Ez már visszavonhatatlan: betört a világpolitikába Elon Musk

Felbolydult a világpolitika azzal, hogy Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást. Visszatérése megrengette a világot, különösen a nyugati fertályát. Kormányok és kormányfők buktak meg, tech-óriásvállalatok engedtek a cenzúrájukból – pedig a megválasztott elnök hivatalba lépéséig még hátravan néhány nap.

Emellett fontos, látványos és tanulságos folyamat bontakozott ki azzal, hogy Elon Musk, a világ leggazdagabb embere nyíltan, teljes mellszélességgel Donald Trump mellé állt, ő pedig ígérete szerint az állami bürokráciát megreformáló feladattal bízta meg.

Ki is Elon Musk? Hetilapunk korábban címlapsztoriban mutatta be pályaívét, nevével pedig napi szinten találkozhatunk a nemzetközi sajtóban. A dél-afrikai születésű, 53 éves Elon Musk fiatalkorában az Egyesült Államokba ment tanulni és vállalkozni, a kilencvenes évek óta pedig a kaliforniai Szilícium-völgy technológiai forradalmának egyik élharcosa, majd legvagyonosabb nyertese lett. Mindezt legnagyobbrészt saját erejéből, saját ötleteivel, vállalkozásaival és emberfeletti munkatempójával érte el. Elektromosautó-gyára, a Tesla a világ egyik legértékesebb vállalata lett;

 más cégeiben pedig a biotechnológiával, a robotikával és a mesterséges intelligenciával foglalkozik. Saját internetsugárzó Starlink műholdjai támogatják Ukrajnát az Oroszország elleni harcban, de a Krím fölött lekapcsolta őket, nehogy az ukránok a segítségükkel atomháborút robbantsanak ki.

Cégei többségét mikromenedzseléssel működteti, a fejlesztésekben sokszor az ő személyes műszaki, tudományos és vállalkozási ötletei valósulnak meg – a legtöbb esetben a legnagyobb sikerrel. Időközben pedig megvette a nyugati világ legbefolyásosabbá vált nyilvános fórumát, a Twittert, amit X-re átnevezve skrupulusok nélkül a saját szolgálatába állított.

Elon Musknak több nőtől eddig tizenkét gyereke született. Végső életcélja az emberiség eljuttatása a Marsra, ő ott szeretne majd meghalni (de nem rakétával becsapódva, teszi hozzá mindig).

A Forbes szerint ekkora vagyona még soha senkinek nem volt a mérések és becslések kezdete óta.

Innen nézve nem meglepő, ha a modern kor krőzusa az egész világot a játszóterének tekinti – legújabban pedig már a világpolitikába is beszállt, méghozzá jókora lendülettel.

Musk egyik célpontja Németország lett, ahol cége, a Tesla hatalmas gyárat üzemeltet Berlin mellett. A politikussá váló üzletember fogta magát, és megírta a Die Welt lapba, hogy szerinte az Alternatíva Németországért (AfD) párt a németek „utolsó reménysugara”, mert „politikai realizmust képvisel, és ez sok németnek szimpatikus, akik úgy érzik, a hatalom nem törődik az ő aggodalmaikkal”. Arról is írt: „Az AfD az aktuális problémákkal foglalkozik politikai korrektség nélkül, amely gyakran elhomályosítja az igazságot.” Kiemelte: a párt szem előtt tartja a német kultúra megőrzését, és a biztonságot helyezi előtérbe bevándorláspolitikájában. Végül megjegyezte: „Németország hagyományos pártjai kudarcot vallottak. Politikájuk ára a gazdaság stagnálása, a társadalom felbolydulása és a nemzeti identitás elhomályosodása lett.” Mindezek tetézéseként Elon Musk maga készített interjút Alice Weidellel, az AfD társelnökével az előző héten, kiemelt platformot adva a német nyilvánosságban elhallgatott, háttérbe szorított pártnak.

A többi német politikai erő hetek óta tombol. A megbukott kormány szóvivője szerint Elon Musk befolyásolni próbálja a szövetségi választást a bejegyzéseivel és a cikkeivel. Lars Klingbeil, a Német­országi Szociáldemokrata Párt (SDP) társelnöke egyenesen Vlagyimir Putyin orosz elnökéhez hasonlította a tevékenységét. Friedrich Merz, a választási győzelemre esélyes Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője pedig arról beszélt: „A nyugati demokráciák történelmében nem emlékszem egyetlen hasonló esetre sem választási kampányba való beavatkozás terén baráti ország részéről.” (Hozzátehetjük: lehet, hogy Merz nem ismeri elég jól például a kortárs magyar politikatörténetet.)

