Halló, itt a XXI. század

Nyitókép: Daniel Ramalho / AFP

„Amúgy a nyilvánvaló gumicsont-hatáson kívül (addig sem a tanárhiányról, a tantermekben uralkodó 40 fokról meg a saját pénzen vett ventilátorokról beszélünk az iskolakezdés kapcsán) van a hazai telefonstop mögött egy másik megfontolás is. Kormányunk valójában nem a telefont, hanem a 21. századot szeretné kitiltani az iskolákból, visszavezetve a magyar oktatásügyet abba a korba, ahol hivatalosan is a párt írta elő és kérte számon, hogy mit tanít a pedagógus. Az okostelefonnal ennek a rendszernek nem az a fő baja, hogy leszoktatja a gyerekeket a beszélgetésről. Hanem valószínűleg az, hogy – amennyiben a tanár hozzáértő módon illeszti be az oktatásba – túlságosan szélesre nyitja a megszerezhető ismeretek kapuját. 

Szimbolikusnak is tekinthető, hogy egy olyan intézmény igazgatójára csapott le először, demonstratívan a kormányzati szigor, ahol nem a beszélgetés, hanem az állami egyentankönyv alternatívájaként használták a mobilt. Sehol, még a tilalomnak lelkesen tapsoló Magyar Nemzetben sem vetették fel soha, hogy azért avatkoztak közbe, mert a madáchosok a szélsőségesen liberális telefonkezelés miatt ijesztően keveset trécselnek egymással.

Van ennek az összességében elég szomorú történetnek történelmi perspektívája is. Az államrend őrei a világ különféle pontjain, különböző korokban a nyomtatott könyvtől, a televíziótól, a videótól, az internettől stb. is megpróbálták eltiltani az iskolásokat, egészen hasonló okokból, mint amilyenek most Orbánékat vélhetően vezérlik. Az eredményt ismerjük, például az ezen az úton a legmesszebbre jutott Észak-Korea sikerei kapcsán. Nincs azzal semmi baj, ha korlátozzuk, vagy megpróbáljuk ésszerű keretek közé szorítani az iskolai mobilozást. De ha olyan világot építünk, ahol az iskola nem a jövőre készít fel – az ismeretszerzés technológiáiban is –,hanem a múltra, arra garantáltan rá fogunk faragni.

Mellesleg: a spanyoloknál két héttel később kezdődik a tanév, mert szeptember első felében még túl meleg van – bár azért nem annyira, mint mostanában volt nálunk –, de nem tart tovább, mint Magyarországon. Akár ezt a példát is át lehetne venni. ”

***