Milyen egy 21. századi háború?

Nyitókép: Diego Herrera Carcedo / ANADOLU / Anadolu via AFP

„Azonban felhívnám mindenki figyelmét, hogy egy háború olyan, mint egy bokszmeccs, így a gongszóig, vagy a törölköző bedobásáig tart, és számtalan olyan esetet láttunk, amikor az esélytelenebbik fél maradt talpon. Arra, hogy a történelemben mennyire nem lehet semmit biztosra venni semmit kitűnő példa a Prigozsin-féle lázadás, amely sikere esetén teljesen ismeretlen irányba vitte volna el a konfliktust.

Az már látszik, hogy a modern, mindent látó szemek korszakában a hagyományos clausewitzi elv, az ellenfél fő erejének, az az ellenállási képességének megsemmisítése egy döntő csatában már nem kivitelezhető.

Ugyanez igaz a másik klasszikus, és hagyományos katonai cél esetében is, amely az ellenséges főváros elfoglalása. Fentiek hiányában marad a gyors és hatékony megoldásokat előtérbe helyező Szun Ce által legkevésbé támogatott megoldás, azaz az ellenfél felőrlése. Ez utóbbi rendkívül idő és erőforrás igényes, viszont garantálja a vesztes tartós behódolását, történelmi tapasztalat ugyanis, hogy minél nagyobb veszteségekkel jár a háború, annál tovább tart a béke.

Összefoglalva a fentieket, elmondható, hogy az a fél fogja megnyerni az orosz-ukrán háborút, amelyik politikai vezetés, katonai erő, és társadalmi támogatottság szempontjából tovább bírja a küzdelmet. Hogy ez melyik fél lesz, már vannak arra utaló egyértelmű jelek, de ahogy a Biden-kampány esetében láttuk, manapság az utolsó utáni pillanatig tagadni szokás az egyértelmű folyamatokat. Ez utóbbi megoldás azért is veszélyes – különösen az egyértelműen látható folyamatok következetes és hosszú ideig tartó tagadásával –, mert a túlzottan sokáig halogatott döntés a beálló állapotot sokkal súlyosabbnak tünteti fel, mint amilyen valójában.

Szigorúan katonai szempontból a háború folytatásának 2022 augusztusa óta nincs értelme.

Ezt az Ukrajnának szánt nyugati segítség csökkenő tendenciáinak figyelembevételével egyértelműen ki lehet jelenteni, azonban ahogy sok esetben a háború megindításáról, úgy a befejezéséről sem szokták megkérdezni a katonai szakértőket. Egyelőre a frontvonalon kissé egyoldalú, de kiegyensúlyozott küzdelem folyik, így marad a két másik clausewitzi tényező, az állam és a nép.”