Mit csinál a libanoni hadsereg, miközben izraeli csapatok likvidálják a siíta terroristákat az ország déli részén?
Fotó: Libanoni katona 2011-ben. Forrás: Wikimedia Commons
A Reuters Hasszán Naszrallah, a Hezbollah libanoni siíta terrorszervezet vezetőjének Izrael részéről történt likvidálását követően, de még a mérsékelt izraeli benyomulást megelőzően közölte a hírt: a libanoni hadsereg kivonult az ország déli határsávjáról, ahol izraeli megszállás vagy műveletek voltak várhatók.
A Libanoni Fegyveres Erőknek (LAF) jelenleg 80 ezer katonája van, további 30 ezer tartalékossal.
A GlobalFirepower.com szerint a libanoni fegyveres erők a 2024-es éves elemzésben 145 ország közül a 118. helyen állnak az erejüket tekintve.
Katonáik nem „békehadsereg”: harcedzett erők, akik 2011 és 2017 között részt vettek a Libanonba beszűrődő szír polgárháború lázadó erőivel, az al-Kaidával és az Iszlám Állammal szembeni harcokban (utóbbiban egyébként a Hezbollah oldalán harcoltak a libanoni katonák).
A LAF azonban nem volt képes megőrizni Libanon autonómiáját,
persze kérdés, hogy erre 2005 után mennyire volt lehetősége. Ekkor – minden bizonnyal a Hezbollah akciójának keretében – meggyilkolták Rafic Hariri libanoni miniszterelnököt, majd a biztonság kedvéért a gyilkosság ügyében nyomozótisztet is. A Hezbollah azóta lényegében átvette az ország felett az irányítást, a libanoni kormányra az elemzők jelentős része úgy tekint, mint a Hezbollah túszára.
Afelől nem lehet kétség, hogy a LAF-hoz képest az Izraeli Véderő (IDF) nagyobb méretű és sokkal jobban felszerelt hadsereg. Csak a finanszírozás terén: a Global Firepower szerint 2024-ben 24,4 milliárd dolláros költségvetéssel rendelkezett, szemben a libanoni 995 millió dollárral.
A libanoni hadsereget azonban valószínűleg inkább a múlt tapasztalatai és a Hezbollah-val „ápolt” felemás kapcsolata késztetheti arra, hogy ne avatkozzon be.
A 2006-os, rövid (32 napos) libanoni háború során a libanoni hadsereg, bár az akkori miniszterelnök fenyegetőzött ilyesmivel, végül nem avatkozott közbe, és nem konfrontálódtak Izraellel. Az izraeli műveletek a Litáni folyótól délre zajlottak, és a LAF ez alatt az idő alatt (mint a jelek szerint most is) kivonta csapatait a területről, hagyták, hogy a Hezbollah megvívja harcát Izraellel.
A Euronews rámutat, hogy
1975 és 1990 között Libanont polgárháború sújtotta, a regionális szereplők és a nagyhatalmak katonai játszóterévé vált.
Az ország jelenlegi politikai rendszere a különböző felekezetek és közösségek képviselői közötti kényes egyensúlyra épül, a hadsereg pedig alkotmányosan a politikai intézményeknek van alárendelve, amelyek tagjai egymásnak ellentmondó nézeteket vallanak a jelenlegi válságról.
A libanoni hadsereg alapvető célja ebben a konfliktusban az ENSZ békefenntartó csapataival való együttműködés,
„ez nem egy csapásmérő erő, ez nem egy olyan erő, amely szembeszáll Izraellel. Az erőviszonyok ebben az esetben egyáltalán nem a mi javunkra vannak” – idézi a Euronews a LAF egyik tartalékos tisztjét. „De alapvetően a délre telepített dandárok feladata az UNIFIL-lel való együttműködés, és nem az erő alkalmazása. Tehát ez nem egy csapásmérő erő, ez nem egy olyan erő, amely szembeszáll Izraellel. Az erőviszonyok ebben az esetben egyáltalán nem a mi javunkra vannak”.
A libanoni hadsereg a Hezbollah-val sem lenne képes szembe szállni. A Hezbollah félkatonai struktúrát követ, erőteljes gyalogsággal és ballisztikus képességekkel rendelkezik, míg a libanoni hadsereg tipikus katonai szerkezettel, de elégtelen fegyverzettel rendelkezik. Ráadásul a múltban, mint fentebb utaltunk rá, képes volt saját szemszögéből konstruktívan együttműködni a Hezbollah-val. A Hezbollah-ra kilőtt izraeli rakétákat viszont részben azért sem szedi le a libanoni légelhárítás, mert ilyennel egészen minimális szinten rendelkezik csak, képtelen fellépni az izraeli bombázásokkal szemben.
A múltban az izraeli hadsereg bombázta a libanoni hadsereg állásait, és a mostani konfliktusban is halt már meg két libanoni katona.
A libanoni hadsereg a legutóbbi konfliktusban ugyan tüzet nyitott izraeli gépekre, de nem találtak el senkit, és ezzel megelégedtek. Bárhogyan is dönt a libanoni hadsereg, a konfliktus fő színtere a Hezbollah és az IDF küzdelme lesz.
Trump innovációja, hogy a Közel-Keleten diplomaták helyet ügyvédeket küld tárgyalni. Ez a stratégia eddig meglepően hatékony. Interjú Jason Greenblattel, Trump első adminisztrációjának közel-keleti megbízottjával.
Az Aszad-rendszer megbuktatása nem hozta el a kívánt békét és nyugalmat Szíriába. Az elmúlt egy évben közel félmillióan menekültek el az országból.
Megszólalt Benjamin Netanjahu fia.
Budapestre látogat Eli Sharabi, az izraeli túszdráma egyik legismertebb túlélője, akit a Hamász 2023. október 7-én rabolt el, és 491 napnyi fogság után szabadult Gázából.
Budapesten került sor a harmadik Pro-Israel Summitra, ahol a felszólalók Izrael és Magyarország szövetségéről, a közel-keleti békéről, és az iszlamista kihívásról beszéltek. Beszámoló.
Senki nem akarja lefegyverezni a Hamászt, a terroristák viszont nem fogják önként feladni a fegyvereiket.
Komoly diplomáciai feszültséget váltott ki Szlovákia legutóbbi alkotmánymódosítása, amely kimondja, hogy csak két nem létezik.
A Mandiner küldetése több, mint a hírek közvetítése. Azon dolgozunk, hogy a konzervatív értékeknek erős, világos és hiteles hangot adjunk. Ebben most Ön is segíthet.
