„Irán megfelelő választ fog adni szuverenitása megsértésére” – Irán nagykövete a háború esélyéről a Mandinernek

Fotók: Ficsor Márton

Irán-szakértők szerint Iránnak nem érdeke, hogy belevonják egy regionális háborúba. Valóban nem?

Mi soha nem szeretnénk háborúzni. Történelme bizonyítja, hogy Irán soha nem akart háborút. Ugyanakkor mindig készek vagyunk megvédeni magunkat, megőrizni területi integritásunkat, és ehhez megvannak a kapacitásaink. A béke feltétele az, hogy ezt minden külső entitásnak tiszteletben kell tartania. Sajnos vannak olyan államok, amelyek ezt az alapvető elvárást nem tartják tiszteletben. 

A történelem során bebizonyítottuk, hogy nagyon jó tudunk védekezni.

Szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy Irán eddig arányos válaszlépésekkel reagált a területét vagy érdekeltségeit ért támadásokra, szándékosan nem eszkalálja a konfliktust. Tudatos stratégia?

Igen, ez így van, mi a kapacitásainknak csupán egy töredékét használtuk fel az áprilisi válaszcsapásnál is. Iránnak vannak katonai kapacitásai – ha azokat mind bevetnénk, az meglepné az egész világot. De természetesen a mostani teheráni merényletre, Iszmail Haníje meggyilkolására adott 

Irán készen áll és minden lehetősége megvan megfelelő válaszcsapást intézni a július 31-én elkövetett izraeli agresszióra.

Iszmail Haníje Hamász-vezető teheráni meggyilkolására az iráni kormányzat kemény választ ígért. Rakétaeső lesz Izraelre, mint ahogy a damaszkaszi konzulátusukat ért támadást követően történt, vagy célzott merényletek a felelősök ellen?

Igen, ezt a kérdést teszik fel most mindenhol a világon, de az a lényeg, hogy Irán szeretne megfelelő választ adni szuverenitása megsértésére. A mikéntjére és az idejére azonban várni kell. Sajnos ezzel a támadással Izrael az egész régió stabilitását és békéjét veszélyeztette. Izrael a közelmúltban több atomtudósunkat likvidálta, és Izrael ezeket az akciókat elismerte, büszkén vállalta. Damaszkuszi rakétatámadásával Izrael egy diplomáciai területet, a konzulátusunkat támadta meg rakétával, az erre adott iráni határozott válaszlépést az egész világ láthatta, és akkor bejelentettük, hogy 

Ön a területi integritás védelmét hozta fel indoknak az iráni lépésekre. Amikor Irán proxy-szövetségesei (az „ellenállás tengelye”: a Hezbollah, a Hamász és mások) izraeli célpontokat támadnak, akkor Izrael ugyanerre hivatkozva üt vissza. Mi a különbség tehát?

Ez az állítás félrevezető. Vannak ellenálló csoportok, amelyek ezeket a támadásokat végrehajtják, és ezekkel az akciókkal a helyi lakosság többsége egyetért. Ezt az ellenállást mi erkölcsileg támogatjuk. De Irakban, Libanonban, Szíriában a lakosság támogatja ezeket az ellenálló csapatokat, ezen csoportok tagjai is ezekből a társadalmakból érkeznek. Ezek független csoportok, amelyek önállóan harcolnak a céljaikért.

A Hamász október 7-i terrorakciója vagy a Hebollah bombázásai Izrael állam szuverenitását sértették meg, ártatlan civil embereket öltek meg. Ha Iránnak fontos az állami szuverenitás, a területi integritás, akkor ezt miként ítéli meg? Van-e joga Izraelnek az önvédelemre?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásakor hátra kell lépni, és meg kell vizsgálni, hogy amikor a második világháború lezárulta után létrejött Izrael, azt Irán soha nem fogadta el államként. Ebből adódik a kérdés: ha nem állam, akkor van-e neki területi integritása, államisága? Az a kérdés tehát, hogy ki milyen területet foglalt el. 

Ha egy megszálló elfoglalja egy másik ország területét, az elfoglalt ország lakossága megpróbál ellenállni, és felvetődik a kérdés: milyen jogon próbálják visszaszerezni a hazájukat? Ha helyesen elemezzük ezt a kérdést, és megnézzük az okokat, akkor pontosabban meg fogjuk érteni ezt a problémát. Itt egy területnek az elfoglalása a fő kérdés, és a palesztin lakosság próbálja a problémát megoldani. Az iráni külpolitika egyik elve, hogy 

A nemzetközi közvélemény pontosan tisztában van azzal, hogy a konfliktus elején ki volt az agresszor, ki volt a megszálló. Most azt látjuk, hogy szerte a világon, még amerikai egyetemeken is tömegek tüntetnek Palesztina mellett. Ha a nemzetközi jog alapján nézzük a kérdést, ugyanoda jutunk: azt kell vizsgálni, ki volt az agresszor, ki foglalta el a mások területét. Szerintem a terület lakosainak joguk van megvédeni a saját hazájukat.

Ha történelmi jogosultságokról beszélünk, akkor mi az iráni álláspont a zsidó nép saját földjéhez, saját államiságához való jogáról? Régészeti leletek, ókori iratok bizonyítják, hogy a zsidó nép évszázadokon át ezen a területen élt, Dávid és Salamon idején királyságuk volt itt. A „megszállók” nem a semmiből érkeztek, az ő értelmezésük szerint részt kérnek saját atyáik földjéből.

Ez egy fontos kérdés, de nem szabad fogalmakat összetévesztenünk. Ha megnézzük a történelmet, nem találkozunk olyan országgal, amelynek Izrael volt a neve. 1948 előtt a földdel kapcsolatos utalások egy palesztin országra vonatkoznak. Az útlevél, a pénz, minden helyi utalás a palesztin névvel szerepelt. 

Dávid és Salamon királysága?

A múltban Palesztina létezett, a muszlimok, zsidók és keresztények egy területen, egymás mellett éltek. Izrael nevű állam nem létezett.

A muszlimok prófétai könyvnek fogadják el az Ó- és az Újszövetséget, az előbbiben részletes datálás van arról, hogyan és milyen entitások keretein belül élt azon a földön a zsidó nép, rengeteg zsidó régészeti lelet, épületmaradvány van ebből az időből, és független, például római iratok is tanúskodnak erről.

Persze, voltak különböző vallások, amelyek a történelem során itt éltek, és különböző hatások alá kerültek. Mindig is éltek ezen a területen népek, törzsek, amelyek egymás mellett békésen éltek. De én egy országról beszélek – Izrael mint állam 1948 előtt nem létezett. Van azonban egy csoport, a cionisták, akik 1948-ban elfoglalták Palesztinát, és semmilyen nemzetközi határozatot nem fogadnak el, semmilyen nemzetközi előírást nem tartanak tiszteletben.

Visszatérve a jelen konfliktushoz: Irán nem fogadja el Izrael állam létét. Ha lenne egy átfogó békemegállapodás Izrael és Palesztina között, és létrejönne az önálló Palesztina, kialkudott végleges palesztin-izraeli határokkal, akkor Irán elfogadná az önálló zsidó állam létét valahol a Jordán folyó és a Földközi-tenger között?

Ez a kérdés többszörösen hipotetikus, nem életszerű. Az izraeli rezsim ugyanis soha nem ismerte el Palesztinát. Ha Izrael nem hajlandó elfogadni Palesztinát országként – márpedig erről néhány hete az izraeli parlament még egy határozatot is hozott –, akkor nem látok esélyt arra, hogy az ön által kérdezett forgatókönyv bekövetkezzen. Az izraeli miniszterelnök arra büszke, hogy ő soha nem fogadta el a palesztin államiságot. Hadd kérdezzek tehát vissza: 

Meg kell határoznunk, hogy ki a hibás abban, hogy velünk él ez a konfliktus. Én megnevezem: az izraeli kormányfő Benjamin Netanjahu az, és az a szélsőséges politikai csoport, amellyel együttműködik.  

Donald Trump az Ábrahám-megállapodások tető alá hozásával elérte, hogy több arab, illetve muszlim állam felvegye a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Lehet olyan politikai konstelláció a közeljövőben, hogy Irán ezeket a közeledéseket nem az őt célzó fenyegetésként értelmezi, hanem maga is meglátja benne a gazdasági rációt, és feltételek mentén kiegyezik Izraellel?

Ennek a felvetésnek a pillérei hibásak. Az Ábrahám-megállapodások azért nem voltak sikeresek, mert a kiindulótézisei nem stimmelnek. Ugyanis a konfliktus gyökere az, hogy a közel-keleti térségben az ott élő népek soha nem tudták elfogadni Izraelt. Ha egy térség népei az agresszort nem tudják államként elfogadni, akkor természetesen az őket képviselő kormányoknak sem fog ez sikerülni. Vagyis: 

Az iráni értelmezés szerint tehát a közel-keleti béke feltétele az, ha Izrael állam eltűnne. De ez elképzelhetetlen. Miként történhetne meg: háborúval vagy diplomáciai megoldásokkal? És ez esetben mi lenne az ott élő több milliós zsidó néppel: kisebbségi lét egy arab államban, Palesztinában, vagy vissza Nyugatra?

Az iráni álláspont ezzel kapcsolatban már régóta ismeretes. Népszavazást kellene tartani nemzetközi intézmények közreműködésével, és a palesztin népnek kellene arról döntenie, hogy Palesztina területén milyen állami megoldás szülessen. Mint tudja, jelenleg is mintegy hét-nyolc millió palesztin ember hontalan, saját szülőföldjén kívül, külföldön él. Ezeknek az embereknek a felmenői egykor Palesztina területén éltek. Szerintem minden józan ember egyet kell értsen azzal, hogy ezen embereknek a joga az, hogy eldöntsék, mit szeretnének hazájuk területén. A mi szempontunkból az a lényeg, hogy 

A népszavazás megrendezésének ötlete tehát nagyon igazságos, logikus és racionális lenne.  

És még valami: az ENSZ eddig több mint háromszáz Izraelt elítélő határozatot hozott, nincs még egy olyan ország a földön, amely ellen a világszervezet ennyi elítélő döntést hozott volna. Hogyan lehet, hogy az izraeli rezsim ezekből egyetlen határozatot sem tartott tiszteletben? Ez nem lehet más, mint egy pszichológiai hadviselés Izrael részéről, amelynek az a célja, hogy demonstrálja: ez mind Irán áskálódásának az eredménye. Az igaz, hogy Irán nem ismeri el Izraelt államként, de maga az ENSZ ítélte el számtalanszor Izraelt, és a világszervezet bizonyosan nem Irán utasítására cselekszik.

Hogyan látja saját geopolitikai jövőjét Irán? Abban reménykedik, hogy Kína, Oroszország, a BRICS-államok felemelkedésével az Egyesült Államok és vele együtt Izrael is meggyengül, és az új világrendben Iránnak is nagyobb regionális befolyása lesz?

Az izraeli rezsim a legrosszabb helyzetbe navigálta magát. Az izraeli miniszterelnök azt állítja, hogy győztek, de ez hazugság. A gázai lakosságból 40 ezren veszítették életüket a bombázások során, az áldozatok 70 százaléka kiskorú gyermek, illetve nő. Az izraeli rendszer célja az volt, hogy felszámolja a Hamászt, de ez nem sikerült neki. 

Irán a közel-keleti régió egyik meghatározó állama, és mint ilyen, mindig is szerette volna bővíteni kapcsolatait a világ számos országával. Tagja vagyunk a BRICS-államok közösségének és a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (SCO), Irán ezekkel a tagországokkal várhatóan egyre szorosabbra fogja fűzni a kapcsolatait. Ugyanakkor Izrael folyamatosan negatív színben tünteti fel hazánkat, egy, a biztonságot veszélyeztető országnak írnak le bennünket, de ez a narratíva kudarcra van ítélve. Irán szomszédsági viszonyai is jók, az összeg régiós országgal fejlesztettük kapcsolatainkat,

Igazából Izrael olyan, mint amilyen képet rólunk rajzol: Izrael fenyegeti a biztonságot, neki vannak atomfegyverei, de mégsem tagja semmilyen nemzetközi szervezetnek. Iránnak nincsenek nukleáris fegyverei, nem is szeretnénk ilyen fegyverzetet, ráadásul minden egyezménynek a tagjai vagyunk. Izrael egyik programja a terror: eddig háromszáz ellenfelükkel végeztek célzott likvidálásokkal, köztük sok iránival. Iszmail Haníje, a Hamász politikusa hivatalos látogatáson tartózkodott Iránban, és ott gyilkolták meg. 

