a Néppárt részéről Karl Nehammer pártelnök és kancellár, a szocdemek részéről Andreas Babler elnök részvételével. Hetente kétszer fognak találkozni, hogy egy új kormányzati programot állítsanak össze. Mivel a két régi nagy pártnak sok évtizedes tapasztalata van a nagykoalíciós működésben, a reszortok és befolyási területek elosztásában, jelentős esély mutatkozik arra, hogy ezúttal is meg fognak tudni állapodni egymással.
Herbert Kickl, a Szabadságpárt elnöke jókedvűnek és önbizalommal telinek szánt posztban reagált Van der Bellen döntésére, a szabadságpárti kormányzás lehetőségének megvonására.
„Az utolsó szót még nem mondták ki”
– kezdte bejegyzését Kickl. Szerinte azt, hogy az államfő nem adta oda a választási győztesnek a kormányalakítási tárgyalások jogát, sokan arcon ütésnek tartják. Kickl ugyanakkor megígérte: az utolsó szót még nem mondták ki, még nincs mindennek vége. Leszögezte: szeptember 29-én a választók többsége úgy döntött, öt jó évet akarnak maguknak. Ez Kickl szerint a változás és a megújulás követelése volt. Most viszont az a Szabadságpárt feladata, hogy még jobban kinyújtsa kezét mindenfelé: Ausztriáért akarnak dolgozni, készek arra, hogy felelősséget vállaljanak.
Kickl hozzátette: meglátják majd, milyen koalíciót alakítanak majd a többiek. De ha a választók akarata érvényesülne, akkor csak egy Szabadságpárt vezette kormányzat jöhet szóba. Kickl úgy látja: