A Kelet és a Nyugat között tépelődnek a grúzok – Választás előtti körképünk

2024. október 06. 17:22

Georgia a menekült oroszok paradicsoma, de a Nyugat felé is nyit, amely azonban szigorú feltételeket szab az EU-s integrációért.

2024. október 06. 17:22
Kohán Mátyás

Nyitókép: Az ügynöktörvény ellen tüntetők 2024 májusában
Fotó: AFP/Giorgi Arjevanidze

Nemzetközivé lett tegnapra a világ: Georgiában talán még soha nem szólt annyira kevéssé grúz ügyekről a kampány, mint az október 26-án esedékes parlamenti választásé.

Az országot 2012 óta a Grúz Álom – Demokratikus Georgia nevű párt vezeti, amely érdekes képződmény. Kulcsembere, Bidzina Ivanisvili üzletember Miheil Szaakasvili korábbi államfő esküdt ellensége. Szaakasvili elnöksége alatt, 2008-ban robbant ki a grúz–oszét polgárháború, amelybe Oroszország Dél-Oszétia oldalán beavatkozott, és de facto kiszakította Grúzia testéből az oszétok és az abházok korábban kikiáltott szakadár köztársaságait. A Grúz Álom platformja egyszerű: békét akar, szociáldemokráciát, az erősen EU- és NATO-párti Georgia európai integrációját önfeladás nélkül. Ugyan­akkor stabil kapcsolatokat szeretne Oroszországgal, hogy ne legyen ismét háború a katonai értelemben harmatgyenge és elrettentő erővel bíró hadsereget felépíteni nem képes országban. Ezek mellett az idők során a párt magára vette az ortodoxiától átitatott Georgia keresztényeinek képviseletét is.

Az ellenzék vádjai ismerősek lehetnek: demokráciadeficit, lmbtq-ellenesség, Európa-ellenesség és oroszpártiság. A grúz ellenzék hasonlít a Tisza Párt előtti magyarországira: rendkívül megosztott, és sajátos Gyurcsány-problémával küzd. A legfontosabb ellenzéki párt ugyanis továbbra is Szaakasvili Egyesült Nemzeti Mozgalma, amely hiába váltott azóta többször elnököt, nem mosta le magáról azt a bélyeget, hogy háborút hozott az országra. Ezért aztán az összefogás nehézkes, a magyarhoz hasonló vegyes választási rendszer pedig a nagy blokkoknak kedvez – a 150 parlamenti képviselő fele-fele arányban listáról és egyéni választókerületekből kerül a testületbe, s a széttöredezett ellenzékkel szemben az utóbbiakban igencsak sikeres az egységes kormánypárt.

Az ország gazdasága szárnyal: harmadik éve nő 7 százalék feletti mértékben a GDP. A háború elől menekülő, képzett és tehetős orosz városi középosztály egy jelentős része választja az orosz ajkúaknak is kitűnően élhető, szabad, természetileg gyönyörű és demokratikus kis országot. 

Segíti a kormánypártot az is, hogy tavaly Ukrajnával és Moldovával együtt Georgia is megkapta az Európai Unió tagjelölti státuszát

 – egy 80 százaléknál is nagyobb arányban EU-párti országban e lépés visszatartásával sokat árthatott volna a kormánynak Brüsszel.

Most viszont úgy tűnik, hogy néhány georgiai belpolitikai fejlemény után a nyugati hatalmak tényleg igyekeznek keresztbe tenni a Grúz Álomnak. A közvélemény-kutatások szerint a párt a 2020-as szavazatarányánál jó harmadával kevesebbre számíthat. Igaz, az ellenzék is továbbszakadozott, a legnagyobb ereje a négy évvel ezelőtti 34 után csak 20 százalékra számíthat, így az egyéni választókerületekben még teremhet babér a kormánypártnak.

A nyugati partnerek indulatait felkorbácsoló két belpolitikai fejlemény ismerős lehet: az egyik egy ügynöktörvény, a másik egy családvédelmi törvénycsomag, amelyet az ellenfelek mind orosz ihletésűnek tartanak.

Paweł Herczyński, az Európai Unió georgiai nagykövete júliusban jelentette be, hogy az ügynöktörvény miatt – amely a költségvetésüket 20 százaléknál nagyobb arányban külföldről finanszírozó civil szervezeteket arra kötelezi, hogy külföldi hatalom érdekeit szolgáló szervezetként regisztrálják magukat – az ország EU-csatlakozási folyamata „egyelőre leállt”. Tbiliszi nincs nagy lemaradásban: Ukrajna és Moldova csatlakozása is inkább évtizedes, mint éves távlatokban reális. Egyelőre ez a két ország is csak addig a fázisig jutott el, hogy az Európai Bizottság megkezdje joganyaga átvilágítását, a politikailag is pikáns tárgyalási fejezetek megnyitása, pláne lezárása még sehol nincs. Tény azonban, hogy Georgiával az ügynöktörvény elfogadása óta nem folynak a csatlakozás ügyét előmozdító tárgyalások, ami egy EU-párti országban a kormánynak politikailag káros. És függőben vannak az unió kisebb támogatási programjai is, amelyek gyakorlati gazdasági problémát aligha jelentenek (Georgia legfrissebb negyedéves GDP-növekedése 9,6 százalékosra sikeredett), viszont lehetőséget adnak arra, hogy az ellenzék körbeturnézza az országot egy 14 milliárd eurós, nem létező EU-s támogatási program befagyasztásának rémhírével.