Több érvet hoztam fel tehát, a tények alapján mindenki eldöntheti, ki veszélyezteti a biztonságot.

Az iráni atomprogramnak nincs katonai célja tehát? Megnyugodhat mindenki?

Nincs. 

De az atomenergia békés célú felhasználásának jogához ragaszkodunk, ugyanúgy, mint Magyarország.

Ön azt mondta, hogy Izrael rendszeresen él a terror eszközével. A Hamász október 7-i terrorakciója – amelynek során többnyire civileket mészároltak le – ugyanúgy elítélendő, mint az izraeli terror?

Erre a kérdésre megint csak a konfliktus gyökereinek megértésével lehet teljes választ adni. Amikor egy agresszor egy országot elfoglal, a megszállt ország lakosainak joguk van magukat megvédeni. És látni kell, hogy ez a háború a narratívák háborúja is. A dezinformációt is látni kell, számos olyan elemzés jelent meg, amely azt állítja, hogy az akció egy részét maga az izraeli hadsereg végezte el. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az izraeli légierő például gázai kórházakat bombáz, majd a Hamászt teszi felelőssé a civil áldozatok haláláért.

Ha Irán elvi szinten elítéli a terrort, akkor nemcsak az izraeli terrort, de a Hamász terrorját is el kellene ítélnie. A Hamász fegyveresei fejkamerákkal rögzítették a gyilkosságokat, saját társaikat vették fel, ahogy civileket gyilkolnak.

A kérdés az, hogy mennyire hitelesek ezek a felvételek. Mert a nyugati médiában is sokan megkérdőjelezték ezek hitelességét. Az izraeli rezsim szeret fake news-t gyártani, és ezzel pszichológiai hatást gyakorolni a közvéleményre. Az viszont tény, hogy 40 ezer ember a Gázai övezetben meghalt.

Nem kisebbítve ezt a tragédiát, még egyszer hozzátenném: 1200 zsidót is lemészároltak, és az volt előbb, ez a terrorakció váltotta ki az izraeli bombázásokat. Még egyszer: akkor október 7-én nem a Hamász fegyveresei gyilkoltak?

Nagyon fontos látnunk azt, hogy ennek a krízisnek a kezdete nem 2023. október 7-én, hanem 75 évvel ezelőtt volt. És ezen 75 év alatt több tízezer palesztin civilt gyilkolt meg Izrael. 

De a fejlevágások, a nők megerőszakolásának hírei valótlanok, ezekről mind bebizonyosodott, hogy hazugságok voltak. Ezeket nem tudták bizonyítani, de hogy állandóan előszedik érvként, nos, ebből is látszik, hogy ez egy lélektani háború is.

Gázában viszont tízezrek haltak meg, és bizonyos országok csendben maradtak. Ha az európai országok békét, biztonságot és stabilitást szeretnének, akkor követelniük kellene Izraeltől, hogy fejezze be gázai hadműveleteit.

Utolsó kérdésem: vélhetően lesz tehát egy iráni válaszlépés Izrael ellen, aztán majd újra lesz erre egy reagálás, meglátjuk. De: ön szerint mikor jöhet egy konszolidáció, esetleg béke a Közel-Keleten?

Az az izraeli rezsimtől függ. Egy gyors tűzszünet kell, a palesztin hontalanoknak meg kell engedni, hogy visszatérhessenek a saját hazájukba, és a nemzetközi szervezetek segítségével 

De ehhez az európai országoknak is nyomást kell gyakorolniuk Izraelre. Irán a közel-keleti régióban a békét és a stabilitást kívánja. Nekünk az 1980-as években már megvolt a háború keserű tapasztalata: néhány nyugati ország akkor Szaddám Huszein Irakját támogatta velünk szemben, pedig nem mi voltunk a támadó fél. Nem vagyunk tehát háború-szerető nép, de határozottan megvédjük magunkat – a történelem bizonyítja ennek igazságát.