Amerikai kutató: Ha Trump komolyan gondolja a nemzeti átalakulást, akkor Budapestről kellene inspirációt merítenie
A magyar miniszterelnök politikai pályája ugyanis egyértelműen előrevetítette Trumpét, véli Michael O'Shea.
A konzervatívok hosszú ideje vesztésre állnak a kultúrharcban, de Donald Trump újabb győzelme fordulatot hozhat.
Nyitókép: Pillanatkép a hőskorból: Pride-felvonuló San Franciscóban 2017-ben
Fotó: AFP/Josh Edelson
Számos alkalommal írtunk már arról, hogy az előző évtizedben a woke ideológia a kultúra, a vállalatok, a tudomány és a politika világát is átitatta az Egyesült Államokban. A 2010-es évek második felétől kezdve minden az identitásról szólt: aki valamilyen kisebbséghez tartozott, az a jók csoportjába került, aki a többséghez, az pedig a rosszakéba. A fehér férfiak lettek a fő bűnösök, minden társadalmi igazságtalanság okozói, a kisebbségek pedig társadalmi pozíciójuktól függetlenül áldozatként lettek beállítva. Az „elnyomó” csoport tagjainak az egyetlen kiút a szövetségesi szerep felvállalása volt, amelynek cárja maga Joe Biden volt, aki idős fehér férfi létére az amerikai történelem legprogresszívabb elnöke lett. Mindenki alkalmazkodni próbált: a cégek Pride-hónapot ünnepeltek és meghirdették sokszínűségi programjaikat, Hollywoodban minden forgatókönyvbe beleírták a társadalmi igazságosság üzenetét, a politikusok pedig mindent megtettek, hogy szövetségesnek legyenek tekintve. Mindeközben azonban a társadalomban ellenállás kezdett kibontakozni.
Joe Biden és kormánya sok területen behódolt a woke ideológiának. A kormányzat kiemelt helyen kezelte a transzügyeket, és rendeletekkel arra kötelezte a szövetségi intézményeket, hogy rendeljék alá magukat a genderideológiának. Biden szóban és tettekben egyaránt jelezte a progresszív nézetek iránti elkötelezettségét, például 2024-ben húsvétkor is megünnepelte a „transzláthatóság napját”, és rendszeresen meghívott transznemű influenszereket a Fehér Házba. Egy ilyen alkalommal a déli pázsiton, azon a helyen, ahol az elnökök az ünnepélyes szerződéskötéseket szokták bejelenteni, egy transzaktivista kivillantotta műmelleit, mert elmondása szerint „meg akarta élni a saját igazságát”. Biden hivatali éveit jellemzi az is, hogy kormányában feltűnt egy nembináris atomenergia-ügyi tisztviselő, akit azért kellett meneszteni, mert bőröndöt lopott a reptéren, illetve ott volt az egészségügyi miniszterhelyettesnek kinevezett transznemű Rachel Levine is.
A woke aktivisták a nyelv átalakításával megpróbálták a valóságot is átformálni: nemteleníteni kezdték a szavakat, „dekolonizálni” próbálták a kifejezéseket. A transzideológiára hivatkozva vezető közéleti személyek azt állították, hogy nem tudják definiálni, mi az a nő. Ezt állította például Ketanji Brown Jackson, akit Joe Biden jelölt a legfelsőbb bíróság bírójának. A médiumok, még a tudományos lapok is kezdtek úgy hivatkozni a nőkre mint „méhhel rendelkező személyekre”, mondván: ha nőnek nevezik őket, azzal diszkriminálják azokat a „transznőket”, akiknek nincsenek női nemi szerveik. Ez zajlott éveken keresztül.
Azt, hogy közel sem a teljes társadalom volt fogékony az ideológia iránt, az üzleti világ fiaskói is mutatják.
Több vállalat bevétele visszaesett, miután beemelte a woke-ot hirdetéseibe – ez történt például a Gillette-tel és a Bud Light sört gyártó AB InBevvel is.
