Ami bekövetkezhet, az be is következik: az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ugyan megnyerte az ausztriai parlamenti választást, de szinte biztos már, hogy semmilyen formában nem kerül hatalomra.
Nyitóképen: Herbert Kickl (FPÖ) (fotó: ALEX HALADA / APA-PictureDesk via AFP)
Mint arról az osztrák kampányról szóló cikkeinkben írtuk, a szeptember végi választás előtt a legtöbb osztrák választó egy szabadságpárti-néppárti jobboldali koalíciót szorgalmazott, de az ÖVP vezetése mind a választás előtt, mind utána elzárkózott a jelen viszonyok között egy FPÖ-vel kötendő koalícióról. Az ÖVP, bár nagyot hajrázott, de nem tudta megelőzni a Herbert Kickl vezette Szabadságpártot; így az a lehetőség sem nyílt meg előtte, hogy nagyobbik kormánypártként, kancellárt adva fontolja meg az FPÖ-vel való összefogást. De Herbert Kickl és Karl Nehammer kancellár, a két párt vezetői közötti ellentét is kizáró ok volt az együttműködésre.
Ezt is ajánljuk a témában
Társadalmi feszültségek sújtják a jóléti, gazdag Ausztriát: a szeptember 29-ei parlamenti választás az elégedetlenek, valamint a status quo hívei és politikai erői között fog eldőlni.
A választás után bekövetkezett egy másik fejlemény is: választási győzelem ide vagy oda,
Alexander van der Bellen szövetségi elnök nem adta oda a kormányalakítási megbízást az első helyen befutó erőnek,
a Szabadságpártnak.
Az osztrák zöldek köreiből induló államfő soha nem rejtette véka alá averzióját a jobboldallal szemben – a választás után pedig egyfajta alkotmányjogi, választási jogi pragmatizmusnak címkézve vonta meg még a lehetőséget is a legnépszerűbb párttól, hogy megpróbálkozzon bármifajta formális koalíciós, kormányalakítási tárgyalással a többiekkel.
Alexander van der Bellen a választás után leszögezte: a korábbi gyakorlattal szemben ezúttal nem fogja a legtöbb szavazatot szerzett pártnak odaadni a kormányalakítási megbízást. Ehelyett azt üzente: a három legnagyobb párt, az FPÖ, az ÖVP és az SPÖ tisztázzák egymás között, milyen együttműködést tartanak elképzelhetőnek. „Szokatlan helyzet alakult ki. Egészen újszerű, hogy van egy választási győztes, akivel a többi párt nyilvánvalóan nem akar együtt kormányozni” – értelmezte a választás eredményét az osztrák államfő.
Van der Bellen rögtön maga ki is jelentette, hogy az ÖVP egy Herbert Kickl vezette FPÖ-vel nem kíván együttműködni, ahogy a szocdemek, liberálisok és a zöldek sem. Kickl viszont hangsúlyozta, hogy csak vele mint kancellárral alakulhat szabadságpárti vezetésű kormány. Az államfő szerint ez egy „klasszikus patthelyzet”, ezért „tisztázást” akar.
Ezen a héten, kedden pedig Van der Bellen úgy döntött, odaadja a kormányalakítási megbízást az eddig is kormányzó, a választáson második helyen befutó Osztrák Néppárt (ÖVP) elnökének, Karl Nehammer kancellárnak. Az államfő szerint Ausztriának egy „cselekvőképes, stabil kormányra van szüksége”, de a szabadságpárti Kickl „nem talál koalíciós partnert, amely kancellárrá választaná őt”. Ezért aztán másik úton és a lehető leggyorsabban kell kormányt alakítani – így a szövetségi elnök.
Van der Bellen elmondta: informálta Nehammer kancellárt, és arra kérte, kezdjen tárgyalásokat az SPÖ-vel.
Azt pedig tisztázni kell szerinte, hogy szükség van-e még egy harmadik pártra is a koalícióban.
