Lázadók és ami ezután jön; Szíria sorsa a magyarok jövőjére is kihat – szakértő a Mandinernek!

Nyitóképen lázadól Aleppó városában. Fotó: Rami Alsayed / NurPhoto / NurPhoto via AFP

***

November végén a lázadó erők, köztük a jelenleg legaktívabb Hayat Tahrír al-Sham (HTS) váratlan támadást indítottak, és három nap alatt elfoglalták Aleppót, az ország második legnagyobb városát. A szíriai kormányerők képtelenek voltak védekezni, menekülőre fogták. A lázadók tovább nyomultak dél felé, és december elején heves harcok után elfoglalták Hama, majd Homsz városát, december 7-én pedig bevonultak a fővárosba, Damaszkuszba is.

Bassár el-Aszad elnök Moszkvába menekült, ahol menedéket kapott. Azt tudjuk, hogy

Például, hogy vajon kik ezek a lázadók, mennyire radikális iszlamisták a valóságban, mi lesz a sokszínű Szíria sorsa – elvégre az eddig uralkodó alavitákon túl keresztények és kurdok is nagy számban élnek itt, a lázadókat vezető Abu Mohammed al-Dzsolani pedig a térséget szinte elpusztító Iszlám Állam harcosa is volt. Vagy éppen mi lesz ennek a nemzetközi dimenziója? Elvégre a törökök és az izraeliek is megindultak az összeroppanó ország ellen, elméletileg saját nemzetbiztonsági céljaik elérésére, gyakorlatilag pedig olyan helyeken tűntek fel például izraeli tankok, ahol ötven éve nem volt erre példa.

Aszadék hadserege alig egy-két hét alatt összeomlott, kik tudták végül kiütni a nyeregből?

Tucatnyi felkelőcsoport működött az elmúlt években Szíriában; akik most a legsikeresebbek voltak, az a hírekben is említett HTS. Őket egyébként az elmúlt években Aszadéknak orosz segítséggel sikerült visszaszorítani Ildíb tartományba, ahol 4-4,5 millió ember fölött regnálva éltek túl, és működtettek egyfajta kormányzatot és persze egy fegyveres csoportot, amelynek gyökerei az al-Kaidából erednek. Ám Dzsolani szakított vele 2016-ban, és azt hangoztatta, hogy ő csak a szíriai célokat szeretné megvalósítani és a globális célokat, például az Iszlám Állam célját, vagyis egy iszlám kalifátus megalapítását a háttérbe szorítja. Ők voltak – egyébként török támogatással – a legerősebbek, de nem voltak egyedül, hasonló hátszéllel a Szíriai Nemzeti Hadsereg is csatlakozott, s még mások is. 

Sokan attól tartanak, hogy ez egy Iszlám Állam 2.0 kezdete, Dzsolaninak is van ilyen sötét folt a múltjában.

A szervezet maga mérsékeltebbnek mutatja magát, más kérdés, hogy ez igazából csak egy taktika, hogy nemzetközi elismerésre tegyenek szert, avagy egy valódi folyamat. A térségben nincsenek pozitív tapasztalatok semmilyen iszlamista kormánnyal, már önmagában az is vörös posztó, ha egy kormányzat az iszlám alapelvekre hivatkozik. Nem véletlenül buktatták meg 2013-ban az Egyiptomban kormányzó Muzulmán Testvériséget, de Izrael sem hisz a mérséklődésben, hiszen korábban a Hamásszal kapcsolatban voltak ilyen remények, amelyek tavaly október 7-én szertefoszlottak. A törökök mellett egyébként Katar támogatja a HTS-t, utóbbi főleg pénzzel. Európában meg van egy nagy várakozás, hogy Szíriába vissza lehet telepíteni a menekülteket, és a menekültkérdés rendeződik – így jó kérdés, mennyire hunynak szemet a kormányzat jellege fölött, ha erre sor kerülhet. A török szempont egyértelmű, 3-4 millió menekültet szeretnének visszatelepíteni, ez eddig önkéntesnek mondott módon ment, most azonban jöhetnek a nem önkéntességen alapuló módszerek is.

