Ami bekövetkezhet, az be is következik: az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ugyan megnyerte az ausztriai parlamenti választást, de szinte biztos már, hogy semmilyen formában nem kerül hatalomra.
Nyitóképen: Herbert Kickl (FPÖ) (fotó: ALEX HALADA / APA-PictureDesk via AFP)
Mint arról az osztrák kampányról szóló cikkeinkben írtuk, a szeptember végi választás előtt a legtöbb osztrák választó egy szabadságpárti-néppárti jobboldali koalíciót szorgalmazott, de az ÖVP vezetése mind a választás előtt, mind utána elzárkózott a jelen viszonyok között egy FPÖ-vel kötendő koalícióról. Az ÖVP, bár nagyot hajrázott, de nem tudta megelőzni a Herbert Kickl vezette Szabadságpártot; így az a lehetőség sem nyílt meg előtte, hogy nagyobbik kormánypártként, kancellárt adva fontolja meg az FPÖ-vel való összefogást. De Herbert Kickl és Karl Nehammer kancellár, a két párt vezetői közötti ellentét is kizáró ok volt az együttműködésre.
Ezt is ajánljuk a témában
Társadalmi feszültségek sújtják a jóléti, gazdag Ausztriát: a szeptember 29-ei parlamenti választás az elégedetlenek, valamint a status quo hívei és politikai erői között fog eldőlni.
A választás után bekövetkezett egy másik fejlemény is: választási győzelem ide vagy oda,
Alexander van der Bellen szövetségi elnök nem adta oda a kormányalakítási megbízást az első helyen befutó erőnek,
a Szabadságpártnak.
Az osztrák zöldek köreiből induló államfő soha nem rejtette véka alá averzióját a jobboldallal szemben – a választás után pedig egyfajta alkotmányjogi, választási jogi pragmatizmusnak címkézve vonta meg még a lehetőséget is a legnépszerűbb párttól, hogy megpróbálkozzon bármifajta formális koalíciós, kormányalakítási tárgyalással a többiekkel.
Alexander van der Bellen a választás után leszögezte: a korábbi gyakorlattal szemben ezúttal nem fogja a legtöbb szavazatot szerzett pártnak odaadni a kormányalakítási megbízást. Ehelyett azt üzente: a három legnagyobb párt, az FPÖ, az ÖVP és az SPÖ tisztázzák egymás között, milyen együttműködést tartanak elképzelhetőnek. „Szokatlan helyzet alakult ki. Egészen újszerű, hogy van egy választási győztes, akivel a többi párt nyilvánvalóan nem akar együtt kormányozni” – értelmezte a választás eredményét az osztrák államfő.
Van der Bellen rögtön maga ki is jelentette, hogy az ÖVP egy Herbert Kickl vezette FPÖ-vel nem kíván együttműködni, ahogy a szocdemek, liberálisok és a zöldek sem. Kickl viszont hangsúlyozta, hogy csak vele mint kancellárral alakulhat szabadságpárti vezetésű kormány. Az államfő szerint ez egy „klasszikus patthelyzet”, ezért „tisztázást” akar.
Ezen a héten, kedden pedig Van der Bellen úgy döntött, odaadja a kormányalakítási megbízást az eddig is kormányzó, a választáson második helyen befutó Osztrák Néppárt (ÖVP) elnökének, Karl Nehammer kancellárnak. Az államfő szerint Ausztriának egy „cselekvőképes, stabil kormányra van szüksége”, de a szabadságpárti Kickl „nem talál koalíciós partnert, amely kancellárrá választaná őt”. Ezért aztán másik úton és a lehető leggyorsabban kell kormányt alakítani – így a szövetségi elnök.
Van der Bellen elmondta: informálta Nehammer kancellárt, és arra kérte, kezdjen tárgyalásokat az SPÖ-vel.
Azt pedig tisztázni kell szerinte, hogy szükség van-e még egy harmadik pártra is a koalícióban.
A szeptember végi választás végeredménye alapján a Szabadságpárt 57, a Néppárt 51, a szocdemek 41 képviselőt küldenek a 183 tagú parlamentbe, rajtuk kívül pedig a Zöldek és a liberális NEOS jutott a parlamentbe. A Néppártnak és a szocdemeknek most összesen 92 képviselője van, tehát egyfős többséggel rendelkezhetnek a parlamentben. A két párt döntésén múlik, hogy így próbálnak-e meg együtt kormányozni, vagy beveszik-e vagy a liberálisokat, vagy az eddig a Néppárttal kormányzó Zöldeket is a koalícióba, egy stabilabb többség érdekében – de egy háromosztatúvá váló kormánykoalíció kihívásait is magukra véve.
