Mit jelent a jobboldaliság Indiában? Miért nem tör Kínához hasonlóan regionális dominanciára India? És tart-e a kínai fenyegetéstől? A másik keleti óriás világpolitikai pozícióját elemeztük a Danube Institute geopolitikai konferenciájának vendégével, Swapan Dasguptával. Interjúnk.
Fotók: Ficsor Márton
***
Swapan Dasgupta (1955) indiai jobboldali politikus, professzor. A londoni egyetemen, majd Oxfordban végezte tanulmányait. 2016 és 2023 között az indiai parlament felsőházában képviselősködött, jelenleg is a indiai jobboldali kormánypárt, a Bháratíja Dzsanatá Párt vezetőségének tagja. Az India Alapítvány tanácsadó testületében, illetve a Miniszterelnöki Múzeum és Könyvtár végrehajtó tanácsában is jelen van.
***
Ön rendszeresen ad elő konzervatív intézmények rendezvényein, illetve magát is konzervatívnak tartja. Mi a politikai konzervativizmus jelentése Indiában?
Érdekes jelenség, hogy a legtöbb indiai nyelvnek a „konzervativizmus” kifejezésre nincs megfelelő szava. Az indiai közbeszédben gyakran a „jobboldali” vagy a „reakciós” szóval utalnak rá, ami persze nem elégséges, ugyanakkor tudni kell, hogy a „liberalizmus” kifejezésre sincs konkrét szavuk. Történetileg a brit birodalom történészei a sanatani szóval jellemezték azokat a hindukat, akik szkeptikusak voltak minden reformmal szemben, ez a szó pedig a sanatan dharma kifejezésből ered, aminek jelentése: az örök út. Ebben a kifejezésben összegződik tehát, amit az indiaiak a konzervativizmus, vagyis a hagyományok, a kontinuitás megőrzése alatt értenek.
A politikai konzervativizmus szintén a megőrzésről szól, indiai kontextusban az átörökített kultúra, vallás és társadalmi intézmények megőrzését az indiai nemzetté válás folyamatában és azt követően.
Az indiai konzervatívok hisznek India egységében, a nemzeti szuverenitás megvédésében,
a nemzeti emlékezet szükségességében, illetve a vallási és a néphagyományok ápolásában. Az indiai liberálisok, pontosabban szekuláris modernisták pedig úgy vélik, India identitását az alkotmány határozza meg. Rémesen hasonlítanak európai kollégáikhoz, aki Európa identitását hasonló módon az EU alapszerződésekbe lefektetett szabályrendszerével azonosítják.
Európában a két nézetrendszert vagy a jobb- és baloldal, vagy egyre inkább a szuverenisták és globalisták ellentétpárral szokták leírni. Indiában milyen jelzők, jellemzők által tesznek különbséget a különböző ideológiájú politikai erők között?
Az első szabad évtizedekben, miután India 1947-ben függetlenedett a brit uralom alól, a legtöbb indiai párt nacionalistának definiálta magát. Csak a kommunista párt volt az, amely a nemzeti eszmét elutasította, és a moszkvai vagy pekingi minta alapján az internacionalizmust követte. A függetlenedési mozgalom pártja, a Nemzeti Kongresszus párt Mahatma Gandhi, majd Dzsaváharlál Nehru vezetésével egy több, különböző irányzatot magában foglaló gyűjtőpárt volt. Idővel azonban ez a nagy párt magáévá tette a szekuláris modernizmus és az államszocializmus egyes programjait, így az ezzel elégedetlen mozgalmak a hindu nacionalizmus mentén kezdték megszervezni magukat az 1970-es évek végétől.
A hindu nacionalizmus nem jelentett soha teokratikus célokat, vagy azt, hogy a nem hindu lakosság másodosztályú állampolgár lenne, csupán azt, hogy
az államnak el kell ismernie India kulturális és vallási hagyományait, arculatát.
A nacionalisták egyúttal elégedetlenek voltak az államszocializmus nem túl hatékony működésével is, viszont Indiában nem jött létre olyan nagy párt, amely vállaltan a piacgazdaság, a kapitalizmus fontosságát tűzte volna a zászlajára. Ehelyett a nagy Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP) is a kettő egyfajta ötvözete: a gazdaságot a magánszektor húzza, viszont az állam jóléti-szociális funkciókat is ellát. Ekképp a BJP nem nevezi magát konzervatívnak, inkább a nacionalista jelzőt használja. A rivális Kongresszus párt viszont szívesen veszi a liberális-baloldali jelzőt, világképébe beletartozik az indiai muszlimokkal való szimpatizálás és a woke-hajlam is.
