Elkészült a lista: pontokba szedtük, mi mindenben bukott meg eddig Ursula von der Leyen

Nyitókép: MTI/EPA/Ronald Wittek

Az elmúlt hét két friss kudarcot hozott Ursula von der Leyen nemrég újraválasztott európai bizottsági elnöknek. Bár Mario Draghi volt olasz miniszterelnök, az Európai Központi Bank egykori elnöke négyszázoldalas jelentést tett le az asztalra az EU versenyképességének visszanyerése érdekében meghozandó intézkedésekről,

iután kiderült, hogy a csomag megvalósításához 800 milliárd euró értékben kellene közösen hitelt felvennie az EU-nak. „Szkeptikus vagyok Draghi úr hitellel kapcsolatos megközelítését illetően” – nyilatkozta Lindner, hozzátéve, hogy „azt könnyen össze lehetne foglalni: Németország fizessen mások helyett. Ez nem lehet a mesterterv.”

Emellett az uniós tagállamok Von der Leyen hetek óta tartó intenzív lobbimunkája és határozott kérése ellenére sem hajlandók együttműködni abban, hogy a következő Európai Bizottság a férfiak és nők arányát tekintve kiegyenlítettebb legyen: számos kis ország hosszan tartó nyomasztásával a bizottsági elnöknek mindössze azt sikerült elérnie, hogy Szlovénia biztosjelölt-cseréjével immáron tíz hölgy álljon szembe 17 úrral a következő biztosi kollégiumban.

Az új Bizottság bemutatása ráadásul a nemi arányok problémájától bizonyára nem függetlenül ismét késik: Von der Leyen előzőleg múlt hét végéig ígérte, hogy nyilvánosságra hozza a portfóliók felosztását, ez a mostani állás szerint szeptember 17-ére, azaz jövő keddre csúszik. Ez önmagában még nem lenne probléma, ha nem jelentene önmagában komoly időprést az, hogy várhatóan nehéz lesz majd átvinni az új biztosok mindegyikét az Európai Parlamenten.

Csokorba szedtük, miben vallott eddig kudarcot a Bizottság régi-új elnöke.

1: A vakcinabotrány, minden kudarcok anyja

Ursula von der Leyen első jól megsajtózott bukása a covid elleni védőoltások közös európai beszerzéséhez kapcsolódott: a 2020 decemberében nagy dérrel-dúrral bejelentett közös beszerzési program

s az európai vakcinagyártók annak ellenére intettek be sorozatosan a Von der Leyen-bizottságnak szállítmányaik csökkentését bejelentve, hogy közben folyamatosan hagyták el az európai kikötőket a más országoknak szánt vakcinatranszportok. A vakcinabotrány ráadásul a szakpolitikai kudarc mellett hamarosan Von der Leyen első igazi korrupciós botrányává is vált, miután kiderült, hogy a bizottsági elnök azóta is titkolt SMS-ekben egyeztette le a vakcinák árát Albert Bourlával, a Pfizer vezérével – miközben a vállalatban férje, Heiko von der Leyen is érintett volt. Pfizer-ügyben Von der Leyent azóta az Európai Unió Bírósága is elmeszelte,

2: Az oroszok, akik csak nem rogytak térdre

Mikor Oroszország 2022. február 24-én lerohanta Ukrajnát, Ursula von der Leyen nem sokáig teketóriázott: kemény hangú közleményt adott ki, melyben olyan szankciókat lengetett be, amelyek „súlyosan sérteni fogják a Kreml érdekét és képességét arra, hogy finanszírozza a háborút”. „Ukrajna győzni fog” – ígérte akkor Von der Leyen, aki 2022-es évértékelő beszédében jóformán már be is jelentette Oroszország vereségét.

Csakhogy – mint azt a Forbes már 2023 januárjában megírta – ebből egy szó sem volt igaz: egyáltalán nem bizonyítja semmi, hogy Oroszország tömegesen használna fegyvereiben mosogatógép- és hűtőszekrény-chipeket, s két és fél évvel a háború kitörte után, tizennégy szankciós csomaggal a nyakában az orosz gazdaság legfeljebb hosszútávú növekedési potenciálja miatt aggódhat, lélegeztetőgépen minden értelemben Ukrajna van, s fel sem merül az, hogy Oroszország ne lenne képes finanszírozni a háborút.

3: A zöld átállás, ami úgy tett be az európai gazdaságnak, hogy nem is sikerült

Ursula von der Leyen legfőbb programpontja 2019-es megválasztásakor és 2024-es újraválasztásakor ugyanaz volt: az Európai Zöld Megállapodás, az európai gazdaság átállítása az új zöld technológiák úttörőjévé, valamint az EU karbonsemlegessé tétele 2050-ig. A gazdaság igényei, a tiltakozó gazdák követelései, valamint a materiális valóság ugyanakkor ahhoz vezetett, hogy ezeket a célokat menet közben jócskán felvizezték, így a zöld átállás nem valósult meg – maradt helyette egy csomó többletbürokrácia, amely részben felelőssé tehető azért, hogy

2023-ban az EU gazdasága 0,5 százalékos növekedésre volt képes (2,5 százalékos amerikai, 5,2 százalékos kínai, 3,6 százalékos orosz növekedés mellett), s a 2024-es előrejelzés szerint büszke 1 százalékos növekedést fog tudni idén szembeállítani az EU az ismét 2,5 százalékos amerikai, 5 százalékos kínai, valamint 3,9 százalékos orosz növekedéssel.

4: A kereskedelempolitika csődje

Miközben az Európai Unió szankciókkal vágta le magát természetes partneréről, az orosz gazdaságról, s igyekszik lazítani a Kínához fűződő gazdasági szálakat is, felbukkant a láthatáron egy ellensúly: az EU még Jean-Claude Juncker bizottságának hivatali ideje alatt komoly tárgyalásokban volt a dél-amerikai országok közös piacával, a Mercosurral egy nagyszabású szabadkereskedelmi megállapodásról, amely hatalmas piacot nyitott volna Dél-Amerikában az európai ipari termékek számára. A Von der Leyen-bizottság öt éve alatt azonban ez a megállapodás jottányit sem haladt előre, s jelenleg úgy tűnik, akár teljességgel meg is bukhat. „Ez is egy elmulasztott lehetőség.

Mert nem volt sem ésszerűség, sem politikai bátorság a Bizottságban” – értékelte lapunknak májusban ezt a súlyos kereskedelempolitikai kudarcot Győri Enikő fideszes EP-képviselő, akinek a gazdaság- és kereskedelempolitika régóta a szakterülete.

+1: Az előző bukott jelentés

Mario Draghi nemrég bemutatott jelentésének sikerét az akadályozta meg, hogy a Von der Leyen által felkért gazdasági csúcsszakember nem számolt azzal, hogy a németek (egy sor más országgal együtt) akkor sem akarnak közös hitelfelvételt, ha a fene fenét eszik. Ez azonban nem az első elvetéltnek tűnő próbálkozás az európai gazdaság bekurblizásának intellektuális megalapozására. Áprilisban Enrico Letta – aki történetesen szintén olasz miniszterelnök volt – készített egy jelentést az európai belső piac jövőjéről. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban a brüsszeli folyamatokról mindig jól értesült POLITICO nemrég úgy fogalmazott: 

s épp ez a sors várhat Draghi jelentésére is.