(Nyitókép: Patrick T. Fallon/AFP)
Amikor Donald Trump 2016-ban megválasztott elnökként megérkezett Washingtonba, felkészületlennek tűnt. Mivel még a saját csapata sem számított rá, hogy győzni fog, arra sem álltak készen, hogy betöltsék azt a rengeteg pozíciót, amit az elnöknek be kell töltetnie.
Az átmenet hónapjaiban Trump manhattani toronyházának aranyozott forgóajtaján ki-be jártak a neves politikusok és közszereplők, akiket egymás után meginterjúvolt a megválasztott elnök. Mivel szinte nem volt olyan republikánus, aki egy ponton ne ellenezte volna Trump indulását, nehéz volt olyan embereket találni, akik százszázalékosan lojálisak lettek volna hozzá. Később Donald Trump a Joe Rogan podcastjének adott interjúban elismerte: sok esetben nem megfelelő embereket nevezett ki, mert kénytelen volt mások tanácsára hallgatni.
Ennek következtében az első Trump-elnökség idején a kormányzat tagjai még miniszteri szinten is gyakran cserélődtek. Az üzletember hamar eltévedt a washingtoni mocsárban. Rendszeres volt az adminisztráción belül a szivárogtatás, alacsonyabb és magasabb szinten is szabotálták a terveit. A kongresszusban saját pártján belül is nagy volt az ellenállás, például a határfal felépítésével kapcsolatban. Elnöksége négy éve alatt folyamatosan blokkolták Trumpot: rendeleteit felülírták bírók, megtámadták kormányzók.
Ott van a sokszor összeesküvés-elméletnek címkézett mélyállam kérdése. A mélyállam létező valóság, s ha lefejtjük róla az összeesküvéses rétegeket, akkor megtaláljuk a washingtoni bürokráciát és az azt segítő intézményrendszert, százezres személyzetével és akadályokat építő mechanizmusaival. A mélyállam nem sötét szobában suttogó ügynökökből áll, hanem bürokratákból, akik nyíltan megnehezítették az elnök munkáját. Trump első éveit kisiklatta az Obama-adminisztráció által útjára indított oroszos konspirációs nyomozás. Az elnök mellől a legmegbízhatóbb embereit lőtték ki, mint Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadót.