Elég „a merénylő is ember” buta cinizmusából!

Nyitókép: MTI/EPA/Filip Singer

„Mert pontosan kell látni, hogy eme borzalomnak, mely immáron évek óta rendszeresen jelentkezik – Berlin, London, Párizs, Nizza, Barcelona, hogy csak néhányat emeljünk ki –, valós célpontja a keresztény hitünk. Olyanok teszik »dolgukat«, akik visszaélnek a kereszténység befogadó irgalmával. Megelőzés, megelőzés és megelőzés! Csak ezzel a logikával lehet elejét venni, hogy hozzászokjunk és közömbössé váljunk az ilyen támadásokkal szemben. A politikusok ne látnák, a speciális szakmák ne figyelmeztetnék őket minderre? Vagy ők mégis csak politikusok, pontosabban irgalom és lelkiismeret nélküli emberek?

Ismét történt merénylet, megvan az elkövető, de sehol egy felelős. Idősebbek még emlékezhetnek, hogy ismertünk oly kort, úgy 20-25 évvel ezelőtt, amikor rendkívüli esemény után politikusok, vállalva a felelősséget, legalább lemondtak, ha nem is vonultak bíróság elé. Magdeburg viszont hű képet ad a jelen politika erkölcsi állapotáról.

Öt ember – köztük egy kisgyerek – halt meg és több mint kétszázan megsérültek. Bűnük csak az volt, hogy a szerető Jézus születését hirdető rendezvényen vettek részt, miközben egy »befogadott« – hazájában egyébként körözött bűnöző – bérelt gépkocsival a békésen sétáló emberek közé hajtott. Őrült, bűnöző vagy fanatikus muszlimhívő, számít ez egyáltalán tette elkövetése esetén? Egy viszont számít. Ki kell végre mondani, hogy elég volt a félreértett emberségből, a liberális bugyutaságból, »a merénylő is ember« cinizmusából. Fogalmazzunk egyértel­műen, hisz egy gyilkos áll majd bíróság elé, akit várhatóan csak börtönbüntetésre ítélnek. És kérdés: a börtön elég visszatartó erő lesz az újabb merényletre készülők számára? Ne feledjük, mindjárt itt a szilveszter éjszakája, ami mostanság sok európai országban nem múlik el az évet vidáman búcsúztató tömeg elleni támadás nélkül.

Vajon hogyan érezhet az a leendő tárgyaló bíró, aki egy Magdeburg méretű kisvárosban könnyen lehet érintett családilag, barátilag vagy csak ismerős útján, és ebből következően még komolyabb erkölcsi háttérrel rendelkezhetne ahhoz, hogy visszatartóbb ítéletet hozzon. De ő csak egy bíró, nem politikus, nem szabályok alkotója, mint

azok az elvetemült városi, tartományi, országos szintű illetékesek, akik közül senki fel sem ajánlotta lemondását a tragédia következtében. Ami még dühöt fokozó, hogy a megelőzés kérdése a politikusok szerint csak rendőrségi ügy. »Több betonszigettel kell körbevenni a rendezvények helyszínét, a biztonság érdekében!« No, nem cinizmusból vagy gúnyból mondják a képünkbe, hanem vérlázító ostobaságuktól vezérelt meggyőződéssel.”