Az RMDSZ játszmája a román sakktáblán – a tét egyértelmű

Nyitókép: MTI / MTVA / Veres Nándor  

Ismét megméretésre készül a romániai magyar párt, miután sikerrel vette az európai parlamenti és a helyhatósági választás akadályát. A nyáron az országban élő 6 százaléknyi magyart jól mozgósítva behúzta a voksok 6,48 százalékát, összesen 579 180 szavazatot. Más kérdés, hogy sikerül-e ez a mutatvány a parlamenti választáson is december 1-jén.

Az RMDSZ akkor kerülhet be a kormánypártok közé, ha a koalíció nem torz – fogalmaz lapunk megkeresésére Pászkán Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet külső szakértője. A román politikában nincsenek nagy sértődések; ahogy a most civakodó, koalíciót bontó Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) könnyen összekerülhet egy új felállásban, egyáltalán nem zárható ki, hogy a kormányból 2023 júniusában távozó RMDSZ is visszatalál.

A tét a magyar pártnak egyértelmű: megugrani az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Ez a minimumprogram, de ezért is folyamatosan harcolni kell. Pászkán kifejti: bár ott van a 3 százalékos alternatív küszöb, ami kevesebb képviselővel és szenátorral, de biztosítja a parlamentben maradást, azonban „ha egyszer ráfanyalodik az RMDSZ, könnyen lehet, hogy a következő ciklusra a román pártok eltörlik”.

A bejutásnál nagyobb siker a kormányra kerülés. A legvalószínűbb lehetőség erre egy hasonló koalíció, mint amilyenből 2023-ban távozott a szervezet: egy hármas fogat a szocdemekkel és a nemzeti liberálisokkal. Az optimisták abban bíznak, hogy talán menni fog a PNL nélkül, de ez a népszerűségi mutatók ismeretében inkább csak azt jelentené, hogy egy másik koalíciós partnerrel, abban az esetben, ha nem torz a felállítani tervezett koalíció.

„Egyáltalán nem biztos, hogy csak a szociál­demokraták lesznek koalícióképesek, és csak a nemzeti liberálisokat választhatják” – hangsúlyozza a szakértő. Ha a szélsőjobboldali SOS Románia elnöke, a közelmúltban az alkotmánybíróság által az államfőjelöltségtől eltiltott Diana Șoșoacă pártja eléri a 8-9 százalékot, Pászkán szerint nem lehet kizárni, hogy a fősodratú pártok koalícióképesnek tartják a „néppártibb” szélsőjobboldalt, a Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR). Márpedig ha beszáll a kormányzásba egy magyarellenes erő, ott az RMDSZ-nek nincs helye. Még egy lehetőség az, hogy a PNL a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és az RMDSZ révén akarna koalíciót építeni, és valahogyan sikerülne a három szervezetnek elég mandátumot összeszednie – bár a kormányalakításban biztosan nem segítene az, hogy az USR elnöke, Elena-­Valerica Lasconi nemrég Romániában nemkívánatos személynek minősítette Orbán Viktort. Emellett ha úgy alakul, az RMDSZ-szel a kormányon kívül egy lazább szövetségben is együtt lehet működni – ismerteti a forgatókönyveket Pászkán Zsolt –, ilyen szempontból van mozgástér.

A Magyar Külügyi Intézet szakértője figyelmeztet a magyar választói eltunyulás veszélyeire, ami bármelyik voksolásnál keserű tapasztalatokat hozhat. „Ott vérzett el a többi kisebbségi magyar párt, hogy nem végezte el a terepmunkát.” Szerinte az RMDSZ is mulasztásban van, hiszen a valamikori 1 millió szavazójából a mélyponton alig 350 ezer maradt. Ha nem képez tartalékot, az RMDSZ is úgy jár, mint a felvidékiek – szól a sötét jóslat –, ezért égető szükség lenne például egy diaszpóraprogramra, hiszen Magyarországon és Európa nyugati felén több százezer erdélyi kötődésű, általában még román állampolgársággal is bíró magyar él.

A pártnak Kelemen Hunor személyében elnökjelöltje is van, ami inkább szimbolikus gesztus. Szakértők szerint Kelemen jó szereplése a november 24-ei első fordulóban biztatást adhat a magyar szavazóknak a december 1-jei parlamenti választáson való részvételhez.

Kérdés persze, hogy mi a jó eredmény: a magyar párt elnöke 2009 és 2019 között minden választáson 3-4 százaléknyi voksot kapott, pártja pedig rendre megugrotta az 5 százalékos bejutási küszöböt. A közvélemény-kutatások 0 és 5 százalék közé mérik Kelement, de a magyar közösség létszámarányából fakadóan ez semmit nem jelent.

Annak ellenére, hogy Kelemen Hunor államfőjelöltként esélytelen, részvétele a megméretésben belső legitimációt is jelent a pártban. És ami Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa szerint szintén fontos: a két forduló között az eredmény ismeretében az RMDSZ megpróbálhat iránymutatást adni a szavazóinak, hogy a két továbbjutó jelölt közül kire adja a voksait – s persze kérhet is cserébe valamit. Ha kiélezett lesz az elnökválasztás, ez akár érdemi hatással is lehet a végkimenetelére.

A magyar közösség azzal, hogy az RMDSZ-elnök belépett az elnökválasztás versenyzői közé, megkapta saját játékosát ebben a valóságshow-szerű eseményben – vélekedik Pászkán Zsolt. Ő az egész elnökválasztást úgy írja le, mint egy furcsa műsort, ahol nem a jelölt programja dönt, hanem az általa vitt karakter és hogy az mennyire szimpatikus. Mint fogalmaz, „más-más sorozatok főhősei jelennek meg ugyanazon a színpadon, mintha egy török szappanoperából, egy X-aktákból és egy svéd krimiből állnának össze a szereplők, és versengenének”. Az RMDSZ-es politikus versenybe hozásával tehát a magyar választó úgy érezheti, hogy ő is részese ennek a játéknak. E téren pedig, mint egy tehetségkutatóban, szurkolunk „a mienknek”, még akkor is, ha esélytelen. Ezért a szakértő úgy véli, most akár az is előfordulhat, hogy Kelemen elnökjelöltként ugyanannyi vagy akár még több voksot kap – akár román szavazóktól is –, mint pártja a törvényhozási választáson.