Retteg a nyugati sajtó az osztrák-magyar tengelytől: már négy országot emlegetnek

Nyitókép: TOBIAS STEINMAURER / APA / AFP

„Migránsellenes, oroszbarát, euroszkeptikus” – az osztrák Szabadságpárt csatlakozhat az „orbánista” csapathoz – írta Jess Winch, újságíró a Tortoise nevű portál hasábjain. Winch felidézi, hogy a hétvégén történelmi győzelmet aratott az osztrák Szabadságpárt (FPÖ). Herbert Kickl, a párt elnöke pedig a kampányuk során megígérte, hogy az országból „Ausztria-erődöt” fog építeni, és megakadályozza, hogy migránsok elárasszák Ausztriát, valamint kijelentette, hogy támogatja Orbán Viktor miniszterelnök javaslatát az ukrajnai háború békés megoldására, továbbá a nép kancellárjának nevezte magét. Ez utóbbi Wench szerint az bizonyítja, hogy Kikcl náci, mivel a „Volkskanzler” kifejezés Adolf Hitlerhez köthető. 

Misha Glenny, a bécsi Humán Tudományok Intézetének rektora szerint a 18-34 évesek körében a legmagasabb a Kickl támogatottsága. „Ha feljebb megyünk az idősebb korosztályokba, akkor a hagyományos pártok támogatottsága sokkal magasabb” – mondta. Ennek okaként az jelölte meg, hogy az FPÖ sokkal hatékonyabb a közösségi médiában, 216 ezer YouTube-feliratkozója van, miközben a Néppártnak (ÖVP) mindössze 1500. Az FPÖ-nek minden más platformon is – Facebook, az Instagram TikTok – sokkal több követője van, mint a többi pártnak.

Catherine De Vries, a Bocconi Egyetem politológus professzora szerint még, ha meg is akadályozzák, hogy az FPÖ részt vegyen az osztrák kormányban, akkor is hatással lehet az európai politikára.

A politológus szerint ennek három fő oka van: 

Az osztrák eredmények illeszkednek a „szélsőjobboldali” győzelmek tendenciájába más európai választásokon: Geert Wilders „populista” pártja tavaly megnyerte a holland választásokat, és Giorgia Meloni vezeti Olaszországban a második világháború óta a „legszélsőjobboldali” kormányt. 

Németországban a „szélsőjobboldali” AfD a múlt hónapban megnyerte a tartományi választásokat Türingiában. Franciaországban a Nemzeti Összefogás lett az első a júniusi európai parlamenti választásokon, és az országos választásokon rekordszámú mandátumot szerzett a francia parlamentben.

Ha a cseh „nacionalista” Andrej Babiš megnyeri a jövő évi választásokat, az egy „orbáni” elképzelésű EU-blok jöhet létre,

De Vries szerint azonban van még remény, hiszen a „szélsőjobboldal” közelmúltbeli térnyerése sem akadályozta meg Ursula von der Leyent abban, hogy második mandátumát is megszerezze az Európai Bizottság élén, ahol a csúcspozíciókat „a nagykoalíció, a konzervatívok, a szocialisták és a liberálisok kapták”. „Ráadásul az Európai Parlamentben a szélsőjobboldali csoportok gyakran nem működnek együtt” – tette hozzá. 

Ugyanakkor aggódik amiatt, hogy sem a nemzeti kormányoknak, sem az EU-nak nincsenek „jó válaszai” arra, hogy miként reagáljanak a „jobboldali populizmus” vonzerejére.

A „szélsőjobboldali” pártok ma már a politikai paletta szerves részét képezik. „Ez egy hosszú-hosszú évekig tartó, folyamatos harc lesz” – hívta fel a figyelmet John Kampfner, a berlini Institute for Advanced Study munkatársa.

Ami Wenchet viszont az aggasztja igazán, hogy Donald Trump győzelme a novemberi amerikai elnökválasztáson valószínűleg bátorítaná a „populistákat”. Emlékeztetett rá, hogy, amikor Magyarország júliusban átvette az EU soros elnökségét, Orbán Viktor szlogenje ez volt: „Tegyük újra naggyá Európát”.

***