Ön a Bháratíja Dzsanatá Párt vezetőségének tagja, az elmondottak ellenére az indiai politikai spektrumon mégiscsak ez a jobboldali párt. Gazdaság-, szociál- és külpolitikájában mennyiben különböznek a pozíciói az európai konzervatív pártok politikáitól?
A BJP tehát saját definíciója alapján egy nacionalista párt, így az „India mindenek előtt” politikáját követi.
A párt szándékosan távol tartotta magát az európai és az amerikai elődpártokkal való összehasonlítgatásoktól, mert az esetleg félreértésekre adna okot az indiai kontextusban. Egy példa erre: az integrált humanizmus eszméje nagy hatással volt a párt irányaira – ez az eszme az ember és a környezete közötti harmónia fontosságát hangsúlyozza, gazdasági értelemben pedig a piacgazdasági versenyben alulmaradtak számára kínál segítségnyújtást. Európai értelmezéssel ez egy baloldali megközelítés, pedig nem az, ráadásul a globalizáció folyamatában a jobboldal és a baloldal ellentétpárok már nem is írják le pontosan a két oldalt elválasztó nézetkülönbségeket.
Ön tagja volt az indiai parlament felsőházának, és így premier plánban láthatta Narendra Modi kormányának tevékenységét. Ön szerint mik voltak a Modi-kormányzat legfontosabb eredményei, és mik a legnagyobb tévedései?
Az elmúlt egy évtizedben, amióta Narendra Modi kormányoz, India arca megváltozott, és szerintem pozitív irányba.
Modi választási győzelmének egyik oka, hogy az indiaiak többsége felismerte, az ország jóval a potenciálja alatt teljesít.
Modi a nevén nevezte ezt a problémát, és kormányra kerülve határozott lépéseket tett a korrupció letörésére, valamint egyszerűbbé tette a külföldi befektetők számára az indiai piacon történő megjelenést, üzletelést. 2024-re India jó úton van, hogy a világ harmadik legnagyobb gazdasága legyen.
Modi legnagyobb eredménye az, hogy újra lelkesedést hozott, jó a hangulat ma Indiában. Dzsammu és Kasmír állam integrációját egy alkotmánymódosítással tette lehetővé, a muszlim kisebbség jogait úgy biztosította, hogy eközben garantálta a nők egyenjogúságát. Persze, lehet azt mondani, hogy többet is elérhetett volna. Személy szerint én
egy dologban látom a hiányosságot: Modinak nem sikerült létrehoznia egy jobboldali, kormánybarát intellektuális ökoszisztémát,
így Indiában még mindig nagy befolyása van a kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező baloldali hálózatnak, vagy éppen Soros György szervezeteinek.
A külső fenyegetettségről beszélve: India nem érzi fenyegetve magát Kína részéről? A két országnak határvitái vannak, Kína fegyverkezik, regionális dominanciára tör, olcsó árukkal árasztja el a piacot, és így tovább.
Kétféle fenyegetést lehet érzékelni Kína részéről. Az egyik valóban az, amit mondott: a határviták. Ezek azóta fennállnak, amióta Kína Kínai Népköztársaság lett, és addig nem is lehet erre igazi megoldás, míg mindkét állam bele nem megy egy kompromisszumos egyezségbe. A második fenyegetés pedig az, hogy
Indiát fokozatosan körbekerítik olyan ellenséges erők, amelyek valamilyen módon Kínával is kapcsolatban állnak.
Kína Nepálban egy proxy-rezsimet támogat, Pakisztánban és részben Afganisztánban pedig egy iszlamista kormányzattal ápol jó kapcsolatokat. Ekképp Kína India versenytársa, de fokozatosan egy fenyegető tényezővé is válik.
Ez utóbbi jellemző pedig vélhetően csak erősödni fog, hiszen Kína nem csak kereskedelmi ambíciókkal rendelkezik, hanem politikaiakkal is. A kínai Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés nem csak kereskedelmi projekt, annak politikai szándékai is vannak: Kína gazdasági nagyhatalom akar lenni, hegemón szerepbe akar kerülni legalább Ázsiában. Az amerikai befolyás a világ minden régiójában csökken, ezt használja ki Kína, vagyis: igen, Kína az elsőszámú fenyegetés számunkra is.
India is egy milliárd lakosú állam, atomhatalom, vannak versenyképes árui és a technológiai szektorokban is vannak piacképes cégei. Miért nem táplál hasonló regionális dominanciára irányuló ambíciókat, mint Kína?
