Rossz hír: a lengyel–magyar kapcsolatok rég látott mélypontot értek el

Nyitókép: Donald Tusk miniszterelnök a parlament előtt beszél október 16-án 
Fotó: AFP/Jakub Porzycki/NurPhoto

2023. október 24-én állapodtak meg a lengyel választáson győztes baloldali, liberális és centrista pártok a parlamenti együttműködésről és a többség létrehozásáról. Donald Tusk harmadik kormánya gyökeres változásokat hozott. A következőkben összefoglaljuk, mivel töltötte az egy évet a lengyel kormány, és mérlegeljük, vajon hasznára válik-e ez hosszú távon az országnak.

A legtöbb figyelmet az eltelt egy évben a demokrácia és a jogállam helyzete kapta. Donald Tusk nem habozott, és szinte azonnal bosszúhadjáratot indított az ellenzékbe szoruló jobboldal, a Jog és Igazságosság (PiS) emberei ellen. A kormány és a miniszterelnök még jogszabályok, sőt az alkotmány megsértésétől sem riadt vissza. Elsőként a közmédia vezetését cserélték le, az eljárási szabályokat áthágva. A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, amikor a rendőrség az elnöki palotába betörve letartóztatta Mariusz Kamiński volt belügyminisztert és Maciej Wąsik volt belügyminiszter-helyettest, akiket korábban Andrzej Duda köztársasági elnök kegyelemben részesített. Kegyetlennek is nevezhető hadjáratot folytatnak Zbigniew Ziobro korábbi igazságügyi miniszterrel szemben is, aki halálos betegséggel küzd. Egyes szakértők és politikusok szerint az eljárások a nyolcvanas évek diktatúráját idézik, és a kormány ténykedése felszámolja a jogbiztonságot.

A kormányzat a hatalmi ágak szétválasztásának elvét is semmibe veszi: nyár végén egy olyan törvénytervezetet nyújtott be az igazságügyi minisztérium, amellyel tömegesen cserélnék le a kormány által megbízhatatlannak vélt bírókat. Tusk ezenkívül boszorkányüldözést folytat a PKN Orlen állami olajvállalat vezetője ellen, eltávolítaná hivatalából a jegybank elnökét, valamint felszámolná a korrupcióellenes hivatalt. Mindemellett megnyirbálnák a legnagyobb ellenzéki párt, a PiS állami támogatásait is.

Több döntésnek csupán egyetlen akadálya van: a 2025 májusáig hivatalban lévő jobboldali államfő, Andrzej Duda. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a következő elnökválasztás nemcsak az államfő személyéről fog határozni, de az ország sorsáról is, hiszen ha egy Tuskkal szimpatizáló jelölt kerül a pozícióba, akkor többé semmilyen akadály nem állítja meg a kormányoldalt, hogy bebetonozza hatalmát, és lebontsa a demokratikus intézményeket.

Fontos azt is kiemelni, hogy mindeközben az uniós intézmények szerint a lengyel jogállamot éppen most építik vissza. Ennek segítésére Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök tavasszal bejelentette, hogy megszüntetik a hetes cikk szerinti eljárást Lengyelországgal szemben, és az uniós források befagyasztását is feloldják.

Közeledik a migrációs fordulat

A tavalyi választási kampány során a jobboldal azt állította, hogy Tusk hatalomra kerülése esetén a migráció tekintetében is leginkább a brüsszeli elvárásoknak kíván majd megfelelni. Annak ellenére, hogy a kormányfő igyekszik szigorú retorikát folytatni a migráció kérdésében, a tények azt támasztják alá, hogy a jobboldalnak lett igaza.

Habár pártja, a Polgári Platform (PO) kongresszusán Tusk bejelentette, hogy felfüggesztik a menedékjogot, a gyakorlat más képet fest. A média szerint a kormányváltás óta a lengyel városokban is egyre szaporodnak a migrációs hátterű bűnözés olyan formái, amelyek eddig csak a nyugat-európai nagyvárosokat jellemezték. A statisztikák szerint folyamatosan nő azoknak a migránsoknak a száma, akiket nyugat-európai tagállamokból, főleg Németországból küldenek „vissza” Lengyelországba.

Az is árulkodó, hogy október elején kiderült: egy részben az Európai Unió által finanszírozott programban a lengyel családügyi, munkaügyi és szociálpolitikai minisztérium irányításával a tervek szerint negyvenkilenc migránstábort fognak létesíteni.

Az ellenzék szerint Tusk retorikája a migrációt illetően azért sem hihető, mert miközben az euró­pai parlamenti választás kampányában elítélte az uniós migrációs paktumot, a megszavazásában mind az ő, mind a miniszterelnök-helyettes pártjának EP-képviselői részt vettek. Az ellenzék szerint csak az elnökválasztási kampány miatt igyekszik Tusk úgy beállítani helyzetet, mintha a kormány szigorúan fellépne a migrációval szemben.

A miniszterelnök nehéz helyzetbe került: úgy kell megfelelnie a brüsszeli elvárásoknak, hogy közben ne haragítsa magára a választókat.