A megállíthatatlan Musk egy másik nagyhatalomban, az Egyesült Királyságban is hullámokat kelt. A tavaly nagy fölénnyel választást nyerő baloldali kormány ez idáig különösebb botrányok nélkül, kényelmesen gyakorolhatta a hatalmat, Musk vehemens kritikasorozata viszont magyarázkodásra késztette. Az amerikai multimilliárdos egyrészt a véleményszabadság korlátozásával, másrészt fontos információk elhallgatásával és súlyos bűnügyek eltussolásával vádolja a brit kormányt és államrendet. Az X-en egyenesen azt vetette fel, hogy nem kellene-e az USA-nak „felszabadítania az Egyesült Királyságot a zsarnoki kormánya alól”.

A kritikák főleg a kilencvenes évek végétől másfél évtizeden át tartó rotherhami nemierőszak-hullám kapcsán érkeztek Musktól. A briteket megrázó bűncselekmény-sorozatban főleg pakisztáni hátterű férfibűnbandák fehér gyereklányokat cserkésztek be: brutális bánásmód, csoportos nemi erőszak, kényszerházasság, korrupció, zsarolás egyaránt előfordult. A kritikák szerint a hatóságok nem tettek meg mindent az összetett ügy felderítéséért és megtorlásáért – sőt jellemzőbb reakció volt a félrenézés és a szőnyeg alá söprés –, s a szálak a legfelső körökig vezettek. Musk és mások a kormányfőt, az akkoriban egy ideig vezető országos ügyészként dolgozó Keir Starmert is felelősnek tartják az ügyben, s a vizsgálatok újranyitását követelik. Mi több, Musk szerint új választást kell kiírni, mert meglátása szerint az országot polgárháború fenyegeti, a kettős mérce pedig megosztja a társadalmat. A kormányfő és a baloldali politikusok hazugságnak nevezik Musk állításait, és a németekhez hasonlóan ők is visszautasítják a techmilliárdos hangos beleszólását a helyi politikába.

A politizálásra és a hatalmi játszmák ízére láthatóan rákapó Musk viszont nem áll meg más országok baloldali vezetésének kritizálásánál. Meglepő húzásként közölte, hogy az általa eddig támogatott Nigel Farage-t, a brexitpárti mozgalom veteránját nem tartja megfelelőnek a brit rendszerkritikus Reform UK párt vezetésére. Ellenben kiállt Tommy Robinson szélsőjobboldali aktivista mellett, aki éppen börtön­büntetését tölti. Ezzel a hozzá jó ideje közelebb álló nemzetközi jobboldal belső erőviszonyait is megpiszkálta a saját szájíze szerint.

És ugyanez történik választott hazájában, az Egyesült Államokban is. Az amerikai baloldaliak és liberálisok már megszokták, hogy az évek során esküdt és hangos ellenségükké vált, most viszont Musk – még Trump hatalomátvétele előtt – 

A vita tárgya az USA-t egy évszázada naggyá és világelsővé tevő agyelszívást szolgáló vízumok ügye volt: a H-1B vízumprogram segíti, hogy a legképzettebb külföldi munkavállalók, szakemberek az amerikai vállalatok meghívására az országba érkezhessenek dolgozni, és akár ott is maradhassanak. Az új jobboldal, a nemzeti-populista mozgalom népszerű képviselői a felerősödő migrációellenességet erre is kiterjesztenék, és megszüntetnék a programot. Erre viszont éles elutasítással reagált Elon Musk, aki maga is dél-afrikai diákként került az USA-ba, és csinálta meg a szerencséjét.

„Az ok, amiért az USA-ban vagyok sok kritikus személlyel együtt, akik felépítették a SpaceX-et, a Teslát és az Amerikát erőssé tevő vállalatok százait: a H-1B – közölte Musk. – Fogjátok vissza és basszátok arcon magatokat. Háborúba megyek ezért, amit a magatokfajták még csak meg sem értetek.” Kőkemény szavaira aztán kőkemény kritikával reagált a trumpi jobboldal több képviselője is. Steve Bannon, az új jobboldal egyik véleményvezére azt üzente vissza: „le fogjuk tépni az arcodat” a vízumvitában. Az ügy odáig fajult, hogy az elnökségre készülő Donald Trumpnak is meg kellett szólalnia – méghozzá Elon Musk pártjára állva, mondván, ő maga is mindig támogatta a vízumprogramot.

Elon Musk politikai aktivizálódását egyesek széles vigyorral és pattogatott kukoricával, mások mély aggodalommal, megint mások pedig hümmögő töprengéssel fogadják – egy meg nem választott, nem politikus személyiség ilyen mértékben és lendülettel talán még soha nem szólt bele a világpolitikába, jelentős szuverén országok belügyeibe. És ennek a magatartásnak Musk esetében talán még csak az elején járunk. Hogy az eddigi fő felforgató Donald Trump elnökként hogyan fogja majd kezelni a maga mellé vett önjáró, nála százszor vagyonosabb Elon Muskot, az a közeljövő hangosnak ígérkező zenéje lesz.

Nyitókép: Elon Musk egy tavalyi Trump-kampányeseményen. 
Fotó: AFP/Angela Weiss