Politikai szinten a republikánus államok tiltakoztak és törvényi szinten igyekeztek fellépni. Idővel a jobboldal zászlajára tűzte a woke-izmus elleni harcot, amit a lakosság jelentős része jól fogadott. Az idei tekintélyes republikánus győzelem után sokan kifejezték reményüket, hogy 2016-tal ellentétben, amikor Donald Trump érkezése megerősítette a progresszívokat, ezúttal talán leáldozhat a woke-nak.
Vannak arra utaló jelek, hogy a józanabb demokrata pártiak is örömmel száműznék köreikből ezt az ideológiát.
A választás elvesztése után többen az átideologizáltságot azonosították a kudarc egyik fő okaként.
Nem szabadott volna ennyire woke-nak lenni – ismerték el egymás után a kommentátorok. Seth Moulton, Massachusetts állam kongresszusi képviselője a The New York Timesnak úgy fogalmazott: „A demokraták túl sok időt töltöttek azzal, hogy ne sértsenek meg senkit, ahelyett hogy brutálisan őszinték lettek volna azokkal a kihívásokkal kapcsolatban, amelyekkel az amerikaiak szembenéznek.” A képviselő kitért a genderkérdésre is: „Van két kislányom, és nem akarom, hogy a sportpályán átgázoljon rajtuk egy férfi vagy korábban férfi atléta; de demokrataként félnem kellene, hogy ilyet mertem mondani.” Többen kiszúrták a választás után, hogy Alexandria Ocasio-Cortez, a párt progresszív üdvöskéje eltávolította a genderügy szimbólumának számító személyes névmásokat a közösségimédia-profiljairól.
A kezdeti önreflexió után azonban megmutatkozott a valóság. A megválasztott kongresszusba ugyanis érkezik egy új tag, a Biden család korábbi személyes protezsáltja: a transznemű Sarah McBride. A biológiailag férfi, de nőként élő képviselő azonnal heves viták középpontjába került, ami azt mutatja, hogy a kultúrharcnak még közel sincs vége. A republikánus Nancy Mace képviselő, aki a párt liberális szárnyához tartozik – többek között támogatta a melegházasságot –, javaslatot nyújtott be még McBride érkezése előtt, hogy a kongresszusban csak biológiai nők használhassák a női mosdókat. A javaslatot követően számtalan fenyegetést kapott az interneten. A Fox Newsnak így nyilatkozott: „Halálos fenyegetéseket kapok, mert nőként kiállok azért, hogy védjük meg a nőket azoktól a férfiaktól, akik be akarnak jönni a privát tereinkbe, a mosdóinkba, a fürdőinkbe, az öltözőinkbe. (…) Nem fognak elhallgattatni. Nem hátrálok meg, hanem még jobban belevetem magam az ügybe, és olyan javaslatokat fogok benyújtani, amelyek nemcsak itt, a Capitoliumban védik a nőket, hanem az államokban is.” A javaslat benyújtása után Mike Johnson republikánus házelnök elrendelte, hogy a képviselőház transznemű alkalmazottainak a biológiai nemüknek megfelelő mosdót kell használniuk. „A nők megérdemlik a csak nőknek fenntartott helyiségeket” – írta közleményében.
Ez az epizód is azt mutatja: miután a demokraták megengedték, hogy programjukat a progresszívok határozzák meg, nem lesz olyan egyszerű változtatni. Brendan O’Neill brit újságíró a Spikedon megjelent elemzésében azt írta: az, hogy többen most próbálnak woke-ellenesnek mutatkozni, nem menti fel őket azért, hogy mit engedtek rá az amerikai társadalomra. „Könnyű önnek, képviselő asszony, kitörölni a névmásait – írta Ocasio-Cortezre utalva – azért, hogy elhatárolódjon attól a társadalmi delíriumtól, amit ön és az önhöz hasonló ideológusok segítettek előidézni. De másoknak lehetetlen lesz visszanyerni a levágott mellüket vagy visszakapni az ifjúságukat, amelyet elveszítettek a kísérleti gyógyszeres kezelések hatására, vagy akár csak visszanyerni az elégedettségüket. Ha az elit valóban úgy dönt, hogy szakít a transzvallással, különösen most, hogy Trump visszatért, akkor létfontosságú, hogy hangosan emlékeztessük, milyen társadalmi pusztítást hagyott maga után.”
