Nem akárhonnan méltatták a magyar kormány konnektivitását!

Nyitókép: Pixabay

Az Energia Charta Egyezményt (ECT) az 1990-es években kötötték, hogy segítse a határokon átnyúló energetikai együttműködést. Ez a szerződés most válaszúthoz érkezett. Bár eredeti célja az volt, hogy befektetéseket csalogasson a volt kommunista országokba, egyre többet kritizálják. 2017-ben modernizációs folyamat indult el, és 2022 júniusában fogadták el a javított szöveget. Az MCC, a HAA és az ESSEC Business Iskola most konferenciát szervezett az egyezmény modernizálásának folyamatáról. Atsuko Hirose, az ECT Titkárság ügyvezető elnökét kérdeztük!

*

Miről szólt kezdetben az ECT szerződés?

A szerződés létrejöttének célja a Szovjetunió országaiba és a kelet-európai országokba irányuló befektetések ösztönzése volt a berlini fal leomlása után. Abban az időben lendületet kapott az a törekvés, hogy segítsék ezeket az átmeneti gazdaságokat, hogy több beruházás valósuljon meg. Rengeteg olyan energetikai infrastruktúra volt, amely akkoriban elavult volt, és beruházásra szorult. A beruházások ösztönzése érdekében tehát szükség volt egy jogi infrastruktúrára. A szerződés európai kezdeményezésként indult. A szerződés konkrét célja a beruházások előmozdítása és védelme, valamint a tagországok közötti hosszú távú együttműködés elősegítése. Így az eredeti tagországok között szerepelt az összes európai ország, valamint a volt keleti blokk országai, de az USA, Kanada, Japán és Mongólia is részt vett benne. Az energiával foglalkozó multilaterális szerződések közül ez a legszélesebb körben alkalmazható.Az eredeti charta célja az volt, hogy elősegítse a beruházások áramlását és védje a beruházásokat, hogy a szükséges beruházások megvalósulhassanak. A befektetések előmozdítása érdekében a befektetőknek bizonyos fokú kiszámíthatóságot kell biztosítaniuk abban a környezetben, amelybe befektetnek. 

Az egyezményt éri kritika is manapság.

A kritika, úgy gondolom, abból a tényből ered, hogy eredetileg, mivel ennek a szerződésnek a keletkezése az 1990-es évekre nyúlik vissza, akkoriban az energiaformák túlnyomórészt szénhidrogének, olaj és gáz voltak, de azóta fejlődés tapasztalható a felhasználható energiaforrásokban, például a megújuló energiaforrásokban, mint a szél, a napenergia. Jelenleg nagy hangsúlyt fektetnek a hidrogénre, mint új energiaforrásra, de az eredeti szerződés nem utalt kifejezetten például a hidrogénre. Így a technológiai fejlődés tükrözése érdekében a szerződés rövidesen a hidrogén, a biogáz, a biomassza, az ammónia felhasználását, valamint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás tevékenységét (carbon capture) is magában foglalja. 

 Az ECT alapján indított ügyek többsége most megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos, és a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó vállalatok nem olyanok, mint a Shell. Ezek kisebb szereplők, és nagyobb védelemre van szükségük, hogy több megújuló energiába történő beruházás valósuljon meg, ami összhangban van a Párizsi Megállapodással, amely az energiaátállás irányát jelöli ki a világban. Úgy gondolom, hogy a mi szerződésünk alkalmas arra, hogy megbirkózzon ezekkel a kihívásokkal. Összhangban van a Párizsi Megállapodás céljaival, különösen akkor, ha korszerűsítik, ami remélhetőleg a jövő héten megtörténik. Tehát nem hiszem, hogy tényleg van ok a kritikára, de ha egyszer kialakult egy bizonyos benyomás, és ez valamilyen módon eszkalálódott, és bekerült az emberek tudatába, akkor nagyon nehéz ezen változtatni.

Hogyan segíti majd a szerződés a külföldi befektetéseket?

Európán kívül fejlettebb technológiák lehetnek, vagy fordítva, ha az európai cégek szeretnének befektetni ezekben a más külföldi országokban, például az orosz inváziót követően az energiaforrások diverzifikálásának igényével. Európa korábban nagymértékben függött az orosz gáztól, de kénytelenek voltak diverzifikálni. Most tehát az energiaforrások geopolitikai diverzifikációja nagyon fontos, és ennek egyik lehetséges módja, hogy a Kaszpi-tenger térségéből vagy Közép-Ázsián keresztül további energiaforrásokat szerezzenek. Tehát akár az EU-n kívüli, akár az EU-ba érkező külföldi befektetésekről van szó, a Szerződés által védelmet akarnak majd élvezni.

Eközben a tengeren túlon sokan a „decoupling” gondolatát képviselik. Egyetért ezzel?

Meg kell nézni a valóságot. Világos, hogy az elszigetelődéssel és a kapcsolatok megszakításával semmilyen előnyt nem lehet nyerni. A lehető legnagyobb mértékben fenn kell tartanunk a kapcsolatokat. És ez a kereskedelem egyik alaptétele. A kapcsolat fontos. Teljesen egyetértek Marosvári Csaba helyettes államtitkár úr kijelentésével, miszerint

Az ő nézetei tökéletesen összhangban vannak a mi szerződésünk elvével. Semmit sem nyerhetünk a merkantilista kereskedelempolitikával, például a vámok megállapításával. Jobb, ha megpróbáljuk elérni, hogy az energia, a kereskedelem és a beruházások szabadabban áramolhassanak, ami történelmileg bizonyítottan növeli mindenki jólétét. Ez mindenki számára előnyös. Bizonyos értelemben ez a közgazdaságtan első leckéje, ezért nem értek egyet a „decoupling” gondolatával. Szívet melengető a magyar kormány kiállása egyezményünk mellett. Szerintem a konnektivitás a fontos.