A koalíciós tárgyalások éppen most, pénteken kezdődnek meg Bécsben,
a Néppárt részéről Karl Nehammer pártelnök és kancellár, a szocdemek részéről Andreas Babler elnök részvételével. Hetente kétszer fognak találkozni, hogy egy új kormányzati programot állítsanak össze. Mivel a két régi nagy pártnak sok évtizedes tapasztalata van a nagykoalíciós működésben, a reszortok és befolyási területek elosztásában, jelentős esély mutatkozik arra, hogy ezúttal is meg fognak tudni állapodni egymással.
Herbert Kickl, a Szabadságpárt elnöke jókedvűnek és önbizalommal telinek szánt posztban reagált Van der Bellen döntésére, a szabadságpárti kormányzás lehetőségének megvonására.
„Az utolsó szót még nem mondták ki”
– kezdte bejegyzését Kickl. Szerinte azt, hogy az államfő nem adta oda a választási győztesnek a kormányalakítási tárgyalások jogát, sokan arcon ütésnek tartják. Kickl ugyanakkor megígérte: az utolsó szót még nem mondták ki, még nincs mindennek vége. Leszögezte: szeptember 29-én a választók többsége úgy döntött, öt jó évet akarnak maguknak. Ez Kickl szerint a változás és a megújulás követelése volt. Most viszont az a Szabadságpárt feladata, hogy még jobban kinyújtsa kezét mindenfelé: Ausztriáért akarnak dolgozni, készek arra, hogy felelősséget vállaljanak.
Kickl hozzátette: meglátják majd, milyen koalíciót alakítanak majd a többiek. De ha a választók akarata érvényesülne, akkor csak egy Szabadságpárt vezette kormányzat jöhet szóba. Kickl úgy látja:
a demokrácia szépsége, hogy a választói akaratot ugyan fel lehet tartóztatni, de végül semmi sem állíthatja meg azt.
„Ebben számíthattok rám” – ígérte posztjában.
A most összeülő új osztrák parlamentben a kormányra kerülés nélkül is az FPÖ lesz a legnagyobb párt. Legnagyobb pártként az FPÖ Walter Rosenkranzot jelölte a parlament elnökének – és meg is választották őt a pozícióra.
A kampány hevességéből visszavevő Herbert Kickl a parlament összeülése kapcsán azt mondta: a Szabadságpárt történelmet írt, és
megígérte, az FPÖ lesz „a saját népünk legjobb ügyvédje”.
Öröm lehet az ürömben a Szabadságpárt számára, hogy egy a már a választás után készült közvélemény-kutatásban tovább erősödött a támogatottságuk, 33 százalékon állnak, míg a kormányzás folytatására készülő Néppárt máris veszített a választási támogatottságából, jelenleg 23 százalékon állnak. De ha nem jön közbe valami rendkívüli fejlemény, legközelebb öt év múlva választanak új parlamentet az osztrákok.
Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.
Sulyok Tamás az orbáni világot képviseli. Ez annyira irritálja Magyar Pétert, hogy még a közös fotózkodást is letiltja. Ez kutyagusztusról árulkodik. Horváth K. József írása.
Egy szabálysértés akár 265 ezer forintnak megfelelő összegbe is kerülhet.
Az Osztrák Szabadságpárt eddig sosem látott népszerűségnek örvend.
Christian Hafenecker, az FPÖ főtitkára a Mandinernek adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy az április 12-i választás történelmi jelentőségű. Szerinte Brüsszel és Kijev nyomást gyakorol Magyarországra, és ha a magyarok engednek a külső nyomásnak, azzal nemcsak a saját hazájukat, hanem a független nemzetállamok Európáját is feláldozzák.
„Biztos kezekben, biztonságban, a hazaszeretet ezt diktálja.”
Hatalmas beruházás a tét.
Fából vaskarika: az EU vezetése úgy akar tárgyalni, hogy közben nem ismeri el Afganisztán de facto vezetőit.
A miniszterelnök a régi és új kormány átatás-átvétele után tartott sajtótájékoztatót, amelyen elárulta, a volt belügyminiszter vizsgálatot kért magára. A kormányfő reagált arra is, hogy a leköszönő miniszterek jótékony célra ajánlják fel végkielégítésüket, melynek kifizetését nem akarta aláírni.