A szeptember végi választás végeredménye alapján a Szabadságpárt 57, a Néppárt 51, a szocdemek 41 képviselőt küldenek a 183 tagú parlamentbe, rajtuk kívül pedig a Zöldek és a liberális NEOS jutott a parlamentbe. A Néppártnak és a szocdemeknek most összesen 92 képviselője van, tehát egyfős többséggel rendelkezhetnek a parlamentben. A két párt döntésén múlik, hogy így próbálnak-e meg együtt kormányozni, vagy beveszik-e vagy a liberálisokat, vagy az eddig a Néppárttal kormányzó Zöldeket is a koalícióba, egy stabilabb többség érdekében – de egy háromosztatúvá váló kormánykoalíció kihívásait is magukra véve.
A koalíciós tárgyalások éppen most, pénteken kezdődnek meg Bécsben,
a Néppárt részéről Karl Nehammer pártelnök és kancellár, a szocdemek részéről Andreas Babler elnök részvételével. Hetente kétszer fognak találkozni, hogy egy új kormányzati programot állítsanak össze. Mivel a két régi nagy pártnak sok évtizedes tapasztalata van a nagykoalíciós működésben, a reszortok és befolyási területek elosztásában, jelentős esély mutatkozik arra, hogy ezúttal is meg fognak tudni állapodni egymással.
Herbert Kickl, a Szabadságpárt elnöke jókedvűnek és önbizalommal telinek szánt posztban reagált Van der Bellen döntésére, a szabadságpárti kormányzás lehetőségének megvonására.
„Az utolsó szót még nem mondták ki”
– kezdte bejegyzését Kickl. Szerinte azt, hogy az államfő nem adta oda a választási győztesnek a kormányalakítási tárgyalások jogát, sokan arcon ütésnek tartják. Kickl ugyanakkor megígérte: az utolsó szót még nem mondták ki, még nincs mindennek vége. Leszögezte: szeptember 29-én a választók többsége úgy döntött, öt jó évet akarnak maguknak. Ez Kickl szerint a változás és a megújulás követelése volt. Most viszont az a Szabadságpárt feladata, hogy még jobban kinyújtsa kezét mindenfelé: Ausztriáért akarnak dolgozni, készek arra, hogy felelősséget vállaljanak.
Kickl hozzátette: meglátják majd, milyen koalíciót alakítanak majd a többiek. De ha a választók akarata érvényesülne, akkor csak egy Szabadságpárt vezette kormányzat jöhet szóba. Kickl úgy látja:
a demokrácia szépsége, hogy a választói akaratot ugyan fel lehet tartóztatni, de végül semmi sem állíthatja meg azt.
„Ebben számíthattok rám” – ígérte posztjában.
A most összeülő új osztrák parlamentben a kormányra kerülés nélkül is az FPÖ lesz a legnagyobb párt. Legnagyobb pártként az FPÖ Walter Rosenkranzot jelölte a parlament elnökének – és meg is választották őt a pozícióra.
A kampány hevességéből visszavevő Herbert Kickl a parlament összeülése kapcsán azt mondta: a Szabadságpárt történelmet írt, és
megígérte, az FPÖ lesz „a saját népünk legjobb ügyvédje”.
Öröm lehet az ürömben a Szabadságpárt számára, hogy egy a már a választás után készült közvélemény-kutatásban tovább erősödött a támogatottságuk, 33 százalékon állnak, míg a kormányzás folytatására készülő Néppárt máris veszített a választási támogatottságából, jelenleg 23 százalékon állnak. De ha nem jön közbe valami rendkívüli fejlemény, legközelebb öt év múlva választanak új parlamentet az osztrákok.
Újra együtt menetelnek a németek és az osztrákok, arccal a bal–jobb nagykoalíció felé. Mi várható a kényszerszövetségek korszakától?
Fókuszban Ukrajna és Dél-Amerika.
Korábban kizárták az együttműködést, most rájöttek, inkább összefognak a választást amúgy megnyerő markáns jobboldali Osztrák Szabadságpárt ellen, és megalakult a „vesztesek koalíciója”.
Ami e két országban zajlik, attól nem tudjuk magunkat mentesíteni, nagyon nem.
Újra tárgyalni kezdett az Osztrák Néppárt, és az Osztrák Szociáldemokrata Párt.
Többen súlyosan megsebesültek.
Akár teljesen lenullázhatja a bevételeket a kialakult helyzet.
Nem bírt egymással a hétvégén a tabella második felében található Manchester United és a bajnoki címről szép lassan lemondó Arsenal az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban.
