Így befolyásolja a média az amerikai elnökválasztást

Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto via AFP

Írta: Koskovics Zoltán (Alapjogokért Központ)

Az amerikai elnökválasztások szinte a kezdetektől fogva a sajtó óriási érdeklődése közepette zajlottak. Már Abraham Lincolnnak is meg kellett küzdenie a vele szemben ellenséges újságírók gyakran vitriolos stílusával. Nem igaz tehát az a gyakran ismételt gondolat, hogy az amerikai sajtó színvonala különösen mélyre süllyedt volna a 21. században. Mindig is voltak jobb és rosszabb újságírók, minőségi és gyatra tartalmak. Az egyes lapok minden korban elfogultak voltak saját kedvenc politikusaik irányába, és gyakran nemtelen eszközökkel támadták azok riválisait.

Az 1960-as választás, a John F. Kennedy és Richard Nixon között lezajlott első televíziós vita óta az amerikaiak megszokták, hogy a kampányidőszak audiovizuális show-elemei beszivárognak a családi nappaliba – sőt manapság elárasztják azt. A sajtónak 2024-ben is óriási szerep jutott a választási év alakulásában, és mindkét tábor igyekezett a maga oldalára fordítani a média erejét. 

A Demokrata Pártnak hagyományosan igen jó pozíciói vannak az országosan elérhető nagy televízióknál. A CNN, az ABC, az NBC, és a CBS a legtöbb amerikai otthonába eljut és egyértelműen okkal vádolható liberális elfogultsággal immár évtizedek óta. Amióta Trump színre lépett, még ennél is rosszabb a helyzet, a híradások egyre többet ferdítenek – a volt elnök aktuális riválisának kedvezve –, az elemzésekből a mértéktartás utolsó jelei is kikoptak, és eluralkodott az uszító propaganda. Ez utóbbi miatt sokan okolják az amerikai fősodratú sajtót azzal, hogy folyamatos acsarkodásuk hozzájárult ahhoz, hogy Donald Trump ellen két merényletet is megkíséreltek. Miközben Joe Biden „célkeresztbe vette” volna ellenfelét, Kamala Harris kampánycsapata szerint „Trump Hitlert majmolja”, a liberális médiabirodalmak nem csak felhangosítják a demokraták szélsőséges retorikáját, de még rá is tesznek egy lapáttal. A sajtó munkatársai rendszeresen hívják „bűnözőnek”, „erőszaktevőnek” és „fasisztának és nácinak” a volt elnököt. Legmesszebbre talán a BBC egyik műsorvezetője, David Aaronovitch ment, aki arról írt, hogy Biden helyében „én gyorsan megöletném Trumpot”.

A Media Research Center kutatása alapján a második merényletet követő 72 órában a fő hírcsatornák 95 százalékban negatív színezetben tálalták a republikánus elnökjelöltről szóló híreket – tehát fel sem merült, hogy visszavegyenek a hergelésből. Az NBC talán legismertebb arca, Lester Holt egészen odáig ment, hogy Donald Trumpot okolta az ellene elkövetett merényletért, mely érvelést több kollégája is átvett.

Mindezt a televíziós dömpinget akkor is képtelen lenne ellensúlyozni az egyetlen nagy konzervatív csatorna, a FOX, ha igazán beleállna a harcba – ám nem teszi. A médiamágnás ausztrál-amerikai Murdoch-család érdekeltségi körébe tartozó FOX News-t azért hozták létre a 90-es években, mert Rupert Murdoch – konzervatív üzletember és mecénás – úgy vélte, hogy a fősodratú média balratolódásával jelentős rés nyílt a piac jobboldali szegmensében. Ez a számítás fényesen bevált, hisz mind a mai napig a legnézettebb amerikai hírcsatornáról beszélünk. Azonban a 2020-as választások után a televízió, melynek irányítását egyre inkább Lachlan Murdoch – az alapító fia – vette át, némileg középre pozicionálta magát, és nyitott a Trumppal szemben kritikus, a washingtoni konszenzushoz tartozó republikánusok felé. 

 ami pedig fordítva okkal gyanítható a többi nagy TV-társaság és a Demokrata Párt viszonyában.