A családvédelmi törvény esete tökéletesen analóg a magyarországi gyermekvédelmi törvényével: szeptember 17-én fogadta el a grúz parlament, fixálva, hogy a házasság egy biológiai férfi és egy biológiai nő kapcsolataként védendő; hogy tilos az egynemű házasság és az egynemű pároknak az örökbefogadás; és hogy tilos a nemváltó műtét, az ebben segédkező orvosok pedig büntetőjogi felelősségre vonhatók. A magyar törvényhez hasonlóan a grúz is tiltja a homoszexuális kapcsolatok népszerűsítését az iskolákban és a médiában, de Georgia ennél tovább ment: az lmbtq-propaganda tilalma a nyilvános gyűlésekre is vonatkozik, magyarán betiltották a Pride-ot. Josep Borrell uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő fel is szólította Tbiliszit, hogy törölje el a törvényt, amely „még inkább letéríti az országot az EU-s útról”. 

A Nyugat a nyomásgyakorlás egyéb módjait is bevetette: az országba látogatott Michael Roth, a német parlament külügyi bizottságának szociáldemokrata elnöke, és közölte, a választás „egy európai vagy egy elszigetelt Georgiáról”, valamint „a demokráciáról és az autok­ráciáról” fog dönteni, s elvárás az ügynöktörvény, a családvédelmi törvény, valamint az adóparadicsomokból Grúziába migráló cégeket premizáló offshore-ellenes törvény visszavonása. Irakli Kobakhidze miniszterelnök szerint a „Rothhoz hasonló politikusok” látogatása ajándék a kormánypártnak – a Grúz Álom képviselői nem is voltak hajlandók fogadni őt.

Irakli Kobakhidze miniszterelnök tovább építené a grúz álmot
Fotó: AFP/Vano Shlamov

Lépéseket tett az USA is: szankciókat vetett ki két köztisztviselőre és további hatvan grúz állampolgárra. Kobakhidze szerint a lépés „nem partneri attitűdöt mutat egy olyan ország részéről, amely nem egyszerűen csak partnerként, hanem egyenesen stratégiai partnerként volt ismert” Georgiában, ami „alapvetően elfogadhatatlan”. A miniszterelnök abban reménykedik és azt is ígéri, hogy amint az ukrajnai háborúnak vége, Georgia kapcsolatai helyreállnak nyugati partnereivel.

Háborús játszmák Georgia körül

Miközben az ország kormánya a szeszélyes Nyugattal bajlódik, a grúz politika két fontos, de formális hatalommal nem bíró szereplője is aktivizálta magát. Az elnök, a párizsi születésű, grúz–francia kettős állampolgár Salomé Zourabichvili az 1970-es évektől francia diplomata, 2003–2004-ben Franciaország grúziai nagykövete volt, majd 2004-ben nemes egyszerűséggel átnyergelt Miheil Szaakasvili külügyminiszterének, s ő az ország utolsó közvetlenül választott elnöke. Mandátuma decemberben lejár, utolsó hónapjait pedig azzal teszi emlékezetessé, hogy nyíltan beszáll a belpolitikába: megpróbálja megparancsolni, melyik ellenzéki párt melyikkel fogjon össze, és arra szólítja fel a diaszpórában élő grúzokat, hogy szavazzanak „Oroszország és annak befolyása” – virágnyelven a kormánypárt – ellen.

A politikai spektrum másik felén Bidzina Ivanisvili volt miniszterelnök, a Grúz Álom tiszteletbeli elnöke és szürke eminenciása kilátásba helyezte a kiegyezést az orosz fennhatóság alatt álló szakadárokkal. Élesen bírálta Szaakasvilit a 2008. augusztusi háborúért mint „külföldön jól megtervezett provokációért”, grúz „nürnbergi pert” helyezett kilátásba a háború felelőseinek, és prioritásnak nevezte az abházokkal és oszétokkal való kapcsolat rendezését.

A kampányba Ukrajna is beszállt: mivel az orosz gazdasághoz ezer szálon kötődő, orosz menekültek százezreit befogadó Tbiliszi nem volt hajlandó tönkretenni önmagát az Oroszország elleni gazdasági szankciókhoz való csatlakozással, Ukrajna visszahívta először a nagykövetét, majd az ügyvivőjét is Georgiából.

 

Összesen 52 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zjzj
2024. október 06. 23:15
Es te matyko melyik oldalon vagy?
kiss.istvan770
2024. október 06. 23:12 Szerkesztve
Szegény grúzok nem ismerik az EU-t. Ha ismernék rögtön csatlakozni akarnának a BRICS-hez. Ők még mindig azt képzelik amit mi a 80-as években, hogy a nyugat jó és egyenrangú félként fog minket üdvözölni, e helyett kirabolták az országot és új gyarmatnak néznek.
haxima
2024. október 06. 22:52
szeptember 17-én fogadta el a grúz parlament, fixálva, hogy a házasság egy biológiai férfi és egy biológiai nő kapcsolataként védendő; hogy tilos az egynemű házasság és az egynemű pároknak az örökbefogadás; és hogy tilos a nemváltó műtét HÁt ilyen ósdi, avitt, kirekesztő hozzáállással mégis hogy képzelitek ezt az EU dolgot vilikéim? Akkor lesztek EU tagok ha majd Sztálint szoknyában meg négernek ábrázoljátok.
Intel
2024. október 06. 19:38
A grúzok előtt nyitva áll az EU virágoskertje. Csak annyit kell tenniük, hogy maradéktalanul követik az USA iránymutatását. Konkrétan, kiutasítanak minden oroszt állampolgárságtól függetlenül (azaz a grúzokat is), lefoglalnak minden orosz bankszámlát, elrekvirálnak minden orosz céget és orosz cégrészesedést, hadat üzennek Oroszországnak, új frontot nyitnak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!