A felvezetésben drámainak írják le az ausztriai helyzetet: „Ólomként nehezült lánk a meleg éjszakáról éjszakára, a lehűlés reménye nélkül”, a bécsi belvárosban ötvenszer volt trópusi, azaz 20 fok fölötti éjszaka, majd „alig pár nappal később a hosszan tartó, erős eső és a súlyos viharok miatt egész Alsó-Ausztriát katasztrófa sújtotta területté nyilvánították, vonatok maradnak ki, és országszerte kilépnek medrükből a folyók”.
„Hol maradnak az intézkedések a klímaváltozás megfékezésére?” – kérdezi a szerző, bizonyos Bernd Vasari.
A Wiener Zeitung publicistája úgy látja: a szeptember 29-i parlamenti választás „jó esély lenne arra, hogy több klímavédelmet követeljünk meg”, s „a választó:nők választhatnák azt a pártot, amely a leginkább működőképes megoldást nyújtja”. (Ez egy alig burkolt felszólítás arra, hogy a választók a Zöldekre szavazzanak.) Ezzel szemben azonban Vasari azt tapasztalja, hogy az Osztrák Néppárt (ÖVP), az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a liberális Neos „ugyan szerepeltetik a klímaváltozást választási programjukban, de kampányukat más témák dominálják”, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) pedig egyenesen ellenzi a klímavédelmi intézkedéseket. S „a klímaváltozás nem szavazatmágnes”, a Zöldek a 10 százalékot sem érik el, míg az FPÖ a 30 százalékot nyaldossa, s a második helyezett ÖVP 25 százaléknál jár.