A hagyományos írott sajtó esetében is nagyjából a fenti helyzet érvényesül és igen jelentős a liberális túlsúly. A legjelentősebb országos lapok túlnyomó többsége eleve a Demokrata Párt szekerét tolta, de Trump felemelkedésével még az objektivitás látszatát is elhagyták. Az amerikai liberális újságírás zászlóshajójának számító The New York Times a 2016-os elnökválasztási kampány kellős közepén nyíltan meghirdette az aktivista újságírás új korát és a pártatlanság feladását. A kezdeményezéshez szinte az összes neves orgánum csatlakozott a The Los Angeles Times-tól a The Washington Post-ig, és nyílt Trump-ellenes propagandába kezdett. A Murdoch-klán érdekeltségébe tartozó The Wall Street Journal ugyan nem állt be ebbe a sorba, de a patinás konzervatív pénzügyi lap nem tekinthető Trump-párti kiadványnak sem.

A konzervatív mozgalom viszont megőrizte a befolyását a rádió és a bulvársajtó terepén. A hazánkban „betelefonálós műsor” néven ismert talk radio műfajnak óriási hagyománya van Amerikában, és a mai napig igaz, hogy a tartalom jelentős része – talán a műfaji követelmények és keretek okán is – konzervatív, populista, még az olyan liberális fellegvárakban is, mint New York. Sokat foglalkoznak Donald Trumppal, és a kampány főbb üzeneteit naponta eljuttatják több millió rádióhallgatóhoz. 

 és ha nem is lehet trumpiánus kiadványnak tekinteni, annyi bizonyos, hogy az amerikai baloldallal szemben igen kritikus.

A hagyományos média befolyását mindeközben jelentősen árnyalja az elmúlt közel három évtizedben tapasztalható hitelvesztés. 2022-ben keserű fordulóponthoz érkezett az amerikai fősodratú sajtó, ebben az évben rögzítettek először olyan közvélemény-kutatási adatokat, melyek szerint többen tartják inkább hazugnak a hagyományos médiumokat, mint hitelesnek. Ráadásul egy idei felmérés tanúsága szerint a billegő államokban még ennél is rosszabb a helyzet. Az elnökválasztás hat legfontosabb csatatérállamában 10-ből csupán 3 válaszadó hisz abban, hogy a média tisztességesen és pontosan tudósít a politikai hírekről.

A hagyományos felületek hitelességi válságának (is) köszönhetően a 21. századi politikai kommunikációban egyre nagyobb hangsúlyt kap az új média. Ezen a fronton viszont jelentős fordulat következett be 2020-óta. Két évvel a legutóbbi elnökválasztás után meglepő hirtelenséggel ért véget az a liberális hegemónia a virtuális térben, ami jelentősen hozzájárult Trump akkori vereségéhez azzal, hogy felerősítette a liberális hangokat, elhallgattatta baloldal kritikusait, és cenzúrázta a progresszívek legnagyobb botrányait (lsd. Hunter Biden laptopja a pokolból). 2022 októberében a libertárius nézeteiről ismert milliárdos Elon Musk megvásárolta az akkori Twittert, amivel megtörte a baloldal véleménymonopóliumát. Kezdetben sokan kételkedtek abban, hogy Musk valóban „kiszabadítja-e a kék madarat a liberális kalitkából”, de rövidesen kiderült, hogy a megújult – immár X néven futó platform – valóban szabad utat engedett a konzervatív véleményeknek (is). Sőt, az idei választási kampányban 

