Ez lenne Putyinnak a legjobb amerikai választási eredmény

Nyitókép: Alexander Zemlianichenko / POOL / AFP

Egyértelműnek tűnhet, hogy Donald Trump győzelme lenne a legjobb Vlagyimir Putyin számára, hiszen a két elnök már többször is találkozott, elvileg titkos egyeztetéseket is folytatott már, viszont a Politico másképp gondolja.

A brüsszeli lap elemzése szerint ugyanis

Egyrészt Trump kapcsán a legnagyobb vonzerő „természetesen” az Ukrajnával kapcsolatos álláspontja. „A republikánus jelölt azt ígérte, hogy egy nap alatt véget vet a háborúnak, feltehetően úgy, hogy Kijevet területi engedményekre kényszeríti. Jelölttársa, JD Vance éles kritikusa annak, hogy Ukrajnának több segélyt adjon Amerika.”

Viszont Trumpnak bőven van hátulütője is Moszkva számára az elemzés szerint: „ahogy azt Moszkva az első ciklusa alatt a saját bőrén tapasztalta meg, Trump nem mindig tartja be az ígéreteit. 

A Politico elemzése szerint Moszkva annyira gyanakszik, hogy szerintük Washington ellenségessége még egy „Kreml-barát” elnök esetén se múlna el.

Ennek kapcsán felemlegetik Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettesének egy Telegram-posztját, miszerint „a választás semmit sem fog változtatni Oroszország számára, mert a jelöltek teljes mértékben tükrözik azt a kétpárti konszenzust, hogy országunkat le kell győzni”.

Az elemzés alapján Harris se sokkal jobb: „olyan kifejező és ragályos nevetése van, látszik rajta, hogy teljesen jól van” – mondta Harris kapcsán Putyin szarkasztikusan. Harris ugyanis – az elemzés szerint – segítheti Putyin célját azzal, hogy meghosszabbítja a status quo-t, amelyről Moszkva úgy véli, hogy a maga javára alakul, mivel a nyugati határozottság gyengül Oroszország könyörtelen offenzívájával szemben. Az amerikai külpolitikai berendezkedés bajnokaként Harris egy tökéletes rejtőfóliát is kínál Putyinnak, valamint igazolást az általa „amerikai hegemóniának” nevezett berendezkedés elleni végtelen háborújához – írja az elemzés.

Az elemzés végül egyébként nem tette le a voksát egyik jelölt mellett se, azzal zárja a szerző, hogy „ha a Kreml szavazhatna, aligha kétséges, hogy a káoszra, a polarizációra és az amerikai demokráciából való kiábrándulásra szavazna”.