Lecserélnék a magyarokat a románokra

A Tusk-kormány első éve a külpolitikában is gyökeres változást hozott. Gyakorlatilag szakított a visegrádi négyekkel, és helyette a Franciaországot, Németországot és Lengyelországot tömörítő weimari hármak együttműködésére koncentrál. Kormánypárti politikusok többször is arról beszéltek, hogy a lengyel–magyar együttműködést lengyel–román szövetségre kellene cserélni.

Ennek következtében 

Az elmúlt egy évben mind Donald Tusk, mind Radosław Sikorski külügyminiszter számtalanszor illette éles kritikával Magyarországot. A középpontban általában a magyar jogállam és demokrácia helyzete, valamint hazánk vélt oroszbarátsága és megbízhatatlansága állt.

A két politikus a Varsó és Budapest közötti kapcsolat megromlásáért is a magyar kormányt tette felelőssé. Tusk és Sikorski legnagyobb felháborodását Orbán Viktor miniszterelnök békemissziója váltotta ki – a lengyel kormánypárti politikusok megismételték az uniós kritikákat, miszerint értelmetlen volt, és nem a békéről szólt.

Érdemes azért megjegyezni, hogy Sikorskinak két Magyarországot kritizáló nyilatkozat között arra is volt ideje, hogy májusban egyeztetésen vegyen részt Alex Sorossal egy varsói konferencián.

A kritikus megjegyzéseknél azonban határozottabb lépéseket is tettek a magyar–lengyel barátság háttérbe szorítására. Februárban az oktatási minisztérium olyan alaptanterv-­módosítást jelentett be, amely alapján a 14. és 15. szá­zadi lengyel­–magyar együttműködést és 
Báthory István uralkodását eltávolítanák a tantervből, valamint az 1956-os magyar forradalom történetét is átírnák, hogy kevésbé legyen benne hangsúlyos a lengyelek és a magyarok közötti szolidaritás.

Október elején további barátságtalan lépésekről érkeztek hírek. A lengyel kormány azt tervezi, hogy bezárja a varsói Wacław Felczak Intézetet, amely a budapesti Wacław Felczak Alapítvánnyal együtt 2018-ban jött létre, és célja a lengyel–magyar hagyományok és örökség ápolása, népszerűsítése.

Fejlesztések helyett adósság

Lengyelország rövid idő alatt súlyos helyzetbe került, és nagy árat fizethet a lakosság, ha minden így folytatódik.

A jogállam lebontása és a külpolitikai irányváltás mellett az is érezhető, hogy a Tusk-kormány letért arról a pályáról, amelyen a jobboldali kabinet régiós középhatalommá fejlesztette volna az országot.

Egyes elméletek szerint Tusk a német érdekeknek engedelmeskedve késlelteti és lehetetleníti el azokat a beruházásokat, amelyek sértik Berlin érdekeit. Ezek közé tartozik az első atomerőmű megépítése, amely a lengyel energiafüggetlenség alapjait teremtené meg, valamint azok az infrastrukturális beruházások, amelyek régiós logisztikai és kereskedelmi központtá tehetnék az országot.

Az energiaügyi minisztérium májusban jelentette be, hogy az első atomerőmű építése legalább hét évet fog csúszni, okként pedig azt jelölte meg, hogy a korábbi kormány szerinte túlságosan optimista határidőt jelölt ki. A csúszást viszont inkább az okozza, hogy az új kabinet mérlegeli, hogy egy másik helyen épüljön meg az erőmű.

A Tusk-kormány a Łódź és Varsó között fekvő Baranówban tervezett „központi kommunikációs kikötő” (CPK) építését is elhalasztotta. A CPK lett volna a régió egyik legnagyobb logisztikai központja. A Tusk által nem támogatott beruházások közé tartoznak a Kárpátokon keresztül megépítendő utak és vasútvonalak nemzetközi projektjei is, amelyek létfontosságú észak–déli összeköttetést hoznának létre Közép-Európában.

azután, hogy tavasszal nyolcmilliárd dollár értékben bocsátottak ki kötvényt. A tervezett eurókötvény-kibocsátást a hírek szerint a Commerzbank, az ING, a J.P. Morgan és a Société Générale közösen szervezik.

Az Európai Unió idén túlzottdeficit-eljárást  indított Lengyel­országgal szemben. Andrzej Domański pénzügyminiszter azonban nem aggódik: júniusban arról beszélt, hogy szerinte Brüsszel elnéző lesz az országgal szemben.

Hiába még csak egy éve van hatalmon Donald Tusk, látható, hogy a jobboldal félelmei közül számos dolog máris valósággá vált. Még ha a következő választáson a jobboldal visszaszerezné is a hatalmat, sok időbe telne, amíg az ország visszatalálna oda, ahol a mostani vezetés átvette a kormányzást. Ami az eltelt egy évben Lengyelországban történt, hasznos tapasztalat lehet a magyar jobboldalnak is.