Ha csak nem indul el egy még újabb menekülthullám az eddigi kivételezett rétegekből, hiszen voltak a hatalom által kedveltebb és kevésbé kedvelt csoportok, s most fordulhat a kocka.

Az eddig a hatalomban és a fegyveres erőkben felülreprezentált alaviták, akik a Földközi-tenger partján élnek, a lakosság 12 százalékát teszik ki, és most pozíciókat vesztenek. Kérdés, hogy a HTS-irányította új rezsim mennyire tudja majd őket integrálni. De van egy olyan félelem, hogy megismétlődik, ami Irakban történt 2003 után, ahol a szunnita Szaddám Husszein és klánja vezette az országot, majd a bukása után a szunnitákat ezért kirekesztették a hatalomból. Mindeközben Szíria fele az ENSZ-jelentések szerint vagy élelmiszer- vagy ivóvíz-hiányban szenved, katasztrofális a gazdasági helyzet, az ipar nem létezik, az ország átállt a kaptagon nevű dizájnerdrog előállítására, vagyis képtelen lesz eltartani még több embert óriási külső támogatás nélkül.

Ha Törökország és Katar pénzelte a lázadást, kisegíthetné az új rendszert is.

Ez óriási összeg, messze nagyobb, mint amit a szervezeti támogatás felemésztett, a legszerényebb becslések is 400 milliárd dollárra rúgnak (ez Magyarország kétévi GDP-je – a szerk.), amit semelyik fél nem akar belepumpálni Szíria újjáépítésébe egy kétes stabilitású, még ki sem épült rezsim alatt; ez nem a Gázai-övezet a Hamásszal, ez sokszor akkora népesség és százszor akkora terület. Itt Európa az egyik nagy kérdés. A briteknél most latolgatják, hogy levegyék-e a HTS-t a terrorista szervezetek listájáról. Hiszen akkor Szíriát biztonságos országnak lehet minősíteni, megállítani a további migrációt, és megkezdeni akár a menekültek visszatérésének segítését.

Vissza akar-e térni egyáltalán valaki?

Ez igen kérdéses, hiszen a polgárháború esetleges vége egy dolog, de van, akiknek a rezsim által elkobozott házukban már egy másik család él, vagy még rosszabb esetben a helyén már egy bombatölcsér tátong. Európából szerintem nem akarnak majd visszamenni, Törökország azonban nyúlhat drasztikusabb eszközökhöz is.

Mi a helyzet a keresztényekkel? Rájuk milyen sors vár az új „HTS-Szíriában”?

A keresztények nagy számban elhagyták az országot, a korábbi tíz százalékosról két-három százalékra csökkent az arányuk. Dzsolani nem bírálta élesen a keresztényeket, arra hivatkozott, hogy az iszlám is a „könyv népeként” ismeri el a keresztényeket, és támogatja a szabad vallásgyakorlást, de óvatos lennék ebben a kérdésben, hogy ez mennyire szól kifelé; hiszen az általános tapasztalat nem ez. A szervezet egyébként elhatárolódik az Iszlám Állam keresztényellenes narratívájától, és Ildíbben nem üldözték a keresztényeket, de ott nem is volt túl sok belőlük. Az alaviták vannak igazából a legrosszabb helyzetben.

S a kurdok?