Önnek teljesen igaza van,
Indiának nincsenek ilyen ambíciói. Részben azért nem, mert ilyen a civilizációnk.
Más a mentalitásuk?
Igen, ez a mentalitással van összefüggésben. India soha nem látta magát a világ vezető hatalmának, úgy, ahogy a kínaiak magukat igen. Kína tradicionálisan a világ közepének látja magát. India magát mindig is egy bezárkózó, saját belső világgal bíró területnek érezte. A másik tényező, hogy hinduk vagyunk: mi nem akarunk megváltozni, megtérni, ahogy a protestáns keresztény világ teszi – mi meg vagyunk elégedve a saját világunkkal. A mi világunkban a gazdasági növekedés csupán egy néhány évtizedes jelenség, korábban évszázadokon keresztül a társadalom nagy része szegénységben élt, de kiszámítható módon. A brit uralom alatt az indiai társadalom sokat fejlődött, de az ára a szuverenitás elvesztése volt, és ezt 1947 után nyertük csak vissza. Szóval ez egy mentalitásbeli kérdés, az évszázadokon beivódott gondolkodásmód nem változik meg néhány évtized alatt.
A független India most az önértékelését próbálja visszaszerezni, ki akarja használni a gazdasági fejlődés előnyeit.
Nem vagyunk egy fejlett ország, de már nem vagyunk gazdasági értelemben kiszolgáltatottjai más államoknak, és ez nagyon fontos.
India megpróbál navigálni az új világrend két nagy pólusa között: tagja Kínával és Oroszországgal együtt a BRICS-közösségnek és a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (SCO), ezzel párhuzamosan stratégiai partnere Amerikának, részese a Kína ellen irányuló Quad-együttműködésnek, és így tovább. Meddig tartható fenn ez a lavírozás?
Ugyanaz az álláspontunk, mint amit a magyar kormány manapság konnektivitásnak nevez. Mi ezt stratégiai autonómiának hívjuk.
A kettő alapvetően ugyanazt jelenti: a saját nemzeti érdekeink alapján cselekszünk, és ez azt diktálja, hogy minden lehetséges partnerrel kereskedni kell, kapcsolatban kell lenni. Sem az Egyesült Államokra, sem Kínára nem tudunk hatást gyakorolni, ők követik a saját érdekeiket, így azt kell tennünk, ami a lehető leghatékonyabb eredményeket hozhatja a nemzeti érdekeink szempontjából.
Az ukrajnai háború például nem az a konfliktus, amelyben India részt akarna venni. Távol van tőlünk, Kelet-Európa szegletében, a konfliktus okai pedig a közös orosz-ukrán történelembe gyökereznek. Ekképp elhamarkodott dolog lenne, ha India egyértelműen letenné a voksát az egyik, vagy a másik fél mellé.
Beszálljunk az Oroszországot sújtó nyugati szankciókba? Miért? India energiahordozókat vásárol Oroszországtól, ez a mi érdekünk továbbra is.
Ha jól értem, ugyanezt mondja a magyar miniszterelnök is.
Még egy dolog: az elmúlt években mi intenzív kapcsolatokat építettünk ki Izraellel. Onnan ered ez a mára szorossá váló kapcsolat, hogy az 1990-es években elismertük Izrael államát, és ez a viszony fejlődik, mert Izrael a muszlim szélsőségesség elleni harc úttörője, illetve technológiai nagyhatalom is. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan kiváló kapcsolataink vannak az öbölmenti arab államokkal, leginkább az Egyesült Arab Emírségekkel. Szóval mi megpróbálunk párhuzamosan mindegyikükkel jó viszonyt ápolni.
Nem akarunk kereszttűzbe kerülni egy olyan harcban, amely nem is a miénk.
Ha egyértelműen Izrael mellé állnánk, a hindu közösség ezt támogatná, de a muszlim kisebbségünk nem, míg ha a palesztin kérdést támogatnánk, épp fordítva lenne – de mindkét esetben megosztottsághoz vezetne Indiában.
Ezt is ajánljuk a témában
Sok évtizede parázslik a feszültség a világ két legnagyobb népességű, egymással szomszédos, atomhatalommal rendelkező országa között. A felemelkedő Kína lépései elgondolkodtatják Újdelhit: az új világrend egyszerre jelent India számára veszélyt és lehetőséget.
--
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
Kijev szerint hiányzik az erő, és a nyugati támogatás a béketárgyalásokhoz.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
