A hatvanas évek óta rendezetlen Nyugat-Szahara sorsa, de a nagyhatalmak mostanra kezdik elfogadni a területet régen megszálló Marokkó uralmát a hatalmas térség fölött.
Nyitókép: Antoine Lorgnier / AFP
Nyugat-Szahara Afrika északnyugati partvidékén egy 266 ezer négyzetkilométeres terület, amelynek nagy része marokkói megszállás alatt áll – az egyik utolsó nagy méretű térség, aminek nincs rendezett jogállása a gyarmatosítások kora óta. Hivatalosan az ENSZ Dekolonizációs Bizottságának felügyelete alá tartozik. Az ENSZ 1960-ban nem autonóm területnek nyilvánította Nyugat-Szaharát, amely addig Spanyolország egyik tartománya volt.
Bár 1976-ban kikiáltotta függetlenségét, 1979-ben Marokkó megszállta területének nagy részét.
A terület nagy része azóta marokkói megszállás alatt áll, amit sem az ENSZ, sem más országok nem ismertek el. 1976-ban alakult meg a Polisario Front, amely először a spanyol gyarmatosítók, majd a marokkói megszállás ellen harcolt. Ők hozták létre a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, amely 1976-ban kikiáltotta függetlenségét. A marokkói megszállás után a lakosság jelentős része Algériába menekült, ahol megalakult a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság kormánya.
2017-ig egyetlen ENSZ-tagállam sem ismerte el hivatalosan Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara felett. Az Olaszország méretű területen jelenleg 580 ezren élnek.
Több ország mostanra jelezte: nyitottak arra, hogy elfogadják a terület marokkói megszállását, amennyiben autonóm része lesz a királyságnak. Fontos fejlemény volt, amikor 2020-ban az Egyesült Államok elismerte Marokkó fennhatóságát Nyugat-Szahara felett.
Ezután léptek a térségben érdekelt spanyolok is: a spanyol kormány 2022-ben
elfogadta azt a lehetőséget, miszerint Nyugat-Szahara a Rabat 2007-es javaslatának megfelelően marokkói fennhatóság alatt álló autonóm tartomány legyen.
Madrid üdvözölte, hogy Marokkóval való kapcsolata „új szakaszba” lépett, amely kölcsönös tiszteleten alapul, és mindkét ország stabilitását és területi integritását biztosítja.
A Szaharai Polisario Front mozgalom vezetője – amely a legjelentősebb helyi nemzetiségi mozgalom és a Nyugat-Szahara függetlenségét próbálja elérni – két éve kritizálta Spanyolországot, amiért „radikális fordulatot” vett Nyugat-Szahara ügyében.
Ezt is ajánljuk a témában
Tüntetésbe kezdtek nyugat-szaharaiak az Európai Parlament előtt Strasbourgban: nem értik, az EU miért tárgyal a Nyugat-Szaharát megszálló Marokkóval az őket illető halászati területek európaiak általi kiaknázásáról. Szerintük a megállapodás elfogadásával az EU megsérti a nemzetközi jogot és a nyugat-szaharaiak önrendelkezéshez való jogát is. Tudósításunk Strasbourgból.
Idén nyáron, július utolsó napjaiban Franciaország elismerte Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett, ezzel megváltoztatva egy évtizedes álláspontját, csatlakozva a Marokkót támogató országok egyre bővülő táborához, miután az ENSZ közvetítésével zajló békefolyamat zsákutcába került.
Emmanuel Macron francia elnök a VI. Mohamed marokkói király trónra lépésének 1999-es évfordulója alkalmából írt levelében a Marokkó által 2007-ben javasolt autonómiatervet nevezte a konfliktus megoldása „egyetlen alapjának”, ezzel nagy csapást mérve a függetlenségpárti Polisario Frontra, amely a spanyol gyarmatosítás vége óta a szaharai őslakosok legitim képviselőjének tartja magát. Elemzők szerint
Franciaország történelmi álláspontjától való elfordulása jelentős győzelem Marokkó számára,
és követi az Egyesült Államok, Izrael, Spanyolország és azon afrikai országok példáját, amelyekkel Marokkó a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésére törekszik.
Nyugat-Szahara jelentőségéről Dr. Pákozdi Csaba nemzetközi jogászt, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét kérdeztük. Az egyetemi oktató elmondta: Nyugat-Szahara ügye a Nemzetközi Bíróság 1975-ben hozott tanácsadó véleménye óta kiemelt helyet foglal el a nemzetközi jogi szakirodalomban is, elsősorban az úgynevezett „uratlan területek”, terra nulliusok meghatározása miatt (a Bíróság szerint a nomád, törzsi szervezettségű népek által lakott térség a 19. sz. végén történt spanyol gyarmatosítás idején nem volt „uratlan terület”, ugyanakkor a fennálló jogi kötelékek ellenére nem találta bizonyítottnak sem Mauritánia, sem Marokkó Nyugat-Szahara feletti szuverenitását).
A spanyol uralmat követő időszakban Nyugat-Szahara státusza hasonló volt a dekolonizáció idején a többi, korábban gyarmati igazgatás alatt álló területével, a nemzetközi közösség a dekolonizációs folyamat során (elsősorban az Egyesült Nemzetek Szervezete által)
elismerte és támogatta a területek lakosságának szabad akaratát,
valamint az önrendelkezéshez való jog elvének érvényesítését.
Ezt is ajánljuk a témában
A baloldali kormány repülőkkel szállítja a migránsokat, ahelyett, hogy a határokat védené.
