A palicsi tanácsülésen aláírt 12 ágazati együttműködési megállapodás jól tükrözi a magyar–szerb együttműködés dimenzióit. A magyar–szerb kapcsolatok hagyományosan feszültek és konfliktusokkal teliek voltak korábban, ám az elmúlt 10 évben virágkorukat élik: ez elsősorban annak a politikai megbékélésnek köszönhető, ami a történelmi sérelmeken való felülemelkedéssel új alapokra helyezte a kapcsolatrendszert. A magas szintű politikai kapcsolatok kedvező klímát teremtettek a gazdasági együttműködéseknek a két ország között, amelyből aztán a lakosság is profitálni tud. Ebben az értelmezésben a politikai kapcsolatok rendezése magával hozta a gazdasági kapcsolatok elmélyítését is, amely pozitív erővel hat a kétoldalú kapcsolatok társadalmi megítélésére.
A közös múlt terhelt emlékeit hátrahagyva sikerült normalizálni a kétoldalú kapcsolatokat, melyhez elengedhetetlen lépés volt a magas szintű politikai kapcsolatok megfelelő szintre hozása. Ebben a folyamatban fontos szerepet kapott a felismerés arra vonatkozóan, hogy a magyar és a szerb érdekek, értékek sok tekintetben mégsem olyan különbözőek, sőt, sokszor megegyezők is lehetnek. Budapest és Belgrád egyaránt nemzeti érdekeken alapuló külpolitikai irányvonalat képvisel, megfigyelhető a kiegyensúlyozó, Nyugat és Kelet felé egyaránt kapcsolatokat fenntartó politikai törekvés. A kapcsolatok ,,aranykorát” tükrözi Aleksandar Vučić szerb elnök egy októberi interjúja, ahol legfőbb politikai hagyatékának nevezte a szerb–magyar kapcsolatok felvirágoztatását és Magyarországot Szerbia legszorosabb európai barátjának és szövetségesének nevezte. Ennek természetesen a vajdasági magyar, illetve a magyarországi szerb közösség is előnyét élvezi, politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. A magyar–szerb megbékélési folyamatban a 1 Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) is jelentős szerepe volt, amely lehetővé tette annak a bizalmi légkörnek a kialakítását, amely ma megalapozza a két ország stratégiai partnerségét.
A megfelelő politikai klíma rakta le a gazdasági kapcsolatok kereteit is mint a szerb–magyar viszonyrendszer másik allappillérét. Az élénk gazdasági kapcsolatokat a kétoldalú kereskedelem folyamatos, dinamikus bővülése jellemzi. Ennek volumenét mutatja, hogy míg 2015-ben a Szerbiába irányuló magyar termékexport 1,2 milliárd euró volt, addig 2022-ben hazánk szerb külpiaci tevékenysége elérte a 3,4 milliárd eurót. A globális turbulenciák, a világgazdaságban zajló átalakulások negatív hatást gyakoroltak az európai gazdaságra is, így a tavalyi évben a Szerbiába irányuló magyar export mindössze 2,7 milliárd volt, mely azonban továbbra is több mint a COVID éveiben realizált érték. A tavalyi magyar exporttevékenység visszaesése azonban nem csökkenti Belgrád értékét a magyar gazdaság növekedési stratégiája szempontjából – Budapest nyugatbalkáni kifektetéseinek (OFDI) a kétharmada déli szomszédunknál koncentrálódik, így Szerbia nemcsak fontos politikai, de kiemelt gazdasági partnere is hazánknak. A legjelentősebb szerbiai magyar vállalati jelenlét az OTP Csoport tevékenysége; OTP banka Srbija rendelkezik a legnagyobb piaci részesedéssel a szerb hitelezési piacon. Szerbia gazdasági vonzóságát a politikai kapcsolatokon, földrajzi közelségén túl a vajdasági magyar kisebbség jelenléte is fokozza, a Vajdaság már az újonnan megjelenő pénzügyi támogatások, ösztönzők előtt is népszerű befektetési, illetve kifektetési célterület volt. A kereslet-kínálat elv alapján érthetővé válik tehát, hogy a Vajdasági Gazdaságfejlesztési Program, a HEPA Nyugat-Balkáni Beruházási Támogatása, illetve a NyugatBalkáni kétoldalú infrastrukturális projekt-előkészítési programjai, továbbá a Közép-európai Gazdasági Fejlesztési Hálózat megjelenése egyfajta reakció volt az egyébként is aktív magyar vajdasági gazdasági jelenlét további fokozására.