt volt a rendőrség, végezte a munkáját, ami elrettentő erővel bírt” – fejti ki Bátori Géza. A migránsok megjelenésétől viszont nem tart, mert tömegesen eddig sem volt rá példa; úgy véli, a szerb–román határt elég jól őrzik ahhoz, hogy a jövőben se kelljen tartani a problémától. De ha valami történik, a törvények alapján felállíthatják az önkormányzat alá tartozó helyi rendőrséget, persze reméli, hogy nem lesz rá szükség. A romániai oldalon megnövekedett a mélységi ellenőrzések száma – fűzi hozzá. A rendőrség szúrópróba-szerűen ellenőrzi a gépkocsikat, elsősorban a kamionokat.

A magyarországi oldalon Benkő Sándorék is hallottak hasonló mélységi ellenőrzésekről. Ő is úgy látja, nem baj, „ha céltudatosan ellátják ezt a feladatot, mert szabad, nyitott a határ”.

Végre a szomszédos, de eddig határral elválasztott, zömmel magyar lakosságú települések között is újjáépülhet, immár akadálymentesen, a kapcsolat. Ahogy az mindig is természetes volt.

Nyitókép: Pocsaj és Biharkeresztes között éjfélkor Magyar Levente államtitkár kíséretében határ menti falvak polgármesterei vágták át ünnepélyesen a láncot a két ország között. 
Fotó: MTI/KKM/Király Márton