A kurdok fő célja az autonómiának a hosszú távú megőrzése. Ehhez az kellene, hogy Irakhoz hasonlóan egy föderális alkotmány szülessen, ami lehetővé teszi autonóm területek meghatározását – no de a HTS-t a törökök támogatják, Törökország meg nem örülne egy ilyen koncepciónak. S a felkelőcsapat részéről sem övezi rajongás az ötletet. Attól függ persze, hogy lesz-e valamilyen ajánlat a HTS részéről a kurdok felé, illetve, hogy mekkora amerikai segítségre – vagy éppen közönyre – számíthatnak, mert például a Szíriai Demokratikus Erők mögött a Pentagon támogatása áll, ők fegyverezték fel a kurdokat eredetileg az Iszlám Állam ellen. Hogy érdekli-e Donald Trumpékat majd Szíria, az kérdés – meggyőződésem szerint nem annyira. A Biden-kormányzat utasítást adott légicsapásokra az országban most, és van mintegy 900 katona, akik az Iszlám Állam ellen érkeztek, de szerintem őket akár ki is vonják majd. Amerikát szoros szövetségese, Izrael biztonsága érdekli, ilyen szempontból Irán meggyengülése pozitív, de nem szentelnek neki kiemelt figyelmet, amíg nem váltja ki valami probléma.
Izrael éppen mélységében nyomul be Szíria területére, olyan helyekre, ahol ötven éve nem járt. Mi az ő szerepvállalásuk ebben a helyzetben?

Nyilván vannak aggodalmaik Szíriával kapcsolatban. Persze, rövid távon a Hezbollah számára nem mennek olyan zavartalanul a fegyverszállítmányok, de például nem tudni, mi lesz a Szíria területén lévő vegyi fegyverekkel, ha a felkelők kezébe jutnak, ezért is hajtott végre a zsidó állam megelőző csapásokat, és foglalta el a Golán-fennsík pufferzónaként szolgáló szír falvait.

Igaz, a HTS Irán-ellenes, örömünnepet tartottak, amikor Haszan Naszr Alláhot, a Hezbollah vezetőjét az izraeliek megölték. Tehát vannak közös pontok. És Dzsolani is egyelőre pozitív dolgokat mond Izraelről, a térségben a harmonikus együttélésről beszél. Viszont Izraelnek kettővel előre kell gondolkodnia ebben a térségben, és számolni más lehetőségekkel – egy iszlamizálódó kormányzattal vagy éppen egy újabb polgárháborúval.

Iránt mennyire rázták meg a történtek?

Az egyik álláspont szerint ezzel végleg meggyengült „az ellenállás tengelye”, mások szerint reziliens szervezetek, hálózatok az iráni proxyk, és csak idő kérdése, hogy újra megerősödnek. A lázadók gyors diadala mindenkit meglepett, a perzsa állam katonai tanácsadói, esetleg csapatai is jelen voltak ugyan sokáig Szíriában, de ezeket az elmúlt hónapokban kivonták innen. De még mindig jobban ragaszkodtak a térségbeli befolyásukhoz Aszad személyén keresztül, mint Oroszország, amelynek hosszú távú érdekei inkább a szíriai pozíciók megőrzéséhez kötődnek, amit le tud boltolni a felkelő csoportokkal is.

A tartúszi bázis itt a kérdés?
Igen, a kikötő pedig nélkülözhetetlen Moszkvának, mert Oroszország Afrikában egy elég markáns tevékenységet folytat, és azért ehhez nélkülözhetetlen. De arról már a HTS is nyilatkozott, hogy Oroszországgal is szívesen együttműködnek – ilyen szempontból ügyesek.

Mi lehet magyar szempontból a változás a szíriai rezsimváltás kapcsán?

Hazánk számára három fontos szempont van, az egyik a migrációs nyomás csökkentése.

A másik pedig, hogy a magyar kormány elkötelezett Izrael támogatása mellett, tehát nem örülne, ha tovább destabilizálódna Szíria. A harmadik pedig a kelet-mediterráneumi együttműködés gazdasági téren. Ebben a térségben jelentős gázkészletek vannak, Szíriában viszont még ezek feltárását is gátolta a polgárháború, nem hogy a kitermelését.

De ehhez először a konfliktus lezárására van szükség.