Ugyanakkor változás történt a Facebooknál is. Musk módosításainak köszönhetően az X gyors növekedésnek indult, miközben a legnagyobb rivális felhasználói adatai 2020 óta stagnálnak. Nem tudhatjuk milyen következtetésre juthatott Mark Zuckerberg és csapata a trendeket elemezve, de annyi bizonyos, hogy a Meta vezetője idén komoly fordulatot jelentett be. A Képviselőház igazságügyi bizottságának írt augusztusi levelében Zuckerberg elismerte, hogy az elmúlt években a Biden adminisztráció igazságügyi minisztériuma jelentős nyomás alá helyzete a Facebookot, és sajnálatát fejezte ki, hogy ez ellen nem lépett fel aktívabban. Bejelentette, hogy változtattak az algoritmuson és a moderációs politikájukon, illetve egyértelműen utalt arra, hogy a demokraták – 2020-szal ellentétben – 2024-ben nem számíthatnak a Meta aktív segítségére. Így az Amerikában legnépszerűbb közösségi platformok közül az X nyíltan a rendszer ellen fordult, a TikTok – mivel kínai – eleve nem is volt a washingtoni elit ellenőrzése alatt, a Facebook pedig látványosan szaggatja az istrángot. 

A korábban megbízhatónak vélt techóriások közül 

Mindez óriási teret nyit Donald Trump és a jobboldal számára a virtuális térben.

2020-óta óriásit léptek előre a konzervatív véleményvezérek. Ben Shapiro már négy éve is a legnépszerűbb politikai influenszerek közé tartozott, ám azóta belépett a piacra a Fox Newstól távozó Tucker Carlson is. Nem ritka, hogy egyes internetes műsoraikkal többszáz milliós elérést produkálnak, amiről a hagyományos médiumok tartalomgyártói csak álmodhatnak. Talán ennél is nagyobb jelentőséggel bír az, hogy a műfaj legnagyobb nevei közül többen egyértelműen jobbra tolódtak az elmúlt ciklusban. Joe Rogan minden valószínűség szerint a legsikeresebb videó blogger a világon. Bár a műsora, a Joe Rogan Experience nem tekinthető politikainak – Rogan a sporttól a művészeteken át az űrkutatásig temérdek témában hív vendégeket –, sokaknak feltűnt, hogy egyre erősebb kritikákat fogalmaz meg a hagyományos sajtóval, a washingtoni elit politikájával, illetve az ultraprogresszív, woke ideológia terjedésével szemben. Sőt, még az amerikai szélsőbaloldalon is akadtak olyan sikeres influenszerek, akik igen látványosan elfordultak a demokratáktól, mint azt Jimmy Dore esete példázza. Dore, aki az internetes progresszív mozgalom „lelkiismereteként” egykor azzal vált híressé, hogy a méréskelt demokratákat támadta balról, ma már nyíltan kampányol Trump mellett. Ugyanakkor a liberális médiajelenlét sem szűnt meg a virtuális térben. Vannak igen jól teljesítő véleményvezéreik, mint például a The Young Turks csatorna, vagy a roppant tehetséges Kyle Kulinski és a zseniális nevű Krystal Ball (ez a hölgy eredeti neve, mely tükörfordításban „Kristály Gömb”-öt jelent) különböző projektjei, azonban ők inkább megőrizték pozícióikat, de nem tudtak erősödni az elmúlt ciklusban.

A hagyományos audiovizuális és nyomtatott sajtó terén egyértelműen a liberális tábor dominál ugyan, de a konzervatívok tartanak egy-két erődítményt a rádiózás és a bulvár terén. Az virtuális térben a progresszívek óriási előnnyel indultak, de mára ebből szinte semmi sem maradt. Sőt úgy tűnik, mintha a Trump-kampány és a tőlük félig-meddig vagy teljesen független jobboldali influenszerek egyre nagyobb előnyre tennének szert. 

Korántsem ideális a helyzet – ezt a hagyományos média hitelességét vizsgáló kutatások egyértelműen alátámasztják – mégis kimondhatjuk, hogy az Egyesült Államokban a legkülönfélébb vélemények jutnak el a hírfogyasztókhoz. Lehet, hogy adott esetben elborzadunk egy-egy orbitális hazugságot látva, de az amerikaiak szabadon megválaszthatják, honnan tájékozódjanak. Legyen bármekkora az USA politikai válsága, a médiaviszonyokat tekintve, lényegesen Nyugat-Európa előtt járnak, ahol sajnos a liberális dogma uralkodik a tájékozódás szabadsága felett.