Donald Trump már első elnöksége alatt igyekezett „woketalanítani” a kormányzatot, azonban mivel rendeletekkel tette, amint megérkezett Joe Biden, felülírta az összeset. Most Trump is ki fogja dobni Biden rendeleteit. Ha az új elnök valóban elkötelezett a woke-izmus elleni fellépésben, akkor sokkal határozottabb eszközökhöz kell nyúlnia – írta ki Eric Kaufmann politológus a The Telegraph oldalán. Szerinte Trumpnak nem szabad leépítenie az állami bürokráciát – ahogy azt egyes tanácsadói szeretnék –, hanem meg kell reformálnia. „A problémát nem lehet orvosolni, hacsak a konzervatívok nem hódítják vissza az intézményeket: a médiát, a filmipart, az egyetemeket, az iskolákat.”
A megválasztott elnök eddig olyan személyeket jelölt a kabinetjébe, akik a saját területükön fel fognak lépni a progresszivizmus ellen.
Sok konzervatív kommentátor úgy gondolja, hogy Trump ezúttal nekimegy a DEI- (sokszínűség, méltányosság, inkluzivitás) képzéseknek. Szóvivője, Steven Cheung kijelentette: „Trump elnök világossá tette, hogy véget akar vetni a »woke« és a »sokszínű« szemétnek, amely megfertőzte az országot, és az amerikai emberek túlnyomó többsége arra szavazott, hogy tegyen is így.”
Ha megvan az eltökéltség, akkor is nagy feladat lesz Trumpnak, hogy szövetségi szinten megreformálja a rendszert, és megfelelő emberekkel töltse fel az intézményeket. Azonban a politika befolyása korlátozott: a kultúra, a cégek, a közösségi oldalak és a tudományos szféra még mindig át vannak itatva a progresszív ideológiákkal, bár egyre inkább tapasztalható kulturális ellenhullám. Egyes szakértők arra számítanak, hogy Trump győzelme felerősíti a woke oldalt, mert fűti az ellenség hatalomra jutása.
Donald Trump győzelmét joggal értelmezik a woke feletti diadalnak, hiszen nagy kulturális és politikai ellenszélben győztek a republikánusok. Az utóbbi években Victor Davis Hanson amerikai történész rendszeresen írt arról, hogy az átlagemberek belefáradtak a progresszív ideológiákba, a választás előtt pedig arról írt, hogy sokakat a „woke dzsihadizmus” fordíthat a jobboldal felé. A kérdés azonban az, hogy ha valóban sikerül háttérbe szorítani a woke eszméket, akkor mi fogja váltani őket. Yoram Hazony izraeli filozófus a Quillette magazinban 2020-ban publikált esszéjében kifejtette, hogy ahol az intézményes liberalizmus elbukott, mindenhol a marxizmus váltotta fel, mert a liberálisok egyszerűen képtelenek fellépni a baloldali ideológiák ellen. Tehát a woke-izmus térnyerése annak volt a következménye, hogy a liberalizmus képtelen magát életben tartani, nem tudja a liberális értékrendet átadni a következő nemzedéknek, ami értékvesztéshez vezet, és ebbe az űrbe ültek bele a baloldali ideológusok. Ahogy Hazony írta 2023-ban az X-en: „A liberalizmus elpusztít minden rossz örökséget, és elpusztít minden jó örökséget is.” Az Egyesült Államoknak Hazony a nemzeti konzervativizmust ajánlja a liberalizmus helyett: „Hatvan éven át próbálkoztunk a liberalizmussal. Nem működött. Próbáljunk ki mást.” Szerinte fennáll annak a lehetősége, hogy ha a woke-izmus visszaszorítása után az intézmények a liberalizmust próbálják helyreállítani, akkor a woke feletti győzelem csak időleges lesz, és előbb-utóbb visszatérnek a baloldali vagy akár jobboldali szélsőséges ideológiák.