A spanyol fennhatóság '70-es évekbeli megszűnését követően a Nyugat-Szaharát Marokkó szállta meg: 1976-óta a Polisario Front (Frente Popular para la Liberación de Saguía el-Hamra y de Río de Oro) folytat küzdelmet – az 1991-es tűzszünetig fegyveres küzdelmet – a terület függetlenségéért, kikiáltva a „Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot”, amelyet számos dél-afrikai, közép-amerikai és ázsiai állam ismert el. Kormányuk emigrációban, Algériában működik. Marokkó földből készült „falat” emelt az általa gyakorlatilag is igazgatott atlanti partvidéki terület határán, az ettől keletre eső zóna felett gyakorol ellenőrzést a Polisario Front.
A mozgalom küzdelmeinek fő célja, hogy népszavazás döntsön Nyugat-Szahara hovatartozásáról.
Marokkó Nyugat-Szaharát saját területeként kívánja a jövőben is igazgatni, az itt élők számára biztosítandó autonómiával, amelynek tervezetét 2007-ben dolgozta ki. Ennek értelmében az itt élőknek önálló közigazgatási, jogalkotási és igazságszolgáltatási jogköröket adnának, a marokkói szuverenitás megerősítése mellett. A had- és külügyi igazgatás marokkói központi hatáskör lenne, továbbá érvényesülnének a marokkói uralkodó alkotmányos és vallási/egyházi jellegű jogai is.
A Polisario Front az autonómiát elutasította,
elfogadta ugyanakkor az ENSZ-főtitkár személyes küldöttjének, James Bakernek a népszavazási kérdésekről szóló 2003. évi tervezetét. Az ezt követő évek eredménytelensége miatt a Polisario Front 2020 novemberében felmondta a tűzszünetet, az azóta tartó helyzetet az ENSZ „alacsony intenzitású ellenségeskedésként” tartja számon.
2020 decemberében a Trump-kormány elismerte Marokkónak a teljes Nyugat-Szahara feletti szuverenitását, a területnek adandó autonómia tervével együtt azzal, hogy a Szaharai Arab Demokratikus Köztarsaság államiságát nem találta valós megoldási lehetőségnek.
Az Egyesült Államok elismerésése az „Ábrahám-megállapodások” mezsgyéjén született,
amelyet követően Marokkó rendezte viszonyát, és a diplomáciai kapcsolatok felvételéről állapodott meg Izraellel – és utóbbi 2023 júliusában hivatalosan elismerte Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett. 2022-ben a spanyol külügyminiszter a területre vonatkozó marokkói autonómiatervet méltatta, a „legkomolyabbnak” és a „legreálisabbnak” minősítve azt.
Ezt is ajánljuk a témában
Átfogó könyv jelent meg egy Magyarország számára is fontos régióról. Interjút készítettünk Tárik Meszárral, „Az arab észjárás” című könyv szerzőjével.
A nyugat-szaharai kérdés megoldásában aktív szerepet játszik az Egyesült Nemzetek Szervezete is, a főtitkár különmegbízottja 2023 márciusában kétoldalú tárgyalásokat folyatott az érintett államokkal és a Polisario Fronttal. A felek álláspontjai sajnos nem közeledtek egymáshoz, Marokkó – különös tekintettel az egyre szaporodó elismerési nyilatkozatokra – továbbra is az autonómiatervet tartja az egyedüli megoldásnak, a Polisario Front pedig ragaszkodik a terület lakosságának önrendelkezési jogából fakadó népszavazás megtartásához.
Az egyes államok elismerési gyakorlata mellett egy újabb szereplő is jogi álláspontot fogalmazott meg, nevezetesen az Európai Unió Törvényszéke.
Az Európai Unió bírói fóruma 2021 szeptemberében megsemmisített két, az EU és Marokkó közötti halászati és kereskedelmi megállapodást arra hivatkozva, hogy azt nem a nyugat-szaharai nép egyetértésével kötötték. A Törvényszék ítéletében megfogalmazottak szerint a Polisario Front a „nyugat-szaharai nép nemzetközileg elismert képviselője”.
Megállapíthatjuk, hogy Nyugat-Szahara ügye minden bizonnyal lényeges eleme lesz a nemzetközi jogfejlődésnek, különös tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak egy része olyan megoldást tart elképzelhetőnek, amely a területi szuverenitás elismerése mellett az őshonos lakosságnak a területet igazgató állam által adandó autonómiát támogatja.
„Kézenfekvő, hogy analógiát keressünk a közép-európai nemzeti kisebbségek autonómiatörekvéseivel, valamint párhozamba állítsuk az elismerési aktusokat a közelmúlt elismerési gyakorlatával. Csak remélhetjük, hogy a jogi és politikai csatározások végül megnyugtató megoldást hoznak Nyugat-Szahara lakosságának jövőjére vonatkozóan” – zárta gondolatait a nemzetközi jogász.
…elmentem egy páviánfarmra. A vezető kérdezte, honnan érkeztem. Mondtam, Magyarországról.
Tömeges elvándorlás, összeomló államok, kínai aszfalt és nyugati bűntudat. Afrika egy magyar származású amerikai diplomata nézőpontjából.
Támad az Afrika Korpsz.
Párizsnak sikerült még jobban magra haragítania egykori gyarmatát.
A fiatalt miután megnyugtatták, lekísérték az épület elé, ahol már a mentőautó várt rá. A hatóság embereinek munkáját dicsérettel és jutalommal ismerték el.
Megérkezett Moszkvába Afganisztán új nagykövete.
A tiltakozások egy tízéves kislány ellen elkövetett, feltételezett szexuális támadás után robbantak ki.
Hazánkkal ellentétben Németországban és Franciaországban folyamatosan romlanak az eredmények.
