Elkerülhetetlen volt az etnikai konfliktus megjelenése Nagy-Britannia utcáin

Nyitókép: Artur Widak/NurPhoto via Getty Images

„Múlt héten az Egyesült Királyságban zavargások sora robbant ki. Az elmúlt években nem ez volt az első alkalom, hogy az országban erőszakos megmozdulásokra került sor. A 2011 augusztusában Londonból más városokra is átterjedő zavargásokat abban az időszakban az váltotta ki, hogy a rendőrség megölt egy fekete brit férfit, Mark Duggant, akit kézifegyver birtoklásával gyanúsítottak. Ezúttal azonban az robbantotta ki a forrongásokat, hogy ruandai bevándorlók 17 éves fia megkéselt három fehér kisgyereket – látszólag minden racionális indíték nélkül.

A zavargások jelentőségének felméréséhez rendkívül fontos megérteni a mögöttük rejlő faji dinamikában bekövetkezett változást. A 2011-es események az amerikai rendőrellenes zavargásokra emlékeztettek, és annak kérdése kapcsán robbantak ki, hogy a rendőrség túl keményen lépett-e fel az etnikai kisebbségekkel szemben. Bár az effajta forrongások rendkívül bomlasztó hatásúak, a politikai döntéshozatal szintjén mégis kezelhetőek a kisebbségekkel kapcsolatos rendőri bánásmód megfelelő újraértékelésével.

A napjainkban zajló brit zavargások esetében azonban nem ez a helyzet. A tüntetéseken résztvevők dühe ugyanis a jelenlegi nagy-britanniai bevándorlási helyzet ellen irányul. A tüntetők úgy gondolják, hogy őseik földjét a jövevények elveszik tőlük. A bevándorlást a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – növekedésével, valamint a társadalmi bizalom és a »brit életforma« romlásával hozzák összefüggésbe.

A fentiekre válaszul ellentüntetések törtek ki. A bevándorlók és leszármazottaik összefogtak, hogy –gyakran a helyi mecsetek köré gyűlve – megvédjék közösségeiket. Az elmúlt napokban összecsapásokra került sor a két csoport között. A helyiekkel való összecsapások során a bevándorlók és gyermekeik érdekes módon palesztin zászlókat lengettek, ami arra utal, hogy a helyzet még rosszabbra fordulhat, ha a közel-keleti konfliktus tovább eszkalálódik.

Nagy-Britannia történelme során soha nem volt még ilyen nagy a bevándorlók aránya a teljes lakossághoz képest: ma már a brit lakosság több mint 15%-át teszik ki. Ez az arány a 2011-es zavargások kitörésekor alig több mint 12%, 1991-ben alig több mint 6%, 1951-ben pedig mindössze 4% volt. A bevándorló csoportok összetétele is drasztikusan megváltozott. A második világháború után a legtöbb bevándorló Írországból érkezett, és nagyon hasonló kulturális háttérrel rendelkezett. A 2000-es évek elején ez kiegészült a Lengyelországból, valamint Közép- és Kelet-Európából érkező bevándorlókkal. Manapság rengetegen érkeznek Afrikából és a Közel-Keletről.

Nagy-Britannia gazdasági modellje egyre inkább az országba érkező hatalmas számú bevándorlóra épül. Ennek oka, hogy Nagy-Britannia súlyos demográfiai válsággal küzd –utoljára 1972-ben volt reprodukciós szint feletti a születési arányszám. 1972 óta Nagy-Britanniában a születési ráta Magyarországéhoz hasonló: az azóta eltelt időszakban Nagy-Britannia átlagos születési rátája 1,78, Magyarországé pedig 1,63 volt. Nagy-Britannia születési rátáját azonban emelték a bevándorlók körében a helyi lakosságnál magasabb születési arányszámok.

Hosszú távon csak kétféleképpen lehet gazdasági növekedést generálni: vagy a népességet kell növelni, vagy a népesség gazdasági termelékenységét. Magyarországgal ellentétben, ahol a termelékenység fellendült, a brit termelékenység 2008 óta stagnál. Ez azt jelenti, hogy az ország gazdasági növekedése teljes mértékben a népességnövekedésre épül. Mivel a hazai lakosság nem vállal több gyermeket, a bevándorlás arányát kell növelni.

Az országba irányuló bevándorlás 2022-ben elérte a rekordnak számító 1,23 millió főt, és azóta 1,22 millió fő szintjén maradt. Ez annyit tesz, hogy ma Nagy-Britannia lakosságának 3,7%-a az elmúlt két évben érkezett. Más szóval, ha Nagy-Britanniában sétálunk az utcán, minden harmincadik ember, aki szembe jön velünk, újonnan érkezett. Nem meglepő, hogy ez rendkívüli mértékű társadalmi felzúduláshoz és feszültséghez vezet.

A jövő még sötétebbnek látszik Nagy-Britannia számára. Egy nemrégiben készült tanulmányban brit demográfus szerzőtársammal, Paul Morlanddel modelleztük, hogyan alakul a helyzet, ha Nagy-Britannia továbbra is fenntartja jelenlegi bevándorlási politikáját a gazdaság stabilizálása érdekében. Megállapítottuk, hogy ha Nagy-Britannia továbbra is ezen az úton marad, 2080-ra a lakosság több mint 50%-a bevándorló lesz. Ez azt jelenti, hogy a lakosság több mint fele nem őshonos születésű lesz, és ha a gyermekeiket is beleszámolnánk, az érték még ennél is sokkal magasabb lenne. A tavaly készült tanulmányban megállapítottuk, hogy ez széles körű társadalmi instabilitást eredményezhet. Úgy tűnik, igazunk volt.

A jelenlegi brit zavargásokkal az a probléma, hogy nincs valódi megoldás rájuk. Rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen kitoloncolni a bevándorlókat Nagy-Britanniából. Így, amikor a helyi lakosok lázadnak és tiltakoznak, a hatóságok semmit sem tudnak tenni az ügyben. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a kormány mindenáron fenn akarja tartani a gazdasági növekedést, akkor teljesen valószínűtlen, hogy a hatóságok korlátozni fogják az új bevándorlók Nagy-Britanniába áramlását. A helyzet az elkövetkező években csak súlyosbodni fog.

A brit kormány válasza a jelek szerint az lesz, hogy kriminalizálja a kérdéssel kapcsolatos, a saját álláspontjától eltérő véleményeket. A kormány már most is »szélsőjobboldalinak« bélyegezte a zavargókat és a tüntetőket, és nem kétséges, hogy hamarosan ezt a kifejezést fogják használni mindenkire, aki nem ért egyet a bevándorlással. A brit állam ezután a cenzúrát, és a rendvédelmi szerveket fogja felhasználni a hazai lakosság elnyomására. Egy brit közvélemény-kutatás szerint az emberek 52%-a szerint túl magas a bevándorlók aránya, azaz az ország nagy részének véleményét lényegében kriminalizálni fogják. Nagy-Britannia így rohamosan halad a tekintélyelvű rendőrállam felé.

A jelek szerint az ország hamarosan etnikai konfliktusba süllyed. A hatóságok ezt a rendőrség jogköreinek kiszélesítésével és a tekintélyuralom növelésével próbálják majd kezelni. Az etnikai válság azonban ettől függetlenül valószínűleg folytatódni fog. Magyarországnak le kell vonnia a tanulságot a brit társadalmi szerkezet összeomlásából: ha egyszer tömeges bevándorlásra kerül sor, nincs visszaút. Az egyetlen működőképes, hosszú távú megoldás a demográfiai válság kezelésére a hazai születési ráták növelése.”

***