Ha nem sikerül korlátok közé szorítani a légipárbajt, a végkimenetel borítékolható

Nyitókép: Képernyőmentés

„Durva leegyszerűsítéssel elmondható, hogy a stratégiai bombázás célja nem egy bizonyos csata megnyerése, hanem a befolyás gyakorlása a háború egészére. Ami a bombázást stratégiaivá teszi, az nem az alkalmazott haditechnika, hanem a hadjárat célja. Taktikai eszközökkel is lehet stratégiai támadást végrehajtani (pl. F-16 kontra iraki atomerőmű), és stratégiai eszközökkel is lehet taktikai célpontokat támadni (pl. B-52 kontra iraki lövészdandárok).

A stratégiai bombázás célpontjai lehetnek: stratégiai jelentőségű katonai létesítmények (pl. az ukrán GUR főparancsnoksága), stratégiai jelentőségű kettős felhasználású létesítmények (pl. a Kijevet ellátó Trypilliya erőmű), stratégiai fontosságú civil létesítmények (pl. kormányzati negyedek és ipartelepek), a civil lakosság morálja, illetve a civil lakosság maga.

A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a stratégiai bombázó-hadjáratok egyik velejárója a célpont-eszkaláció. Az eszköz hatékonyságának inherens korlátai és/vagy a frontokon kialakult patthelyzet arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy fokozatosan egyre alacsonyabbra helyezzék a humánum mércéjét. Az a stratégiai bombázó-hadjárat, amely specifikus katonai célpontok támadásával kezdődik, általában a civil lakosság elleni általános támadások irányába eszkalálódik.

Ebben a folyamatban igen nagy szerepet játszik a tévedés is. Amikor egy olyan bomba, amit egy 100%-ig legitim katonai célpontra vetettek, tévedésből egy civil célpontra zuhan, akkor a válaszcsapás célpontjai már eleve civil célpontok lesznek. Ez az eszkalációs spirál érvényesült többek között a második világháborúban a britek és a németek között. Napjainkban ugyanezt az eszkalációs dinamikát látjuk Oroszország és Ukrajna között is működésben.

Ha nem sikerül korlátok közé szorítani a két ország közötti stratégiai légipárbajt, a végkimenetel borítékolható. A tény hogy a háború leállítása itt és most nem megvalósítható, nem ment fel minket az alól, hogy megpróbáljuk bizonyos korlátok közé szorítani. Ehhez pedig külső szereplők közvetítésére van szükség. Hogyan is írta anno Bertold Brecht? A rosszért amit tettél, meg tudsz bocsátani magadnak, a jóért viszont amit megtehettél volna , de nem tettél meg, soha.”